Wu Wei - a könnyedség művészete
A kínai taoista hagyomány egyik tanítása, a Wu Wei szerint úgy találunk rá a lelki békénkre, ha ellenállás nélkül elfogadjuk azt, ami van. Mindezt azonban nem keserűen beletörődve tesszük, hanem indulatok és erőfeszítések nélkül.
A nyugati ember számára a lelki nyugalmat a folyamatos kontroll jelenti. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minél inkább kezünkben tartjuk az irányítást, annál nagyobb esélyünk lesz a boldog életre. Ám ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy a túlzott kontrollra épülő hozzáállás valójában nem a belső harmóniánkat, sokkal inkább az elvárásainkat és a szorongásainkat növeli. Hiszen ha valamit elképzelünk, megtervezünk, sőt, gyakorlati lépéseket is teszünk érte, akkor azt is elvárjuk, hogy sikerüljön. Aztán ha valami bökkenő adódik, máris borítékolható a csalódás. A Wu Wei alapelve szerint mindennek megvan a természetes ritmusa és a maga ideje, ezért lelkileg az a legbölcsebb hozzáállás, ha a kivárás és az elfogadás mellett döntünk. Csakis így válhatunk részévé az élet igazi dinamikájának.
A kifejezés szó szerinti fordítása egyébként „nem (wu) cselekvés (wei)". Ez a szemléletmód Kína egyik legnagyobb autentikus ősi vallásából, a taoizmusból ered, és alapelve a világ rendjébe való be nem avatkozás. Ez a nézet elítéli az erőszakot, az önző célok követését, a haszonelvűséget, és a békés, szemlélődő, mértékletes magatartást tartja követendőnek, amit spontán módon, szenvedélyektől mentesen, a természet működésével összhangban kell gyakorolni.
Ha kevesebbet akarunk, többet érünk el?
Mindannyiunk életében vannak olyan történetek, amikor valamit nagyon szerettünk volna, igazán akartuk, és küzdöttünk érte, mégsem sikerült. Mikor pedig már teljesen lemondtunk róla, és nem ragaszkodtunk hozzá görcsösen, egyszer csak beindultak az események, és ott volt, amire korábban annyira vágytunk. Gyakran azzal tehetünk a legtöbbet saját magunkért, ha elfogadjuk, ami éppen megadatik. Ez a hozzáállás pedig korántsem a passzivitásról, sokkal inkább a bizalomról szól. Arról, hogy bízunk az élet természetes folyásában, így előbb-utóbb megtapasztaljuk, hogy kár ellenállni a külvilág történéseinek, és erre pazarolni a mentális energiánk nagy részét. Ha a tetteinket igazítjuk az eseményekhez, sokkal nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbá válhatunk. Tehát a „nem cselekvés” nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem csinálunk semmit, csupán azt, hogy másként dolgozzuk fel az ingereket. A külső aktivitás helyett a belső munka kerül a fókuszba. Így hamarosan egyre kevesebb akadályt és problémát érzékelünk majd a környezetünkben, pedig nem lesz belőlük kevesebb, csak a szemléletünk lett elfogadóbb.
A Wu Wei elve szerint nekünk magunknak kellene felfedeznünk a táplálkozásunk természetes ritmusát, mert így érhetjük el a természet által helyesnek ítélt testsúlyunkat. Ehhez képest gyakran nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem mert a lelkünk éhezik valami finomságra, vagy épp egy társaságban nem szeretnénk kilógni a sorból. Márpedig ha ezt a gyakorlatot hosszú távon fenntartjuk, az felesleges stresszt jelent a szervezetünknek, ami ellen zsírpárnákkal fog védekezni. Így ha életmódváltásba fogunk, önsanyargatás helyett a lelki ráhangolódásra érdemes helyezni a hangsúlyt.
Spontaneitás és alkotóerő
Persze, ehhez a nézőpontváltáshoz szükséges némi gyakorlás, de szerencsére vannak olyan tevékenységek, amelyek hozzásegítenek, hogy hamarabb átélhessük a Wu Wei nyugalmát. Először is el kell felejtenünk azt a kényszert, hogy folyamatosan csinálnunk kell valamit. Ehelyett célravezetőbb, ha több teret engedünk életünkben a spontaneitásnak, s a nyitottság és a rugalmasság határozza meg a mindennapjainkat. Ne hasonlítgassuk folyton az aktuális élményeinket mindenféle múltbéli eseményekhez, inkább vegyük észre azt, amit ez a perc nyújtani tud számunkra. Ha a figyelmünk nem szóródik szét, elménk a meditációhoz hasonló állapotba kerül, és megélhetjük valódi önmagunkat. De nemcsak a jelen megélése, hanem a kreativitás is jó eszköz arra, hogy ráhangolódjunk a Wu Wei művészetére. Megélhetjük ezt mindennapi helyzetekben is, például főzés vagy kertészkedés közben, esetleg mesemondás, vagy épp az öltözködés során is, amikor kitaláljuk, hogy mit vegyünk fel. Mindenkiben él a spontán alkotóerő, ami megkülönbözteti másoktól, és lehetővé teszi számára az önkifejezést. Megéri kísérletezni, mert minél többször kerülünk kapcsolatba a saját kreativitásunkkal, annál nagyobb esélyt adunk életünkben a Wu Wei harmóniájának.
Még nincs hozzászólás