Nézzük meg belülről!
A betegségek megállapítására a különböző egészségügyi problémák vizsgálatakor gyakran bele kell nézni a test belsejébe. Ezek az úgynevezett képalkotó eljárások segíthetnek a belső szervek állapotának értékelésében.
Sokféle képalkotó diagnosztika létezik. Például a röntgen, CT, az MRI, az ultrahang és PET. Az orvosok a klinikai helyzetnek megfelelően választják ki a legmegfelelőbbet a diagnózis felállításához és a megfelelő kezelési terv kialakításához. De melyik mire is jó? Mi a különbség például a röntgen és a CT, vagy az MR- és a PET-vizsgálat között? Nézzük csak!
Röntgen
Leggyakrabban csontsérülések, tüdőbetegségek és fogászati problémák diagnosztizálására használják. Képes kimutatni csonttöréseket, tüdőfoltokat, ízületi problémákat és fogszuvasodást. Kétdimenziós képet nyújt, ami korlátozza a részletes értékelést. Viszont gyors, olcsó és széles körben hozzáférhető, de kisebb információt nyújt, mint a CT vagy az MRI.
A röntgensugárzás áthatol a test szövetein, és különböző mértékben elnyelődik az egyes szövetekben. A filmre vagy számítógépre vetített kép lehetővé teszi az orvosok számára, hogy vizsgálják és értékeljék a szövetek által elnyelt sugárzás mennyiségét, és ezáltal diagnosztizálják a lehetséges betegségeket vagy sérüléseket.
A röntgen képes a csontok, ízületek, gerincoszlop és más csontszerkezetek vizsgálatára, törések, csonteltérések, ízületi problémák vagy gerincproblémák diagnosztizálására. A fogak, fogíny és állkapocs állapotának megmutatására. Képes a különböző tüdőbetegségek, mellkasi sérülések vagy szív- és érrendszeri problémák diagnosztizálására, sőt, a a gyomor- és vastagbélrák vagy a gyomorfekélyek diagnosztizálására.
Röntgenvizsgálatokat csak szükség esetén végeznek, mert a sugárzás káros az emberi egészségre. A röntgenvizsgálatok nem minden probléma vagy betegség kimutatására alkalmasak, így más képalkotó eljárásokra, például ultrahangra vagy CT-vizsgálatokra lehet szükség.
CT, azaz komputer tomográfia
Pontosabb, mint a röntgen, és jobban alkalmazható például trauma vagy érrendszeri problémák esetén. A számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálatra akkor van szükség, amikor részletesebb és háromdimenziós képet kell kapni a test belső szerkezetéről. Traumás sérülések esetén, ha fennáll a gyanúja, hogy valamilyen belső sérüléses vérzés lehet. A csonttörések, az ízületi problémák vagy a csontdeformitások részletes vizsgálatára és értékelésére is gyakran használják az orvosok.
Fontos eszköze a rákdiagnosztikának. A CT-vizsgálatok segítenek a daganatok kimutatásában, méretük, elhelyezkedésük, kiterjedésük pontos meghatározásában. Emellett a daganatkezelés hatékonyságának megállapítására és a betegség nyomon követésére is használják.
A koponya-CT segít a fejsérülések vagy agyvérzés diagnosztizálásában. A hasi vagy mellkasi CT-vizsgálatok segíthetnek a belső vérzés vagy más sürgős állapotok azonosításában. A CT nélkülözhetetlen a szervtranszplantáció előkészítésére és követésére, továbbá segít a donációra szánt szervek megfelelő illeszkedésének és állapotának értékelésében, valamint a transzplantáció utáni követés során.
A CT-vizsgálatok során ionizáló sugárzásnak vannak kitéve a betegek, ezért az orvosok csak akkor rendelik el ezt, ha várhatóan nagyobb információt nyújt, és az előnyök meghaladják a lehetséges kockázatokat.
MR, azaz mágneses rezonancia
Az MR-vizsgálat (vagy MRI) egy másik elterjedt képalkotó eljárás az egészségügyben. Részletes képeket készít a szöveti szerkezetről és a szervek anatómiájáról. Jobb térbeli felbontást nyújt, mint a CT. Az MR-vizsgálat során erős mágneses mező és rádiófrekvenciás hullámok segítségével részletes képek készülnek a test belsejéről, és számos klinikai helyzetben használhatóak. Ilyen helyzet, amikor az agyszövetek vizsgálatára van szükség fejsérülések, daganatok, agyi érrendszeri betegségek és egyéb agyi rendellenességek azonosítására.
De MR-vizsgálatot írnak elő az orvosok akkor is, ha a gerincoszlopot vagy gerincvelőt kell megvizsgálni. Az MR-vizsgálatok képesek azonosítani a gerincvelő sérüléseit, daganatait, degeneratív betegségeit és más gerincproblémákat. Ugyanígy nélkülözhetetlen az ízületek és lágy részek vizsgálatakor, az izmok, szalagok és inak sérüléseinek, gyulladásának és egyéb problémáinak diagnosztizálására.
Segítenek az érrendszeri rendellenességek, például az aneurizmák, az érszűkületek és az artériák rendellenességeinek felismerésében és értékelésében. Ilyen vizsgálatok szükségesek a mellkas és hasi szervek, a máj, vesék, lép és prosztata állapotának felmérésére. Az MR-vizsgálatoknak számos előnyük van a hagyományos röntgen- és CT-vizsgálatokhoz képest. Például nem használnak ionizáló sugárzást, és részletesebb anatómiai információt nyújtanak.
Azonban az MR-vizsgálatoknak is vannak korlátai, például a hosszabb vizsgálati idő és bizonyos esetekben nem alkalmazhatók, például fémtárgyak jelenléte esetén, ha a betegnek pacemaker vagy fémimplantátuma van. Az orvosok azonban a klinikai körülményekhez igazodva választják ki a megfelelő képalkotó eljárást a betegség vagy sérülés diagnosztizálására és követésére.
PET, azaz pozitronemissziós tomográfia
A PET egy olyan képalkotó eljárás, amely a radioaktív anyagok eloszlását és koncentrációját vizsgálja a testben. Jellemzően a rák diagnosztizálására és a kezelés hatékonyságának követésére alkalmazzák. Képes korai stádiumú daganatokat azonosítani, mielőtt azok más képalkotó eljárásokon láthatóvá válnának.
A vizsgálathoz radioaktív anyagot, izotópot használnak. Amikor a betegbe injekció segítségével bejuttatják ezt, az anyag eloszlik a testben, főleg a sejtekben, amelyek különböző anyagcsere-aktivitást mutatnak. A daganatok például fokozott anyagcsere-aktivitással rendelkeznek, ezért a radioaktív anyag felhalmozódik bennük. Az orvosok látják a radioaktív anyag eloszlását a testben, és ezáltal lokalizálják a daganatokat vagy más kóros területeket. Ezért A PET-vizsgálatot gyakran alkalmazzák a daganatok azonosítására, méretük és pontos helyük megállapítására, valamint a kezelés hatékonyságának követésére.
De erre a vizsgálatra van szükség az Alzheimer-kór és más neurodegeneratív betegségek diagnosztizálására, valamint a gyulladásos, autoimmun betegségek, például a reumatoid arthritis vagy a gyulladásos bélbetegségek, az érszűkületek vagy a szívizom betegségeinek értékeléséhez. Sajnos a vizsgálat nagyon drága, ezért csak bizonyos esetekben írják elő a kezelőorvosok.
Ultrahang
Az ultrahang egy olyan képalkotó eljárás, amely az emberi fül számára érzékelhetetlen hanghullámokat használ a test belső szerkezetének vizsgálatára. Amikor az ultrahangos hullámok a test szöveteibe érkeznek, azok néhányat elnyelnek, másokat pedig visszavernek. Egy orvosi műszer érzékeli a visszavert hullámokat, majd ezeket az információkat egy képpé alakítja, amelyet az orvosok értékelhetnek és értelmezhetnek.
Legismertebb felhasználása a terhességi ultrahang, mely informál a magzat fejlődéséről és egészségéről. Az ultrahang segítségével lehetőség van a szervek, például a máj, vesék, epehólyag és hasnyálmirigy, valamint a szív és a vérerek állapotának vizsgálatára. Az ultrahangot gyakran alkalmazzák a szív, az ízületek, inak és lágy részek sérüléseinek és rendellenességeinek vizsgálatára is.
Segíthet a daganatok, ciszták és egyéb kóros tömegek azonosításában, méretük és elhelyezkedésük értékelésében. A képminőség függ az ultrahanghullámok áthaladásának és visszaverődésének minőségétől, így lehet, hogy nem minden esetben nyújt részletes képet. Emellett az ultrahangnak korlátai lehetnek az átjárhatatlan szövetek vagy a mélyen fekvő szervek vizsgálatában.
Még nincs hozzászólás