Nem akartam, mégis megtörtént - a megcsalás pszichológiája
Vajon létezik örökké tartó szerelem? Olyan kapcsolat, amelyben soha egyik fél sem csalja meg a másikat? Lehet, hogy ez attól függ, hogy mit nevezünk megcsalásnak? Vajon az is hűtlenség, ha valaki sosem lép félre, csak éppen minden öleléskor egy másik emberről álmodozik? Vagy csak az számít megcsalásnak, ha ténylegesen megtörténik? A válasz vitatható, de az okok, amelyek a félrelépéshez vezetnek jól meghatározhatóak.
Vágyunk a teljességre
Az ember természeténél fogva nem monogám, ezt a társadalom kényszeríti rá – vallotta Popper Péter neves pszichológus. „A társadalom úgy gondolja, hogy amit nem kapok meg attól az egytől, akit választottam, arról le kell mondani. Csakhogy, ha az ember testi, lelki vagy szellemi kielégületlenségben él, az előbb-utóbb megmérgezi az életét, és kapcsolatbeli zűrzavarhoz vezet.”
És bár nem vagyunk egyformák, mindannyiunkban ott él a vágy a teljességre. A kérdés csupán az: mihez kezdünk vele? Amikor azt mondjuk, megcsalt, hűtlen volt, ritkán gondolunk bele, hogy miért. Miféle oka volt rá? Nézzük meg sorjában a lehetséges magyarázatokat.
Problémák az ágyban
A hűtlenség hátterében sokszor a szexuális élet zavarai húzódnak. A kielégítő együttlét még az amúgy sokat veszekedő, békétlen párokat is összetarthatja, a hiánya viszont a legerősebb köteléket is megrendítheti. Az ágybéli bajok egyik leggyakoribb oka az eltérő libidó: ha az egyik fél gyakrabban kívánja az ölelkezést, mint a másik. Ez ugyanis nem elhatározás kérdése, hanem temperamentum, biológiai adottság.
De szexuális feszültséghez vezethet az is, ha az egyik fél gyereket szeretne, a másik pedig – akár tudat alatt – nem. A visszautasítás ilyenkor a védekezés legkézenfekvőbb formája. A szülés és a gyereknevelés időszaka is próbára teszi a testi közelséget. Az állandó fáradtság, a gyerekek jelenléte, a ’mindjárt bejön’ feszültsége lassan kiöli az intimitást.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 12. számának 45. oldalán!)
Még nincs hozzászólás