Tren-di-éták
Pszichés szempontból igen megterhelő a testsúlyunkkal való folyamatos elégedetlenség, a kampányszerű fogyókúra-hadjáratok, a jojó-effektussal való küzdelem: mindez önértékelési problémákhoz és állandó szorongáshoz vezethet.
A fogyasztói társadalom ellentmondásos üzenetekkel bombáz bennünket: fogyassz és fogyj! Ember legyen a talpán, aki a tömegmédiából áradó információhalmazt a helyén tudja kezelni: egyél, igyál, használd, csináld, mert megérdemled! Fogyassz, lehetőleg minél többet, minél gyorsabban! A rendelkezésünkre álló hatalmas választék aláaknázza az önkontrollunkat, az akaraterőnket, nehéz az ellenállás.
A fogyasztói társadalom éppen erre apellál, hiszen az emberi bizonytalanságból és gyengeségből tartja fenn magát. A túlfogyasztásra ösztönző manipuláció a legtöbbünkre tudattalan folyamatokon keresztül hat. Észre sem vesszük, de megvettük a negyvenötödik pár cipőt, megettük a negyedik fogást, a nyolcadik gombóc fagyit, és bár nem vagyunk éhesek, biztos, ami biztos, a moziban kikérjük az ötliteres pattogatott kukoricát, mert az jó.
Diéta vagy fogyókúra?
Manapság több száz diéta közül válogathatunk. A diétázás hátterében meghúzódó motiváció többféle lehet: súlycsökkenés, vonzóbb küllem (nőknél általában fogyás, testépítőknél az izomzat növelése), az egészség megőrzése, esetleg visszaállítása.
Fontos a fogalmi tisztázás: nem minden diéta számít fogyókúrának, az előbbi csupán „étrendet” jelent. Az orvos által előírt diéták az egészségi állapot javítására irányulnak, bár testsúlycsökkenéssel is járhatnak. A testépítők, fitness-modellek diétájának célja pedig épp a testsúlygyarapodás, igaz, ezt az izomtömegük növelésével szeretnék elérni, a testzsír-százalékuk minimalizálásával. De akár egy egészséges étrendet követő embert is nevezhetünk diétázónak. Fogyni nem akar, de meghatározott szabályok szerint étkezik, például kerüli a feldolgozott élelmiszereket, a cukros, zsíros ételeket. A „diétázó” tehát nem minden esetben „fogyókúrázó”.
Amikor divatból diétázunk…
A fogyni vágyók zöme az internetet böngészve keresi ki a neki tetsző módszert. A világháló segítségével – amely mára mindenre kiterjedő információforrássá vált – nemcsak a divatos módszerek közül válogathatunk, hanem részletes hatástanulmányokat, szakértői véleményeket olvashatunk, sőt, személyes tapasztalatokkal is megismerkedhetünk.
A közösségi hálón külön fogyókúracsoportok alakulnak, amelyekhez csatlakozva elhatározásunkat megerősítő társas támogatást szerezhetünk, és elmerülhetünk a fogyókúrázás elméleti és gyakorlati rejtelmeiben. Néhány fogyókúrás irányzat már-már szektává nőtte ki magát, egész iparág épül az eredeti elméletre. Sokan először a branddel azonosulnak, és csak ennek hatására kezdik el követni az adott – guru által meghirdetett – étrendet.
Előfordul, hogy valaki csak a média hatására kezd el diétázni, pedig nem is volna rá szüksége. Az eszményképpel való tudattalan azonosulási vágy erőteljes motiváló tényező lehet. Amikor például kiderül, hogy X. Y. sztár Z diétát folytat, szívesen kipróbáljuk ki mi is, hiszen egyrészt így követjük a trendet, másrészt hasonulunk az idolunkhoz. „Nem lehetek olyan híres, sikeres és gazdag, mint ő, mégis van egy közös vonás az életünkben: az, ahogy étkezünk – így egy kicsit én is hozzá fogok hasonlítani” – fogalmazódik meg bennünk tudattalanul.
…és amikor nem
Jó néhány diétázó elsődleges motivációja nem a trendkövetés, hanem az egészségmegőrzés. Orvosokkal, dietetikusokkal konzultál, de az internetről is tájékozódik: milyen ételek javasoltak, és melyek kerülendők a hosszú távú egészségmegőrzés céljából. Előfordul, hogy a diéta célja a megrendült egészség helyreállítása, a gyógyulás.
Van, aki az élet egyéb területein elszenvedett kudarcok hatására kezd bele egy-egy szigorú diétába, hogy ily módon elégítse ki az elveszettnek hitt kontroll iránti igényét. Sokszor érezzük úgy, hogy nincs hatásunk a dolgok alakulására, hiába teljesítünk, próbálkozunk, mégis bármikor, bármi megtörténhet. Egy ilyen kontrollvesztett állapotban az érzelmileg kiegyensúlyozatlan emberek az étkezéssel kompenzálhatnak. Az ételeink megválasztása ugyanis kevésbé függ másoktól. A diétázás így viszont pótcselekvéssé válik, és akár evészavarokhoz is vezethet.
„Egyél jól, hogy legyél jól”
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem azért élünk, hogy együnk. Azért kell „jól” ennünk, hogy jól éljünk. Tartsuk szem előtt az egészséges táplálkozási alapelveket, próbáljunk meg kiegyensúlyozott étrenden élni, és ne feledjük, az arany középútra való rátalálás talán még soha nem volt olyan fontos intelem, mint az ellentmondások korában.
Még nincs hozzászólás