Kosztolányi Dezső: Tamás bosszúja
Három legény kacagni kezdett. Széles szalmakalapjaikkal a távolba integettek.
– Jön a Tamás.
– Várjuk meg…
A tengerparton egy mélázó szemű, nagyon szőke fiú magyarázott valamit a fürdőorvosnak. Az orvos szórakozottan hallgatta, a tengerre bámult, és minden szavát túlságosan élénken – gyanúsan – helyeselte. Azután kezet fogtak, elváltak, s Tamás andalogva, lógó fejjel tartott a lányok felé.
– Ki ez? – kérdezte a szőke német lány.
– Nem ismered?… A Vaál fiú.
A kis kövér félrehúzta a szőkét, s a fülébe súgta:
– A bolond, a nehézségtörős… Nem tudod? A múltkor kiugrott az ablakon, s beszökött éjjel a kertünkbe – képzeld csak – egy ingben, egészen fehéren, a holdvilágban. Mi az ablakon át néztük. Arcát a hold felé fordította, és a falra akart mászni, de a papa kiment, karon ragadta, és hazavezette. Alig bírt vele, mert ha rajta van a baj, erős, mint egy bika. Aztán szegény még szerelmes is.
– Kibe?
– Belém. De ezt ne mondd el senkinek…
Tamás a pad elé ért. Mind a három lány vihogott, és egyszerre kiáltott:
– Gyere ide, Tamás. Csókolj meg.
A hosszú fiú unalmasan és kelletlenül, mintha csak nyújtózkodnék, átölelte a lányokat, és sorba megcsókolta őket szájon.
– Szervusztok, gyerekek. Mi az újság?
A fürdőn közte és a lányok között valami különös, pajtáskodó barátság fejlődött ki. Az álmos szemű, szomorú, szőke fiú állandóan ott lógott az oldalukon, vitte a kabátjukat, a vendéglőben széket hozott, és pincért kerített nekik, amiért ők hálából tegeződtek és csókolództak vele. Ebben a titkos szövetkezetben azután benn volt a fürdőtelep összes leánya, tíz-tizenkét éves rövidszoknyások, eladólányok, vénkisasszonyok egyformán. Szerették, csipkedték, kínozták mindnyájan.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 8. számának 58. oldalán!)
Még nincs hozzászólás