Tökéletlen Adoniszok
Tegyük a szívünkre a kezünket. Gondolnánk-e, hogy az edzőtermekben megszállottan izmozó, kidolgozott testű, kockás hasú Adoniszok egy részét szorongással tölti el a strandszezon gondolata? Nem, ugye? Pedig így van. Ők az izomdiszmorfiások.
Azt gondolnánk, hogy azoknak a férfiaknak, akik heti ötször-hatszor edzőteremben gyúrnak, és a testük (sz)építésének mindent alárendelnek, biztosan nincs gondjuk a strandon. Úgy véljük, jó kondíciójuk, izmos testfelépítésük egyenes arányban állhat az önbizalmukkal. Ez azonban nincs mindig így. Sőt, épp azok viszik túlzásba a testedzést, akik önértékelési zavarokkal küzdenek. A keveset és a sokat edzők ugyanis egyformán szoronganak a testük miatt: vajon jól mutatok majd fürdőnadrágban?
Inverz anorexia, avagy Adonisz-komplexus
Köztudott, hogy sok nő küzd testképzavarral, ami szélsőséges esetben étkezési problémákban nyilvánul meg. Az anorexia fogalmát mindenki ismeri, a pszichés eredetű evészavar a köznyelvben is helyet kapott: ha valaki nagyon sovány, rögtön rávágjuk, biztosan anorexiás. Tudjuk azt is, hogy az anorexiások nem látják elég vékonynak magukat, a testképük torzult, a fogyás érdekében alig esznek. Kevesen ismerik ugyanakkor a zömmel férfiakat érintő testképzavart, az izomdiszmorfiát, más néven Adonisz-komplexust. Hasonlóan az anorexia nervosában szenvedő betegéhez, az izomdiszmorfiás testképe sem reális. Míg az anorexiás nem látja magát elég soványnak, addig az izomdiszmorfiás nem látja magát elég nagynak, izmosnak, pedig az esetek többségében jóval nagyobb és izmosabb, mint az átlag. Mivel az anorexiában és az izomdiszmorfiában sok a közös vonás, ez utóbbit inverz anorexiának is nevezik. A zavart először testépítő férfiaknál diagnosztizálták, de nem kizárólag a testépítéssel foglalkozókat sújthatja ez a gond.
Fő jellemzője, hogy az egyén megszállott módon szeretne izmosabbá válni, és ennek mindent alárendel. Kényszeresen sok időt tölt konditeremben, szigorú szabályok szerint étkezik, étrendkiegészítők tömegét szedi (sokszor egészségre veszélyes anabolikus szteroidokat), szociális kapcsolatait elhanyagolja. Amennyiben valamilyen okból nem tudja elvégezni a napi edzéstervét, vagy változtatnia kell az étkezési szokásain, erőteljes szorongás tör rá.
Az izomdiszmorfiában szenvedők, bár izmosak, alapvetően satnyának érzik magukat. Bő ruhákban járnak, nem szívesen mennek olyan helyre, ahol a testüket mások láthatják (például strandra), jellemzően távol tartják magukat a társasági eseményektől.
Az izomdiszmorfia azonban nem csupán testképzavar, hanem evészavar is egyben. Az Adonisz-komplexusos egyének túlszabályozott étrendje jellemzően fehérjedús táplálékokon és étrendkiegészítőkön, továbbá alacsony szénhidrát- és zsírbevitelen alapul. A napi étkezések mennyiségét kényszeresen betartják, akkor is esznek, ha nem éhesek.
A kulcs: a szorongás szintje
Fontos, hogy különbséget tegyünk a hivatásos testépítők életmódja és az izomdiszmorfia jelensége között. A testépítés népszerű sportág, a testépítők legnagyobb hányada – bár rengeteg időt tölt testedzéssel, szigorú szabályok szerint étkezik, és adott esetben teljesítménynövelő szerekhez nyúl – nem izomdiszmorfiás, mégpedig azért nem, mert pontosan tisztában van az izmai és a teste méreteivel. Fő motivációja a testedzésre nem a szorongásából ered. Célja, hogy a legjobb formáját hozhassa a versenyen. Testképe reális, és a versenyszezont követően kevésbé szigorú étrendet és életmódot folytat, nem szorong a kinézete miatt, célja a jó kondíciónak és izmai méretének a megőrzése lesz. Az izomdiszmorfiás egyén (aki egyébként lehet akár testépítő versenyző is, de jellemzően hétköznapi emberekről van szó) motivációja az edzésre a szorongás oldása, célja a vágyott (nagyon izmos) testkép-ideál elérése. Esetében a fő gond, hogy tényleg kicsinek és gyengének látja magát, hiába izmosabb az átlagnál. A kulcsmomentum tehát a szorongás szintje, illetve a testkép reális megítélésének képessége – akár testépítő versenyzőről, akár hétköznapi, konditermi edzést folytató emberről van szó.
Külcsín vs. belbecs – 1:0
A pszichés zavar hátterében a testalkat és a testméret miatti szorongás rejlik: az egyén önmeghatározása és önértékelése a testképe függvénye. Az illető minél közelebbinek ítéli meg saját testképét a társadalom által sugallt ideálhoz, annál magasabbá válik az önértékelése. A nyugati társadalmakban élő férfiak és nők folyamatos nyomásnak vannak kitéve az ideális testalkattal kapcsolatban. A médiából, a filmekből, a reklámokból, az óriásplakátokról és az újságokból áradó töméntelen képi információ erőteljesen meghatározza az aktuális testkép-ideált. A menő férfi szálkás izomzatú, magas és kisportolt, a szexi és vonzó nő jellemzően igen sovány. A férfiak vágyott testképe azonban igen összetett és heterogén lehet: az haute couture-modellek az extrém, vékony, szálkás ideált testesítik meg, a filmszínészek ennél kevésbé szálkás, de jól kidolgozott izomzatúak, a fitness-modellek a kifejezetten izmos testalkat ideálját közvetítik, míg a testépítők az extrém méretű izomzat megtestesítői. Az ideál erőltetett követése főleg serdülőkorban, de később is igen káros pszichés és fizikai folyamatokhoz vezethet.
Ha fogytán az „erő"
A kényszeresség, a beszűkült élettér, és az állandósuló szorongás jelentősen ronthatja az izomdiszmorfiás életminőségét. Mivel az Adonisz-komplexusban szenvedőnek nincs betegségtudata, és sokszor nem érzékeli, hogy viselkedése eltér a normálistól, környezetére igen nagy felelősség hárul a probléma felismerésében. Ha a közvetlen környezetből érkező segítő szándék nem bizonyul elegendőnek, érdemes rábeszélni őket, hogy forduljanak szakemberhez.
Még nincs hozzászólás