Wéber Zsófia és Don Quijote üzenete
A La Mancha lovagja című, 1960-as években készült musicalbe Wéber Zsófia a gimnazista éveiben szeretett bele. Kedvence nemcsak a zenei pályája első lépcsőfokát jelentette, de meghatározta a gondolkodásmódját, az értékrendjét, és élete folyamán sokszor nyúlt vissza hozzá, hogy erőt merítsen a darab üzenetéből.
„Merj álmodni, és higgy a nagybetűs Bátorságban, Barátságban, Szerelemben, Igazságban, és nem utolsósorban a szeretet erejében, még akkor is, ha bolondnak tartanak” – foglalja össze Zsófi az üzenetet. Gimnazista társaival a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban adták elő a musicalt, nagy sikerrel. „Tizennyolc évesen nagyon fogékonyak voltunk, és egy kiváló szellemiségű gimnáziumba jártunk. Jóllehet, ekkor már mindannyian kifelé tekintgettünk onnan, ezt az élményt vittük tovább magunkkal.”
Fiatal kora ellenére magával ragadta Don Quijote allegorikus küzdelme. Ha bármikor úgy érezte, hogy elhagyja az ereje, vagy nem biztos az útjában, felidézte a „búsképű lovag” üzenetét: „Aki küzd, az majd sebzetten áll, de a harcot még vívja tovább, eléri az elérhetetlent, s ettől lesz jobb ez a világ.”
Tavaly Zsófi magánéleti válságba került, és jelnek értelmezte azt, hogy tévékapcsolgatás közben véletlenül belefutott a Peter O’Toole – Sophia Loren főszereplésével készült, 1972-es, La Mancha lovagja című változatba. „A darab azt sugallja, hogy merj álmodni, légy tántoríthatatlan. Ez akkor és ott szimbolikus jelentőséggel bírt a számomra. Egy döntés küszöbén álltam: könnyes szemmel végignéztem a filmet, és egy picivel később meg tudtam hozni a döntést.”
Zsófi életét végigkísérte a zene: zenei óvodába, majd zeneiskolába járt, tíz évig zongorázott, kórusban is énekelt. Tizennyolc évesen, Pesten kezdte meg a jogi tanulmányait, de továbbra is kereste az útját a zene felé, és sikeresen felvételizett az ELTE Bartók Béla vegyeskarába. Folytatta zeneiskolai tanulmányait is: hat évig tanult klasszikus magánéneket, majd jazzéneket. 2006-ban megalapította első zenekarát, a Professor Brinkfunkot. „Az együttes elindult a maga útján, szuper koncerteket adtunk, és óriási örömet jelentett a közös zenélés, a színpadi jelenlét izgalma.”
2011-ben, egy szerencsés véletlen során, művészi pályafutása új fordulatot vett. „Néha olyan találkozásokban van részünk, amelyeket meg kell köszönnünk valakinek, ott fent.” Zsófi korábban érkezett egy Brinkfunk-próbára, és a próbateremben még az Őškestar zenélt.
„Fantasztikus, magával sodró, lendületes balkáni muzsikát játszottak. Nem bírtam megállni, megragadtam egy mikrofont, és elkezdtem improvizálni a zenére.” A próba után három hónappal Zsófi már stúdióalbumot vett fel az Őškestarral. „Emlékszem, ott álltam, hogy úristen, meg kell tanulnom egy repertoárnyi dalt szerbül, bolgárul, törökül, görögül, meg bosnyák, makedón cigány nyelven, a semmiből.”
Nem volt számára könnyű időszak, hiszen közben vitte az ügyvédi irodáját és nevelte óvodás kislányát. „Mindig is inspiráltak a kihívások. Mertem álmodni, és nekiveselkedtem annak, hogy egy számomra addig ismeretlen műfajban elkezdjek kiteljesedni, úszni. És nemhogy nem fulladoztam, hanem vittek a hullámok magukkal: úgy éreztem magam, mintha világéletemben ebben a tengerben úszkáltam volna. Tudtam, hogy megérkeztem.”
Az Őškestarral három éven át koncertezett, míg 2014-ben, legnagyobb bánatára, az együttes befejezte a pályafutását. Ráadásul, az Őškestarral szinte egyidejűleg, a nyolc éve működő Professor Brinkfunk is bejelentette a feloszlását. „Rettentően le voltam sújtva. A két együttes, amely életem meghatározó részét jelentette, szinte egyszerre szűnt meg.”
Zsófi éneklés nélkül félembernek érzi magát. „Ha nem énekelhetek, nincs meg az energiaforrásom, a munkára sem tudok úgy koncentrálni, és otthon, a gyerekemnek sem tudom azt a teljességet sugározni, amit szeretnék. Meg voltam ijedve.” De ekkor újra segített, hogy visszanyúlt a La Mancha egyik fő üzenetéhez. Arra gondolt, hogy valaminek a vége egyben egy újnak a kezdete, és hinnie kell magában. „Ezzel a lendülettel felhagytam az önsajnálattal, megpróbáltam pozitívan gondolkodni, és nyitott lettem a változásra. Don Quijote mindig bennem élt. Talán kissé furcsának tűnhet, hogy egy ügyvédnőt ennyire magával ragad a színpad varázsa, de én vállalom, hogy kissé különc vagyok. Az én életem így értékes.”
2014 májusában, véletlenül, vagy éppen sorsszerűen, találkozott a Budapest SKA Nu-Jazz Orchestra vezetőjével, mikor a zenekar épp új énekesnőt keresett. A meghallgatás után egyértelmű volt a BuSKAnjo számára, hogy Zsófival akarnak dolgozni, aki így ismét a mélyvízben találta magát: egy 98 százalékban új repertoárt kellett elsajátítania, amire az első fellépésig három hetet kapott. A BuSKAnjo, Zsófival kiegészülve, azóta több, nagy sikerű koncertet adott, jelenleg az első albumukon dolgoznak.
„Sikerült elnyernünk egy pályázatot a Cseh Tamás-program keretében. Tavasszal stúdióba vonulunk, amit izgalmas alkotómunka előz meg: dalokat szerzünk!” Zsófi nagyon élvezi a kreatív alkotófolyamatot. És bár fel-feltámadnak benne a kétségek, mindig eszébe jut Don Quijote üzenete. „Ha kell, hát legyek álomvilágban élő, netán bolondos Don Quijote, egy hóbortos ügyvédnő, de szerda este, három bírósági tárgyalás után, elhozom a kislányomat a suliból, átviszem a nagymamájához, majd elmegyek próbára, és ott én egy énekesnő vagyok, aki nagyot álmodik.”
Még nincs hozzászólás