Vissza a barlangba!
Barlangba menni télen is, nyáron is tökéletes program, hiszen kirándulásunk idején nem kell tartanunk az időjárástól, ugyanakkor látványos és izgalmas helyeken fordulhatunk meg, elbűvölve gyermekeinket és külföldi barátainkat. Magyarország telis-tele van barlangokkal. Sok közülük nemzetközi hírű, de nem csak azokat érdemes meglátogatni.
Egyre több
Egyre több barlangunk van. Egyre több barlangot ismerünk meg. Ma már közel 4000 barlangról tudunk Magyarországon, a hetvenes években ezeknek a felét sem ismertük.
A növekedés mögött nem egyszerűen az áll, hogy a geológusok és barlangászok egyre jobb felszereléssel és komolyabb ismertekkel kutatnak, hanem az is, hogy alig van már olyan érintetlen hely az országban, ahol nem volt egy mély alapozással készülő épület, nem fúrt valaki vizet keresve kutat, vagy nem bontották meg a közeli hegy szikláit, köveket fejtve ki belőle.
Ráadásul néhány városunk egy-egy barlangrendszer fölött telepedett meg, mint például Tapolca és Budapest. Fővárosunk teljesen egyedi abban, hogy budai oldalának hegyei-dombjai számos barlangot rejtenek, melyeket főképp hévizek vájtak ki, s ezek a meleg források ma is táplálják híres fürdőit.
Az ország kedvence
A ’barlang’ szóról a legtöbbünknek Aggtelek jut eszébe, talán mert iskoláskorában minden magyar diákot igyekeznek elhozni ide. De ha már voltunk itt egyszer, miért jöjjünk vissza? Mert az életben csak egyetlen dolog állandó – a változás, és Aggtelek is bizonyosan egészen más már, mint ahogy emlékszünk rá.
Igaz, hogy a barlangban a mai napig képződnek cseppkövek, de azt a tízévente egy milliméteres növekedést aligha vesszük majd észre. Az viszont fel fog tűnni, hogy a turisták járta út mellől kiszáradt a barlangi patak, s csak a hosszú, esős időkben csordogál ismét medrében. A változás kellemesebb része, hogy a barlang látogatói egyre több szolgáltatásra számíthatnak. Például, mivel a túra másutt kezdődik, mint ahol végződik, a parkolóban hagyott kocsihoz busz viszi vissza az autósokat.
A Szlovákiába is átágazó, többemeletes barlangrendszer magyarországi szakasza 19 kilométeres. Odabent és odalent állandóan 10 fok van és 90% fölötti páratartalom. Majdnem 600 lépcsőfokon kell le- és felmennünk a rövidebb, két kilométeres túra alatt is. Fázni tehát nem fogunk. Csupán néhány vízcsepp pottyan majd óhatatlanul a fejünkre is a barlang tetejéről.
Van egy hosszabb, hét kilométeres útvonal is, melyet négy és fél óra alatt tesz meg az, aki a lehető legtöbbet akarja látni a Baradla–Domica-barlangrendszerből. És közben megismerheti a barlang feltárásának történetét. Azt, hogy már a kőkorszakban laktak itt emberek, és később is jártak erre elődeink, mert fáklyáik nyomai a mai napig láthatók a falakon.
Ezen az Aggteleki-karsztvidéken még sok látványos hely várja a turistát, aki ha megtervezi az utat, meglepődik majd, hogy az elmúlt években mennyi új barlangot fedeztek fel és tettek látogathatóvá a közönség számára. E feltárásoknak még közel sincs vége. A hegyek belsejéből előtörő patakok arról mesélnek, hogy odabent nagy barlangok lehetnek, de omladékos bejárataik kitisztítása és megnyitása még többévnyi munkát ad.
Tiszteld a barlangokat!
Ne gondold, hogy barlangász vagy, ha soha nem kaptál még komoly képzést. Az ország tele van elmozdult hegyoldalakkal, sziklaüregekkel, kiszáradt és beomlott vízelnyelőkkel, amelyek időnként kisebb-nagyobb tereket láttatnak odabent, s csábítanak a felfedezésre.
Minden évben balesetek és tragédiák is származnak abból, hogy sokan nem tudnak ellenállni a várható kalandnak és a zsákmányolható ásványoknak. Akármilyen szépen csillogó kristályokat is látunk egy hasadék másik oldalán, tudnunk kell, hogy azok tulajdonosa az állam, és azt is, hogy életveszélyes mutatvány egy feltáratlan barlangba behatolni.
Hoztál fürdőruhát?
Aggtelektől nincs messze Miskolctapolca, s az út mentén, a Bükkben – ki gondolná – ezernél is több barlang bújik meg, amelyekből legalább féltucatnyit csak a legtájékozottabb turisták és a helyiek ismernek. Ezek közül a lillafüredi Szent István-barlangot keresik fel legtöbben, bár kétségtelen, hogy a környék igazi szenzációja a Miskolctapolcai Tavas-barlang.
Valójában egy nagyszerűen kiépített fürdőről beszélünk, ahol a természetesen kialakult barlangtermek sorát egy mesterséges sodrású folyócska köti össze – ezzel vitethetjük magunkat a fenségesen meleg, 30-35 fokos vízben. A fejünk fölé nézve láthatjuk, hogy évezredek alatt a víz nagy lyukakat vágott a mészkőbe, amelyek most mint egy katedrális faragványai tekintenek le ránk. Ahány terem, annyi élmény, nem véletlen, hogy ez Miskolc legerősebb idegenforgalmi vonzereje.
Barlangfőváros
A budapestieknek szerencséjük van, városukban gyönyörű és izgalmas barlangokat találnak, s hogy ezek hévizeit több fürdőben is élvezhetik. Furcsa tény, hogy a Budai-hegység közel kétszáz barlangjának legtöbbjét nem is olyan régen, úgy száz éve fedezték fel. Ahogy Budapest nőtt, úgy kellett építkezéseihez egyre több követ kibányászni, s e munkák közben egyre-másra bukkantak barlangokra a kőfejtők.
A szintén ’kötelező tananyag’ Mátyás-hegyi–Pálvölgyi-barlangrendszert csak a 20. század elején fedezték fel, és a 21. században kötötték össze. Ma nem csak a látogatók számára különleges látványosság, de a barlangászok számára kiképzőhely, amolyan oktatóbarlang. A képzésre szükség is van, mert sok budai barlang csak búvártudással járható be, hiszen bonyolult járatainak többsége víz alatt van, s csak itt-ott emelkednek tágas termeik a víz fölé.
Ilyen például a Lukács-fürdő vizét szállító Molnár János-barlang. De azért van itt olyan is, amilyennek a barlangot elképzeli az ember, igaz, nagy szájú bejárattal és teremmel, mint a Solymári-ördöglyuk. Ahány barlang, annyi történet. A Hárs-hegyi Bátori-barlang hol remeték lakóhelye volt, hol pénzhamisítók tanyája. A sóskúti Zelezna-baba vagy Vasbanya-barlangban a környék lakói leltek menedékre a török időkben. És így tovább…
Vízhegy
Amikor az ember Pestről átnéz Budára, és felnéz a Gellért-hegyre, nem egy hatalmas víztartályt lát maga előtt, hanem egy sziklás hegyet, amely kellően szilárdan áll a Duna partján. Pedig a hegy – a természetes barlangokon kívül – hatalmas víztározókat is rejt magában.
Az egyiket, amely még a Monarchiában épült, lassan el is felejtjük, mert a második világháborúban bomba hullott rá, s átütötte a tetejét. Igazán soha nem javították ki, inkább építettek egy másikat. Az újabb víztároló nagytermét olykor megnyitják a látogatók előtt, a teljes építmény sok kilométernyi rendszere azonban titkos, hiszen békében-háborúban Budapest vízellátását kell szolgálnia.
Elmondhatjuk hát, hogy a hegy valójában egy óriási ’szivacs’.
A harmadik ’ezt látni kell’
Az igazság az, hogy Magyarországon csak nagyon kevés hely alkalmas a karsztosodásra, a mészkőbarlangok kialakulására. A terület mindössze másfél százaléka. A Mátra – hogy mondjunk egy olyan vidéket, ahol barlangokat várnánk, de nincsenek – vulkanikus hegység. A kőzet itt nem engedi át a felszíni vizet, hogy barlangot vájjon. Egyetlen mátrai barlang ismert igazán, az ágasvári Csörgő-lyuk. A Pilis, a Börzsöny, a Cserehát, a Gerecse és a többi hegységük száz és száz barlangja inkább üreg, hasadék, de ettől még értékes őslénytani kincseket őriztek meg, és fontos helyek.
Az igazi nagy kivétel, a Tapolcai-tavasbarlang a maga több mint három kilométeres hosszával és látványos, csónakkal is járható folyosóval-termeivel. A barlang vízzel elárasztott része ritka gyönyörű, ahogy alulról megvilágítják, és türkiz színű derengésben evezhetünk, vagy a barlang falába kapaszkodva hajthatjuk előre csónakunkat. Odalent minden tüdő kitisztul, nem véletlenül ajánlják a légzőszervi megbetegedésben szenvedőknek, és a 18 fokos langyosságban szenderegve gyógyulhatunk. A tavasbarlang különlegességét, egy majdnem gömb alakú víz alatti termet, ahol hőforrások törnek fel, sajnos csak a búvárok láthatják és élvezhetik.
Végül, az ’öreg’ barlangok közül meg kell említenünk a Budai Vár alattit, ahol különböző hőfokú források keveredtek egymásra ömölve, s alakítottak ki nagy termeket. Itt már a középkorban pincékké alakították a barlangokat, s e szerepükben adtak menhelyet a háborúkban, még az utolsó világháborúban is. A Mecsek kétszáznál is több barlangjából tucatnyi megtekinthető, említsük meg itt a már az 1800-as években feltárt és így ugyancsak réginek számító Abaligeti-barlangot. Láthatjuk hát, hogy van hová mennünk a legzordabb téli napokon is, hogy valami ritka látványossággal fellobbantsuk abbéli pislákoló reményünket, hogy jönnek még szebb idők.
Még nincs hozzászólás