Nem tehetek róla, szerelmes vagyok
Dalok, versek, filmek, regények szólnak a szerelemről. A szerelemről, amely ha bennünket eltalál, úgy érezzük, mindennél fontosabb, Nincs a világon más érzelem, amely miatt annyi bűnt elkövetnek és megbocsátanak, mint a szerelem. Szerelem miatt bomlik fel sok ezer család élete. Szerelemféltésből verik férfiak a feleségüket, diákok ezrei azért nem tanulnak, mert szerelmesek. A szerelem szinte mindenre magyarázat?
Tanulás kontra szerelem
A kamaszkori szerelem, az első, talán mind közül a legszebb, talán a legfontosabb is. Csak ő, csak én, soha el nem múló örök érzés, végig a gerincen. A serdülő számára semmi sincs, csak a délután, amikor majd találkozunk, s az a borzongató csók!
Az érintések, melyek egy nagy titokkal terhesek, azzal a filmeken látott, versekben leírt félelmetes, első igazi összebújással, ami a szülők szerint nem is mindig olyan jó. S talán tényleg nem, először, másodszor talán sokadszor sem. Mert még suta a kéz, ügyetlen az ölelés, de tanulják szorgalmasan. Nem is szeretnének mást tanulni. Így aztán bizonyos szempontból az első szerelem rosszkor jön.
Romlik a bizonyítvány. A kamasz csak fizikailag van ott az iskolában, közben kibámul az ablakon, fogalma sincs, miről van szó, amikor a tanár a táblához kihívja.
S ha a pedagógus igazi nevelő, ránéz kamasz diákjára, és tudja, szerelmes. Na menj a helyedre, mondja, és magában talán mosolyog. Aztán beszél a szülőkkel, és megpróbálják kitalálni, mit lehet a szerelmes kamasszal kezdeni. Rendszerint nem sokat. A tiltás semmit sem ér, a büntetés sem.
Gyerek kontra szerelem
Sajnos ismerős a történet, amikor a szerelemre éhes férfinak két házasságból három, vagy akár négy házasságából öt gyermeke születik. Mert a szerelem fontosabb, mint a gyerek, ezért hát menni kell egyik szerelemből a másikba. Nincs mit tenni, a régi már nem elég jó, de az új, az lesz az igazi.
Sajnos gyakran kiderül, hogy az új kapcsolat, az új házasság szemernyivel sem jobb, mint az előző. Vagy van, amiben jobb, míg másban rosszabb. Egy biztos, a válóok, majdnem mindig, majdnem minden esetben egy új szerelem. A végzet, amely szerint szerelem nélkül nem lehet élni. Pedig a szerelem mulandó, a szerelem csalás, hamis valóság, lila köd. Csakhogy a szerelmes ezt nem hiszi el, s amikor rájön, már késő.
Akkor már nem csak a korábbi kapcsolatok, de sok élet is zátonyra fut. Gyerekek nőnek fel egyszülős családban, férfiak tengődnek nyomorult anyagi körülmények között, hiszen a lakás ott maradt a feleségnél, a gyerektartást is fizetni kell. Közös vállalkozások jutnak csődbe, és perek húzódnak olykor évekig, A vagyonmegosztás, és gyerekelhelyezés poklában kihűl a legújabb szerelem is.
Szabadság kontra szerelem
Zsolttal korábban az egyik büntetés-végrehajtási intézetben találkoztam, amikor a szerelemféltésből elkövetett gyilkosságokról írtam riportot.
A fiú főiskolás szerelme miatt keveredett végzetes verekedésbe egy pálinkagőzös szombat éjszakán. A verekedést a lány elhagyott, korábbi szerelme kezdeményezte, s bár az új fiú, Zsolti, próbálta csillapítani, végül csak ölre mentek. S a dulakodás közben Zsolt, akinek ereje faluszerte ismert volt, akkorát lökött a másikon, hogy az elesett, s fejét egy kőbe ütve olyan csúnyán betörte, hogy a sérülésbe a kórházba szállítás közben belehalt.
A bíróság Zsoltot szerelemféltésből elkövetett, nem előre eltervelt testi sértés miatt ítélte el. Amikor a fiú a börtönbe vonult, feloldozta menyasszonyát esküje alól, s megengedte, hogy a lány, ha úgy adódik, ha szerelembe esik mással, megházasodjon. Két héttel szabadulása után beszéltem újra vele. Azt mondta, nem bánta meg, amit tett. Megpróbál új életet kezdeni, de egy biztos, ő már soha többé senkibe nem tud majd beleszeretni.
Halált hozó szerelem
Lilla tizenhét éves volt csupán, amikor egy reggel nem ment be az iskolába. Szülei mindketten három műszakban dolgoztak a város mellé telepített gyárban. Azon a rettenetes napon mindketten hajnali fél hétkor indultak munkába. Lillát nem keltették fel, hadd aludjon. Nagy lány már, egyedül kel, egyedül indul el az iskolába. Édesanyja kikészítette neki a konyhában a reggeli zsömlét és a napi uzsonnapénzt. Délelőtt kicsit fájt a feje, nem érezte jól magát, de nem gondolt semmi rosszra.
Amikor a munkából s a napi bevásárlásból hazaért, Lilla hátizsákját, edzőcipőjét az előszobában találta. Azt gondolta, a lány előbb jött haza az iskolából. Benyitott a szobájába, hogy megkérdezze, miért. Már későn. A lányt az ágyán fekve holtan találta, a földön apja altatói és szívgyógyszerének üvege hevert. Tizenegy éve történt, de az asszony azóta sem tudta feldolgozni lánya halálát.
Magát okolja, amiért nem vette észre, hogy a kislány milyen végtelenül elkeseredett, amiért első szerelme, a nála nyolc évvel idősebb fiú elhagyta. Az asszony nem tudja magának megbocsátani, hogy nem figyelt a gyerekére, és csak legyintett az első szerelmi csalódásra. Nem tudja magának megbocsátani azt sem, hogy elment munkába anélkül, hogy lánya szobájába nyitott volna. Ha akkor hajnalban ránéz, s kihívja a mentőket, talán megmenthették volna az életét.
A sorrend a fontos
Valóban mindennél fontosabb a szerelem? A gyerekek érdekénél, tán az életnél is fontosabb? Józan fejjel persze azt mondjuk, dehogy. Amikor azonban beleszeretünk valakibe, józanságunk elpárolog.
A szerelem azonban csak a nyugati civilizációkban áll mindenekfölött, ott, ahol az emberek azt gondolják, csak egyszer élnek, joguk van a boldogsághoz. Nem így volt ez mindig. Amíg az emberek hittek a túlvilágban, a házasságtörés bűn volt. S bár a szerelem létező dolog volt akkor is, ritkán irányított életet, családot, halált.
Popper Péter, a neves magyar pszichológus szerint a szerelemnek fontos helye van életünkben, amíg örömet ad, amíg gyerekek születnek segítségével, amíg a személyiség épül általa. Ha azonban a szerelem rombol, gátol s agressziót szül, akkor már nem pozitív érzelem. A szerelemnek, mint mindennek, megvan a helye életünkben. Más dolgok előtt vagy mögött. A sorrend a fontos.
Még nincs hozzászólás