Tessék vigyázni, a vágányra gyermekvasút érkezik!
Gyerekkoromban egy ideig komolyan kisvasutas akartam lenni. Bár végül nem jött össze, azért még felnőtt fejjel is szívesen utazom a budai természetvédelmi övezetben zötykölődő gyermekvasúton, ahol a pénztárostól a váltókezelőn át a jegyvizsgálóig minden munkakört általános iskolások töltenek be.
Persze nem kell megijedni, a gyermekvasutasok szolgálatukat felnőtt állomásfőnökök és vonatvezetők felügyelete mellett végzik, ahogy a mozdonyvezetők, a gőzmozdony fűtője és a technikai hátteret biztosítók is mind felnőtt dolgozók.
A leghosszabb a világon
Egy napsütötte hétfő délelőtt sétálok be a hűvösvölgyi végállomásra, egy nosztalgikus, természetközeli vonatozásra. Váczi Viktor, a Gyermekvasút sajtófelelőse, aki nevelőtanárként és állomásfőnökként is tevékenykedik, lelkesen fogad. Nem véletlen: egykor ő is gyermekvasutas volt, így igazán szívén viseli, mi történik a Hűvösvölgy és Széchenyi-hegy állomás között 11,7 km hosszon zakatoló vonatokon.
"Ez a világ leghosszabb, gyermekek által üzemeltetett vasútvonala, amire nagyon büszkék vagyunk. Komoly munka ez, a pajtásoknak négy hónapos tanfolyamon kell részt venniük, sikeres vizsgát tenniük, tanulószolgálatot végezniük, és csak utána válhatnak teljes jogú gyermekvasutassá” – meséli mosolyogva.
Mint a nagyvasúton
Itt minden ugyanúgy működik, mint a nagyvasúton, csak éppen tíz–tizennégy évesek végeznek szolgálatot. Mind jó tanulók: ez feltétel is a tanfolyamra jelentkezésnél, hiszen előfordul, hogy egy-egy napra kikérik őket az iskolából. A forgalmi irodában nagy a sürgés-forgás: néhányan a jegypénztárban dolgoznak, mások forgalmi szolgálatot teljesítenek.
Bár gyerekekről van szó, minden fegyelmezetten zajlik. "Tizenkét éves vagyok, már két éve dolgozom itt. Régen a vonaton szerettem lenni, most már inkább az állomáson. Ha felnőtt leszek, közlekedésmérnök szeretnék lenni: metróval, vasúttal foglalkozni” – meséli Gulyás-Balla Márk, aki ma naplózónak van beosztva. Fontos feladat ez: ő az, aki tárcsával indítja a vonatokat.
ÚTTÖRŐVASÚTBÓL...
A Gyermekvasút története egészen 1947-ig nyúlik vissza: ekkor döntöttek róla, hogy keskeny-nyomközű vasutat építenek a Budai-hegységben, melyet iskoláskorú gyerekek bevonásával fognak üzemeltetni. 1948 nyarán át is adták az első, mindössze három kilométeres szakaszt, amely a Széchenyi-hegytől a mai Virágvölgy állomásig tartott. A rákövetkező évben a mai Szépjuhásznéig, 1950-ben pedig egészen Hűvösvölgyig hosszabbították meg a vonalat. Az intézmény nevét még a megnyitás előtt Úttörővasútra változtatták, üzemeltetésével a Magyar Államvasutakat és a Magyar Úttörők Szövetségét bízták meg.
...GYERMEKVASÚT
A rendszerváltozás évében az Úttörővasúton is jó néhány dolgot megváltoztattak. Az intézmény nevét Gyermekvasútra módosították, az úttörőszövetség pedig kivonult a gyermekközösség működtetéséből: a kisvasút teljes egészében a MÁV hatáskörébe került. 1995-ben aztán a vasútüzem és a gyermekvasutasok közösségének irányítását ismét szétválasztották: azóta a MÁV és a Gyermekvasutasokért Alapítvány szoros együttműködésben irányítja az intézményt.Forrás: szerző
Pajtások egymás közt
Nem sokat tudunk beszélgetni, mert kollégája már mondja is a hangosbemondóba, hogy hamarosan indul a menetrend szerinti járat Széchenyi-hegy állomásra. Alig találok helyet, a nyitott vagon ugyanis a jó időnek köszönhetően tele van gyerekcsoportokkal, családokkal, kiránduló fiatalokkal. Feltűnik egy fiú, aki szelíden, de segíti, irányítja a többieket: kikérdezi őket az állomásokból, vagy éppen megkocogtatja a vállukat, ha elfelejtenének tisztelegni.
"Én már három éve csinálom, tízévesen kezdtem. Zárfékező a mai beosztásom, így a végállomásokon én tekerem be a kézifékeket, és a zárjegyző tárcsát is én teszem ki az utolsó vagonra. Meg persze útközben jegyvizsgálóként is dolgozom” – meséli Atkins Michael, aki amerikai apukájának és cseh anyukájának köszönhetően a turistákkal is könnyedén szót ért.
Komoly munka, gyermeklélek
Hirtelen határozott hang csapja meg a fülemet: "Vagy vesz jegyet, vagy nincs utazás” – mondja keményen Dóczi-Simon Dávid az egyik utasnak, aki ért is a szóból, és nyomban előkapja a pénztárcáját. Figyelni kezdem: nem mindig ilyen szigorú, a következő állomáson például kérés nélkül segít egy anyukának feltenni a babakocsit.
"Apukám úttörővasutas volt, innen jött az ötlet. Nekem még másfél évem van hátra, akkor végzek az általános iskolában. Mindig más munkakörben vagyunk: legjobban azt szeretem, amikor jegyvizsgálónak, pénztárosnak vagy hangosbemondónak vagyok beosztva. Nagyon szeretem, mert jó a közösség, szuperek a programok, és hát a suliból is lóghatunk” – mosolyodik el huncutul, én pedig kicsit bánkódva szállok le a vonatról, hiszen már kétszer annyi idős vagyok, mint ő, ami régen túlkoros gyermekvasutasnak...
Még nincs hozzászólás