Ne végy mély levegőt!
Lélegzés nélkül nincs élet. Helyes légzés nélkül nincs egészség. Bár gyerekkorunkban azt tanították nekünk, hogy vegyünk jó, mély levegőket, mára bebizonyosodott, hogy a mély, szájon át történő légzés nem egészséges. Sőt, betegségek kiváltója lehet.
A helyes lélegzést különböző légzésterápiák tanítják, amelyek a légzést használják a stressz csökkentésére, a test és a lélek relaxálására, valamint a fizikai és mentális egészség javítására.
Keleti légzéstechnikák
A keleti gyógyítók minden korban nagy figyelmet szenteltek a különböző légzőgyakorlatoknak, és komoly eredményeket értek el használatukkal. Többfajta módszert fejlesztettek ki az évszázadok során. Mára ezeket a gyakorlatokat összegyűjtötték, rendszerezték, és hivatalos tananyagát képezik a hagyományos keleti orvoslást tanító intézményeknek.
A kínaiak azt tanítják, hogy akiben túl sok a tűz, könnyen méregbe gurul, utálja a meleget, neki a kilégzésre kell figyelni. A gyakorlás során így szabadulhatnak meg felesleges energiájuktól. Azok, akikben gyenge tűz ég, akikben kevés a chi, az életenergia, a belégzésre koncentráljanak, hiszen energiájukkal spórolniuk kell.
Azok, akikben egyenlőek az elemek hatásai, harmonizáló légzéssel, megegyező idejű ki- és belégzéssel gyakorolhatnak megfelelően.
Az ősi indiai gyógyítók által használt légzéstechnika a pránayama, az ősi indiai gyakorlatok egyik része, amely a légzés lassú és kontrollált használatára fókuszál, hogy javítsa a testi és mentális egészséget. Az ájurvéda szerint a pránayama segít a stressz csökkentésében, a teljesítmény javításában, a memória erősítésében és a testi funkciók optimalizálásában.
A pránayama-gyakorlatokat sokféle módon lehet végezni, és a technika változhat a gyakorló személyiségétől, céljaitól és fizikai képességeitől függően.
Az indiai gyógyító különböző légzéstechnikákat tanít. Ezek egyike a Bhastrika Pranayama. Ennek a technikának a lényege, hogy a légzést gyorsan és ritmikusan végzik, hogy friss levegőt juttasson a tüdőbe. A Nadi Shodhana Pranayamát a páros csatornák tisztításának technikájának is nevezik.
Bizonyos meghatározott ütemben és légzésszám-előírás mellett a két orrlyukon felváltva kell a levegőt beszívni. Ezzel a légzéstechnikával a testet a méreganyagoktól tisztítjuk meg. Az Ujjayi Pranayama nem más, mint a ’királyi légzés’-technika, amely a torokban zajló sziszegést használja a légzés kontrolljának elérésére.
A Buteyko-légzés
A Buteyko-módszer lényege a légzés, pontosabban a percenkénti be- és kilélegzett levegő mennyiségének csökkentése. Ez kétféle módon érhető el: vagy kevesebb levegőt veszünk, vagy ritkábban, lassabban lélegzünk, hosszabb szüneteket tartva két levegővétel között, esetleg kizárólag az orrunkon át lélegzünk. Az ideális persze a kettő ötvözete.
A módszer azon a megdöbbentő paradoxonon alapszik, hogy minél kevesebb levegőt lélegzünk be, annál több oxigént kapnak a sejtjeink. Általában nem az a probléma, hogy nincs elég oxigén a vérünkben, hanem az, hogy megfelelő mennyiségű szén-dioxid hiányában ez az oxigén nem tud hasznosulni, és nem jut el a rendeltetési helyére, a sejtekhez, szövetekhez. A jobb oxigénellátás hatására pedig szervezetünk átkapcsol egy egészségesebb üzemmódra, javul a keringésünk, az anyagcserénk, egészségesebbek, ellenállóbbak leszünk, szinte minden betegséget könnyebben legyőzünk.
A módszer tudományos háttere az, hogy ha szájon keresztül lélegzünk, csökken a vérünk szén-dioxid-szintje, és ha huzamosan így veszünk levegőt, akkor egy idő után agyunk ezt az új, csökkentett értéket tekinti normálisnak, és kevesebb levegővel már nem éri be. Így kialakul az állandó ’túllégzés’ vagy hiperventilláció.
A percenként vett levegő mennyisége a normális 4-6 literről megemelkedhet akár 10-20 literre is. Amikor ez bekövetkezik, vérünk és testünk kémiai egyensúlya felborul, és testünk működése egyre inkább el fog térni az optimálistól. Ez számos krónikus betegség kialakulásához vezethet, úgy, mint: asztma, magas vérnyomás, allergia, orrpolip, éjszakai légzéskimaradás stb.
Ki volt Buteyko?
Konstantin Pavlovics Buteyko száz éve, 1923. január 27-én született. 1946-ban beiratkozott a moszkvai Első Orvosi Intézetbe, amely később a Lomonoszov Egyetem része lett. Harmadévesként olyan gyakorlati feladatot kapott, melynek része a betegek légzésének megfigyelése. Órák százait töltötte a betegek ágya mellett ülve, rögzítve a haláluk előtti légzési jellemzőiket.
Észrevette, hogy a halál közeledtével egységes és erőteljes mély légzés lép fel. Ennek a fokozódásnak a feljegyzésével Buteyko rájött, hogy a mért adatokból gyorsan képes megállapítani, hány napja vagy órája van még hátra a betegnek. Ez a felfedezés indította el azon az úton, mely a világhírű, és Magyarországon is egyre ismertebb légzésterápia kidolgozásához vezetett.
A Vivation-légzés
Vivationt, vagyis a folyamatos légzés technikáját az amerikai Jim Leonard és Phil Laut 1975-ben fejlesztette ki. A pszichiáterek saját módszerüket ötvözték a keleti fizikai és lelki, spirituális fejlődés tapasztalataival. A technika állítólag segít hozzáférni a gyerekkorban elnyomott tartalmakhoz.
A módszer az úgynevezett ’folyamatos légzést’ alkalmazza. A ki- és belégzés egymáshoz kapcsolódik, nincs szünet közöttük. A kilégzés laza, kontrollálatlan. A belégzés az orron keresztül történik folyamatosan, s ennek eredményeként teljes energiaáramlás indul el a szervezetben.
A folyamatos légzéssel, teljes ellazulással figyelmünket a legerősebb érzésre, a részletek tudatosítására és átélésére, a testben bekövetkező változások megfigyelésére összpontosíthatjuk. A légzőgyakorlat időtartama minimum 20 perc. Akkor érdemes alkalmazni, amikor az ember nehézségekkel találkozik, vagy több energiára van szüksége.
Még nincs hozzászólás