Tévelygéseink a világhálón

2016. március 14. | Írta: Kocsis-M. Brigitta

Óvjuk meg a gyerekeket az internet negatív hatásaitól?! De vajon mi, felnőttek tudjuk, hogyan védekezzünk?

Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy mindenkinek joga van a személyes adatai védelméhez. Meg persze ahhoz is, hogy két kézzel szórja magáról az információt valahová, amit titokzatosan csak felhőnek hívunk...

Szórjuk az adatainkat

Gondoljunk bele: hány internetes regisztrációnál adtuk már meg a nevünket, a születési adatainkat, az e-mail-címünket, a telefon- vagy éppen a bankszámlaszámunkat?

És akkor még nem vettük sorba a minket ábrázoló képeket (amiket vagy mi, vagy mások töltöttek fel rólunk a webre), a közösségi oldalakon feltérképezhető kapcsolati hálónkat vagy a keresési előzményeinkből leszűrhető érdeklődési körünket. Tényleg van, aki még úgy gondolja, hogy véletlenszerűen kapjuk az oldalt felvillanó hirdetéseket?

Apróbetűs bárányfelhők

A cloud computing, vagyis a felhőalapú számítástechnika világában alkalmazásaink és tárolt adataink zöme nem a saját gépünket, hanem sokszor meghatározhatatlan helyen zümmögő szerverparkokat terhel. Abban a pillanatban, hogy regisztrálunk, vagy letöltünk egy felhőalapú szolgáltatást, szerződést írunk alá.

Csak néhány kevésbé ismert gyöngyszem a felhasználási feltételek közül: a Twitter esetében a tweetek közzétételük után azonnal archiválásra kerülnek az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának szerverein, ezek visszavonására pedig nincs lehetőség.

A Skype bármikor ellenőrizheti és blokkolhatja a rajta keresztül futó kommunikáció tartalmát.

A Snapchat nem törli a fogadó telefonjáról a kapott képet, csak megváltoztatja annak kiterjesztését, így egy valamirevaló programozó bármikor újra elő tudja csalogatni a rövid távra szánt fotókat a készülékről. Arról nem beszélve, hogy hiába használjuk Magyarországon, a Facebook esetében az ír, a Gmail esetében pedig a kaliforniai törvények az irányadók.

Adatbiztonsági harakiri

Nemcsak a szolgáltatók feltételeit érdemes részletesen átolvasni, de számolnunk kell bizonyos rosszindulatú felhasználókkal is. Ha képeket posztolunk a nyaralásunkról, vagy becsekkolunk a repülőtérről, gyakorlatilag azt írjuk a virtuális homlokunkra: nincs otthon senki, üres a ház, gyere, betörő!

Ha a tizenéves kislányunk lájkvadászat címen feltölt magáról egy ledér bulifotót, azt nemcsak a barátai láthatják, hanem a magukat megszólítva érző pedofilok is.

Ha mindenütt ugyanazt az egyszerű jelszót használjuk, azt nemcsak nekünk könnyű megjegyeznünk, de más is hipp-hopp kitalálhatja.

Apróságnak tűnhet mindez, de sokszor ilyesmin múlik a biztonságunk. A legfontosabb tudatosítani magunkban és a gyerekeinkben, hogy ami adatot egyszer megadunk magunkról, azzal már nem mi rendelkezünk. Bedobjuk egy képzeletbeli sötét szobába, ahol bárki azt kezdhet vele, amit akar. És mivel a 21. században a legnagyobb hatalom az információ, gondoljuk meg, kire bízzuk!

Címkék: világháló, internet veszélyei, védekezés, gyerekek a világhálón, internet analfabetizmus, közzétett adataink, megosztás, adatforgalom