Mikor lettem én a mamám anyukája?
Egy idő után szinte észrevétlenül megtörténik. Először csak elkísérjük anyát az orvoshoz, mert jobb, ha van ott valaki. Mi nézzük meg a leleteit. Aztán segítünk az internetes ügyintézésben, átnézzük a gyógyszereit, bevásárolunk, csekket fizetünk, időpontot foglalunk. Közben valami lassan átrendeződik: elkezdünk aggódni érte, figyelmeztetjük, számon kérjük, óvjuk - épp úgy, ahogyan egykor ő tett velünk.
Sok középkorú nő számára ez az élet egyik legfájdalmasabb fordulata, amikor a szeretet, a kötelesség és a kimerültség összekeveredik, és már nem tudni, hol végződik a gondoskodás, és hol kezdődik az önfeladás.
A telefon reggel fél nyolckor csörög
– Kislányom, szerinted hova tettem a bankkártyámat?
Már a hangból hallani lehet az enyhe pánikot. Épp indulnál dolgozni, közben még uzsonnát csomagolsz a gyereknek. Átnézed a táskáját, Már késésben vagy. Mégis türelmes próbálsz maradni, holott tudod tegnap ugyanez volt a szemüveggel, előtte a gyógyszerrel, múlt héten a villanyszámlával.
– Nézd meg a táskád oldalzsebében, anya.
- Köszi, de jó, Ott van.
Az örömöt azonban nem megkönnyebbülés követi, hanem valami nehezen megfogalmazható szomorúság. Mert egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy ugyanazokat a mondatokat mondjuk az anyánknak, amelyeket ő ismételgetett nekünk gyerekkorunkban.
„Ne felejtsd el!”„Felöltöztél rendesen?” „Szólj, ha megérkeztél!” „Bevetted a gyógyszert?”
És valahol legbelül nagyon félünk attól, amit ez jelent. Ez az élet egyik legnehezebb átmenete. Egyszer csak rádöbbenünk, hogy a szüleink öregszenek. Hogy az a biztos pont, akihez mindig fordulhattunk, lassan segítségre szorul. És hogy miközben még mindig gyereknek érezzük magunkat mellettük, egyszer csak mi leszünk az erősebbek. Vagy legalábbis ezt várja tőlünk mindenki.
Anya, bevetted a gyógyszert?
A pszichológusok ezt a helyzetet jól ismerik. Tudják, hogy amikor a szülő-gyerek viszonyban lassan szerepcsere történik, akkor ez mindkét félnek nagyon nehéz.. Persze ez nem egyik napról a másikra történik. Először csak apró jelek vannak .Kérdések. Elmagyaráznád még egyszer ezt az ügyfélkapus dolgot? Esetleg, ha ráérsz, foglalnál nekem időpontot arra a vizsgálatra? Tudod nekem ez az internet dolog nem a barátom. Te jobban értesz ezekhez.
Aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy mi intézzük a hivatalos ügyeket, figyeljük az orvosi eredményeket, emlékeztetünk a gyógyszerekre, ellenőrizzük, evett-e rendesen. Sok nő úgy írja le ezt az időszakot, mintha észrevétlenül „szülővé” vált volna a saját szülője mellett.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 7. számának 6. oldalán!)
Még nincs hozzászólás