Úszás, futás, atlétika, jéghoki? Mit sportoljon a gyerek?
Sok szülő dönt úgy, hogy gyermeke sportoljon, de dacára annak, hogy a sportok területén óriási a választék - nehezen tud sportágat választani. Mit mérlegeljünk, milyen szempontokat vegyünk figyelembe a döntéskor? Horváth Kristóf általános- és középiskolai testnevelő, a Penta Gödöllői Röplabda Club utánpótlásedzője segített az eligazodásban.
Mit gondol, hány éves kortól érdemes gyermekünket sportra járatni?
Erre nincs konkrét válasz, hiszen minden gyermek más-más egyéniség, eltérő fejlődési jelekkel, egyéni képességekkel, azaz minden gyermek más korban érik meg a sportolásra. Hogy a saját példámat említsem.
A gyerekek egészséges és kiegyensúlyozott életéhez nagymértékben hozzájárul a rendszeres mozgás és sportolás.
A gyermekkorban elkezdett sportolás, a mozgás szeretete és az edzés pozitív élettani hatásai az egész életet végigkísérik.
A rendszeres sportolás elősegíti a matematikai gondolkodás fejlesztését, illetve a nyelvtanulást is pozitívan fejleszti, valamint a küzdeni akarás, a fel nem adás készségét tanítja meg.
Orvosilag bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akiknek a mozgásigényét rendszeres sportolással, mozgással kötik le, sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak a csoportfoglalkozásokon, a tanórákon, és fegyelmezettebbek otthon a családjukban is.
Egy edzőnő külön foglalkozott vele, mert a gyerek még azt sem tudta, hol van, mi miért történik. Nem értette, miért kell megkülönböztető mezt felvenni, kiment edzés közben a feleségemhez, hogy éhes…
Neki a foci még nem azt jelentette, hogy bóják körül labdát vezessen, hanem azt, hogy velem vagy valamelyik ovis társával rúgják egymásnak a labdát. Ilyen helyzetben nem kell kétségbe esni, mi is elengedtük ezt, később újra próbálkozunk, amikor ovisként már érett arra, hogy szabályokat tanuljon, ekkor talán már gördülékenyebben fog menni.
Fontos, hogy ne erőltessük, mert ha a gyermeknek nem okoz örömet, legyen az bármilyen sportág, akkor az egy egész életre elveheti a kedvét a sporttól!
Ez azt jelenti, hogy túl korai kezdésnek több hátránya is lehet?
Igen, többek között kiégéshez vezethet. Sok gyermek nagyon fiatalon elkezd egy sportágat, amelyben ő már sikeres, mire a többiek is elkezdik. Versenyeztetik, dédelgetik, magasabb korosztályokba küldik, aztán 4-5 év múlva csodálkoznak, hogy nem fejlődik, motiválatlan. Olaszországban és sok helyen pont emiatt nem kezdik el komolyan edzeni a sportolópalántákat 12-14 éves kor előtt.
Hagyják, hogy több sportágat kipróbáljon, megszeressen, aztán kiderül, mihez is van kedve, tehetsége. Az egyesületemnél mi kétévente indítunk csoportot, ahova 8-9 éves gyerekeket várunk, mert nekik már van egy-két év mindennapos testnevelés a „lábukban”, és feltételezhetően rendelkeznek némi mozgáskoordinációval, így könnyebben tanulják meg a sportági mozgásokat.
Ezek szerint az a jó, ha több fajta mozgásformát kipróbál egy gyerek?
Igen, mert sportáganként eltérő, hogy mikor kezdje el valaki. A ritmikus gimnasztikás vagy tornász, esetleg úszó jó, ha korábban kezdi, hiszen korábban is hagyja majd abba. Ráadásul ezek a sportágak nagyon jól megteremtik a kondicionális alapokat, ami a sportolásra, a mindennapi életre is hatással lehet.
Nyilván az lenne a legjobb, ha a gyerek mindent kipróbálhatna, aztán dönthetne. Szerintem érdemes hagyni, hogy már korán kezdjen el mozogni, akár óvodában vagy alsó tagozatban. Fusson, birkózzon, amihez kedve van, aztán a szülő, a szakember, a pedagógus úgyis látja, hogy miben ügyes, mennyire gyors, például milyen nagyra ugrik.
Ha tudatosan szeretnénk kiválasztani, hogy gyermekünk milyen sportágat válasszon, az egyik kulcsszó a sportantropometria. Ennek a módszernek a segítségével megtudhatjuk, hogy genetikailag milyen sportra alkalmas a gyermekünk, ráadásul egy fájdalommentes, gyors vizsgálattal megállapítható a gyermek felnőttkori testmagassága, fizikai adottságai. Ezután már könnyű kiválasztani számára az ideális mozgásformát.
Szülőként, testnevelőként és edzőként leginkább a csapatsportágakat ajánlom, ahol jobban érvényesül a közösségbe tartozás, az egymásért és a csapatunkért való felelősség. Az egyéni sportágak közül az atlétikát, a vízi sportokat, illetve a dzsúdót ajánlom.
Az atlétika szinte mindennek az alapja, a vizes sportágakat nem lehet anélkül űzni, hogy ne tudna úszni a gyerek, míg a dzsúdó nagyon játékos, megalapozza a motoros képességeket, például megtanít esni. Az egyéni sportágak másik nagy előnyének az akaraterő és a céltudatosság folyamatos fejlődését tartom, hiszen gondoljunk bele, milyen lehet egy úszónak, futónak újra és újra az órával versenyezni!
Viszont, talán közülük égnek ki a leghamarabb a versenyzők.
Még nincs hozzászólás