Strandolunk?

2014. július 24. | Írta: Buglya Gergely

Ez a nyár legegyszerűbb kérdése - legalábbis a férfi számára, aki az ötlet születése és megvalósítása közötti időt a nullára is képes redukálni.

Eközben az asszony őrülten keresi a strandolás tavaly óta nem látott kellékeit: „Valahol itt kell lennie, csak nem látszik a rumliban. Biztosan ki is kell mosni.” Összeszed mindent, amit csak ér: fürdőruhákat, sminkkészletet, könyvet, magazinokat, de még mindig nem áll készen, a titkos agyi ügyintéző nem ütötte rá a pecsétet az indulási engedélyre.

Ebben a pillanatban kezdünk el mi, férfiak azon gondolkozni, hogy az ördögbe lehet, hogy miközben a nők mindenre emlékeznek, elmúlt valahogy az a képességük, hogyan kell elindulni strandolni. Tavaly nyár végén pedig még milyen jól ment neki. Rutinosan bújt bele a fürdőruhába, tudta, mire való a strandkendő, és mennyi naptejet kell felkenni. Mostanra elfelejtette volna? Arra persze, hogy hányszor voltam horgászni, kivel néztem meccset, és mi volt az előző barátnőm neve, címe, telefonszáma, tökéletesen emlékszik.

És milyen messze vagyunk még a strandtól, ahol előreláthatóan minden meg fog változni! Mert amikor végre megérkezünk, mi a szívünk szerint azt csinálnánk, amit ilyen helyen szeretünk: SEMMIT. Ehhez képest a nő lázba jön – valószínűleg eufórikus állapotba kerül, hogy teljesítette a szezon első strandra jutását –, és hirtelen mindent akar. És meg is tervezi, hogyan akarja. „Telepedjünk oda… nem is, inkább oda, aztán menjünk a hideg vizesbe, aztán a hullámba, utána a pezsgőbe, aztán a büfébe, meg az újságoshoz – egyébként van nálunk pénz szoláriumra?” 

„Akkor te mit szeretnél csinálni?” – kérdezi, a morcos arckifejezésem láttán magához térve.

Én agyhalott szeretnék lenni pár órára, gondolom magamban. Ugyanis csak az agyam egyik rekeszét hoztam magammal a strandra. A legnagyobbat, ami üres. Ugyanazt, amit vasárnap délutánonként előveszek a Formula 1 közvetítéshez.  Különben sem azért jöttünk a strandra, hogy a strandolásról beszélgessünk. Ez itt a stresszűzés helye, nem a stresszelésé!

Úgy tűnik, ebben most egyetértünk. Csönd van, nézek ki a fejemből, és tényleg semmire se gondolok. Lehet, hogy ezt hívják meditációnak. És akkor valami berepeszti a nagy semmi-rekeszem falát: „Min gondolkozol?”

Címkék: stressz, női agy, férfi agy, meditáció, strand, strandolás