Rád haragszom vagy magamra?
A projekció egy természetes lelki működés, amelynek során az ember tudattalanul saját belső érzéseit, félelmeit, vágyait vagy jellemvonásait más emberekre vetíti ki. Ez egyfajta védekezési mechanizmus: sokszor nehéz lenne beismerni valamit magunknak, így az elménk kényelmesen "áthelyezi" ezeket az élményeket valaki másra. Ez a folyamat nem tudatos, mégis komolyan befolyásolja a kapcsolatainkat.
A párkapcsolatokban például gyakran fordul elő projekció. Sok ember olyan érzéseket tulajdonít a partnerének, amelyeket valójában saját magában hordoz. Ilyen lehet az elutasítottságtól való félelem, a megfelelés kényszere, vagy éppen a szeretet hiányának élménye.
Nem is szeretsz!
Az, aki önmagát bizonytalannak érzi, könnyen feltételezheti a másikról, hogy ő nem szeret eléggé, vagy hogy el fogja hagyni. Olyan is előfordul, hogy valaki nem meri vállalni saját vágyait vagy dühét, ezért ezeket a másikra vetíti: „te vagy mindig mérges!”, vagy „te akarsz mindig dirigálni!” Pedig talán ő az, aki elfojtja ezeket az érzéseit.
Mivel ezek a kapcsolatok érzelmileg mélyek, gyakran intim, sebezhető rétegeket érintenek meg bennünk, könnyen előfordul, hogy nem teljesen a másikat látjuk, hanem saját belső világunkat vetítjük ki rá. Vágyainkat, félelmeinket, elvárásainkat vagy éppen gyermekkori hiányainkat.
Aki önmagában bizonytalan, az sokszor úgy éli meg, hogy a párja elutasító vele, vagy nem szereti eléggé – holott lehet, hogy a másik valóban nyitott lenne a kapcsolatra, de az illető saját bizalmatlansága miatt nem tudja befogadni azt az érzelmet. Nem szeret, gondoljuk, pedig mi magunk nem tudjuk szerethetőnek látni önmagunkat.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 8. számának 43. oldalán!)
Még nincs hozzászólás