Örök érvényű kapcsolatőrző praktikák

2014. június 9. | Írta: Pekár Dóra

Gyakran elhangzik, hogy régen a házasság bezzeg holtomiglan-holtodiglan tartott. Ez becsülendő, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy sokszor társadalmi, nem pedig érzelmi okai voltak. Nagyanyáink kapcsolatmegőrző praktikái azonban nem vesztették el a fényüket, fortélyaikból ma is profitálhatunk.

1. titok: a türelem
A nyolcvanhét éves Bori néni ma már mosolyogva idézi fel házassága felhősebb időszakait. Több mint hatvan évig éltek együtt a férjével, és az évtizedek nem kímélték őket: szegénység, háború és gyermekük tartós betegsége keserítette az életüket. Ők mégis kitartottak egymás mellett, pedig sokszor kellett súlyos döntéseket hozniuk, és ritkán értettek mindenben rögtön egyet. Szerinte a jó házasság három legnagyobb titka a „türelem, türelem, türelem”, majd így folytatja: „Mindig végighallgattam az uramat, hogy mit akar tenni. Aztán, ha nem tetszett, amit mondott, nem kezdtem azonnal bele, hogy szerintem mi volna jó, hanem ráhagytam, s kivártam, amíg jobban átgondolja. Persze, azt is tudtam, hogyan tereljem olyan irányba, hogy megegyezésre jussunk. Ez sokszor nem ment könnyen, de nem adhattam fel, mert élnünk kellett – és haragban nehéz.”

A türelem segítségével időt hagyunk a másiknak, hogy a saját tempójában birkózzon meg a nehézségekkel. Ez akkor működik hatékonyan, ha nemcsak mi vagyunk toleránsak a párunkkal, hanem ő is időt ad nekünk, amikor szükségünk van rá. Érdemes tízig számolni, mielőtt hangot adunk a nemtetszésünknek!

2. titok: az udvariasság
Az ismerkedés szakaszában még minden kapcsolatban felfedezhetők az udvarias gesztusok, a bókok, a kedves ajándékok, ám idővel ezek megritkulnak, néha teljesen el is tűnnek. A hetvenes éveiben járó Vilma néni szerint az udvariasság fontos pillére a házasságnak. „Máig érzem, hogy a férjem tiszteli és szereti bennem a nőt. Odafigyel rám, megdicsér, megfogja a kezemet, kinyitja az ajtót. Figyelünk arra is, hogyan szólunk egymáshoz: a durvaság, a trágárság elképzelhetetlen nálunk, viszont a szép szavak, a kedves megszólítások természetesek. Ilyen stílusban a felmerülő bajokat is könnyebben meg tudjuk beszélni. Az udvariasság és a kedvesség olyan nálunk, mint motornak az olaj: minden gyorsabban és egyszerűbben fordul általa."

Egy kapcsolat elején még figyelünk az érintkezés kereteire, de idővel hajlamosak vagyunk elkényelmesedni, és magától értetődőnek tekinteni, hogy a párunk minket választott. Ne feledjünk dicsérni, adjuk meg, és vívjuk ki az udvariasságot!

3. titok: az elfogadás
A másik emberen nem, csakis a saját hozzáállásunkon tudunk változtatni. Erre rájött a dunántúli kis faluban élő Margit néni is, aki szívesen mesél arról, miként tudott együtt élni több mint ötven évig azzal az emberrel, aki nehéz természetéről volt híres a faluban. „Tudtam én, hogy sok hibája van, mert makacs, türelmetlen, hirtelen haragú. De kinek nincs? Elfogadtam ilyennek. Nekem ő egy dolgos, becsületes ember volt, aki mindent megtett a családjáért. És azt is tudtam, amit mások nem, hogy belül vajszíve van, csak az indulatai sokszor rossz felé viszik. Ez az elfogadás segített át a nehézségeinken.”

Bár lehet, sőt, kell is csiszolódni egymáshoz, bele kell törődnünk, hogy egy bizonyos kor felett az alapvető jellemvonások már nem változnak. Ezért bölcsebb elfogadni a párunkat olyannak, amilyen, mint szélmalomharcot vívni a megváltoztatásáért. Könnyebben megy az elfogadás, ha azokra a pozitív tulajdonságaira koncentrálunk, amelyek előrevihetik a közös életünket.

4. titok: Ne feküdjünk le haraggal a szívünkben!
Ez az egyik leghíresebb intelem, amit szinte mindenki ismer, viszont betartani jóval nehezebb, mint idézgetni. Pedig a nézeteltérések tisztázása és a megbocsátás nemcsak azért fontos, mert ki tudja, mit hoz a holnap, hanem azért is, mert minél hamarabb megszabadulunk a konfliktus okozta feszültségtől, annál több mentális energiánk marad, ami elengedhetetlen a lelki jóléthez.

Címkék: házasság, harag, párkapcsolat, elfogadás, türelem, kapcsolatmentés, udvariasság