Varsó egyre izgalmasabb
Gyere bár repülővel, vonattal, autóval, az ablakon kinézve sűrű erdőket és mélyzöld, dús földeket látsz Varsó körül. Ezért aztán megérkezve furcsállod majd, hogy a város lakói mégis olyan buzgón kertészkednek, mintha el akarnák rejteni Varsót a természetben. Az éles tavaszi fény hunyorgásra kényszeríti az egyenruhás városi alkalmazottakat, akik behemót gépekkel ásatnak óriás gödröket a gömblabdás fáknak, de a bámészkodó helyiek kezében is facsemete, néhány cserje és fél tucat palánta. Mi ez a zöldőrület? Elég egy hétvége, és soha többé nem kérded majd.
Zöld mindenütt
Varsó élesen elüt a többi, gyönyörűen rendbe hozott, ’butikszépségű’ lengyel várostól. Krakkó, Gdansk, Wroclaw, Poznan, Lublin és a kisebbek is vonzerőben bármely európai várossal felveszik a versenyt. Varsó inkább roppant tanulságos, kicsit olyan, mintha itt a jövőbe látnánk, vagy válaszokat kapnánk arra, mit lehetne nálunk másképp, jobban csinálni.
A lengyel főváros behozhatatlannak tűnő hátrányból indult, de szédületes tempóval fejlődött, s mára vita nélkül a kelet-közép-európai térség fővárosa. 560 ultramodern villamosa a város főbb vonalain percenként követik egymást. Varsónak ugyanannyi lakosa van, mint Pestnek, viszont a helyieknek kétszer több az autója, mégis van hely fasorral elválasztott kerékpárutakra és szélesebb járdákra.
Nem csak a villamossínek közé telepítenek gyepet, de még a villanypóznákra is felfuttatják a zöldet. Fákat ültetnek mindenhová, pedig nem könnyű az utcák alatt futó csatornák és vezetékek fölé fákat ültetni, ehhez különleges, Hollandiában nevelt fajták kellenek. Ezerszám hozzák be őket, darabonként, átszámítva 2,5 millió forintért.
Város a romtenger helyén
Varsóban, ebben a hatalmas városban a háború végén egyesek szerint csak ötezren, mások szerint tíz-tizenötezren másztak elő a csatornákból, a ledőlt falak alól, a romok közül. Alig maradt sértetlen épület. A lengyel közszolgálati tévé riporternője megkérdezte, a háború utáni Varsó főépítészétől, hogy miért lett ez a város ilyen ronda.
„Azt akartuk, hogy ismét legyen itt egy város az üszkös romtenger helyén. Siettünk. A szépség nem kaphatott szerepet. Működő közigazgatás kellett, ahhoz meg házak, irodák, lakások, gyárak, kórházak, iskolák, áruházak” – mondta a mérnök.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 3. számának 56. oldalán!)
Még nincs hozzászólás