Ne teljen haragban az ünnep...
A női magazinok gyakran írnak arról, hogy a karácsonyi időszak sokak számára tele van stresszel, feszültséggel és vitákkal. Fel szokták tenni a kérdést, hogy vajon miért van az, hogy az ünnepek alatt könnyebben összekapunk szeretteinkkel, és hogyan lehetne ezt elkerülni, hogy igazán békés és örömteli legyen a december?
Vajon tényleg az ünnepek előtti rohanás, takarítás, főzés, ajándékvásárlás az oka annak, hogy a párok, házastársak oly gyakran ordibálásig összevesznek? Bizonyára mindenkinek akad legalább egy története erről. Ha nem is éppen úgy, mint Klárának.
Klárának, aki közel a hatvanhoz is csinos maradt. Első férjétől elvált, második házassága jól sikerült. A gyerekei megnőttek, sokat segítenek, volt férjével jó viszonyban vannak, sokszor a szentestét együtt töltik párjaikkal és gyerekeikkel. Klára már megbocsátott volt anyósának, amiért az gyűlölte őt, és belátta, hogy anyjának sokszor igaza volt, ő és első férje túl korán házasodtak, éretlenek voltak és nem egymáshoz valók.
Az ünnepek ma már békében telnek. De Klára pontosan emlékszik arra az időre, amikor ez még nem így volt. Az első igazi, ünnepi veszekedésünk – mondja – Zoé lányunk születése utáni második karácsonykor tört ki. Azon az ünnepen Petya, akihez húszévesen azért mentem feleségül, mert elegem volt szüleim örökös veszekedéséből, és el akartam menekülni otthonról, szóval az én első férjem, aki soha nem bírta a feszültséget, 23-án délelőtt merev részegre itta magát. Majd belezuhant az ágyba, ahelyett hogy segített volna az előkészületekben.
Amikor úgy délután három körül felébredt, megérezte a sülő bejgli illatát és bevallotta, hogy meghívta a szüleit, a testvérét és annak feleségét a szentestére. Te nem vagy normális, válaszoltam. Nincs elég hely, tányér, pohár, ajándék, nincs elég kaja. Csak anyámékra számítottam. Nem részletezem. Azon a huszonnegyedikén este akkora feszültség volt a levegőben, hogy világítani lehetett volna vele. Le kellett vezetni valamiképpen.
Mindenki mindenkivel összeveszett. Zoé sírt, anyám kárörvendőn bólogatott, hogy ő ugye megmondta, hogy ehhez az emberhez ne kössem az életemet. A férfiak berúgtak, az anyósom lekurvázott. Az este olyan volt, mint egy rossz horrorfilm. S minden hasonlóan történt még öt éven át, amikor végül beadtam a válópert, és a lányommal elköltöztem egy apró bérelt lakásba.
Abban az évben Zoéval egyedül ültünk szenteste otthon. Petya éppen csak beugrott, letette az ajándékokat, és elrohant az éppen aktuális barátnőjéhez. Anyámék Ausztriába mentek. Nyugalom volt és béke. Feltettük a kedvenc karácsonyi lemezemet, Zoé kedvenc ételét, pizzát ettünk és társasjátékoztunk. Nem volt feszültség, nem volt vita, veszekedés.
Örülnöm kellett volna, hiszen magunk voltunk. Békében. Nem kellett főznöm, mosogatnom, nem égett oda semmi a kapkodásban. Nem is értettem egészen, miért ébredek sírva az ünnep második reggelén. Talán a karácsonnyal kapcsolatos reményeimet sirattam. Pedig kár volt. Az élet bőven tartogatott még számomra boldog karácsonyokat.
Mások boldogsága
A pszichológusok szerint az ünnepek táján minden, a hétköznapokon szőnyeg alá söpört probléma felerősödik. A mély, kapcsolati problémák azonban nem az ünnepek alatt keletkeznek, tehát nem is lehet őket az ünnepek alatt megoldani. A kapcsolat válságát a mások öröme, a mindenhonnan ömlő karácsonyi dalok, boldogságot sugárzó reklámok és filmek csak felerősítik. Persze a problémák nem nagyobbak lesznek karácsonykor, hanem fájóbbak.
A magányos még inkább érzi magányát, a rossz házasságban élő, mivel az ünnepek alatt többet van együtt párjával, családjával világosabban látja a hétköznapokban eltakart konfliktusokat. Ha körülötte mindenki boldog, vagy annak mutatja magát, hirtelen élesebb fényben látja saját életének problémáit, melyek lehetnek komolyabbak, de lehet csak annyi, hogy már régóta nincsen meg párjával az intimitás, odalett a meghittség és a szeretet.
Márpedig karácsonykor minden ember erre vágyik. Ráadásul az ünnep kedvéért úgy kell tenni, mintha minden rendben lenne, és elege lesz a dologból. Ezért van az, hogy a válásokat sokszor az ünnepek alatt határozzák el. Ilyenkor válik nyilvánvalóbbá, hogy mennyire nehéz az élet, a közös ünneplés valaki mellett, akit nem szeretünk már, akivel csak a muszáj köt össze. Ilyenkor mások boldogsága szinte elviselhetetlen.
Na jó, de mit tegyünk?
Egy biztos. Az éveken át húzódó konfliktusokat lehetőleg ne pont karácsonykor próbáljuk megoldani, amikor a család végre együtt van. Ne rontsuk el vele a gyerekek, nagymamák és nagypapák örömét. Némi önmérséklettel bizonyára átvészelhető az a néhány nap, amíg az ünnep tart.
Ha képesek vagyunk arra gondolni, hogy bár a karácsony is csak egy a napok sorában, a feldíszített lakás, a sütemények illata, egy jó pohár vörösbor, egy ajándék, amivel örömöt szerezhetünk, kiemeli a hétköznapokból. Azonban azzal ne áltassuk magunkat, hogy a karácsony varázslata majd mindent megold, az ünnepi fények nem tüntetik el a kimondatlan sérelmeket, és a feldíszített fa alatt sem lesz hirtelen minden rendben.
Néha a legjobb, amit tehetünk, hogy csendben maradunk, és nem piszkáljuk tovább a már amúgy is mély sebeket, legalábbis addig, amíg elmúlik az ünnepi időszak. Mert bármi történik is, a karácsony elmúlik, de a konfliktusok ott maradnak – a fa alatt vagy azon túl. Ha ezeket még egy jó nagy karácsonyi veszekedéssel tetézzük, tovább rontunk a helyzeten.
A karácsony nem fog megmenteni egyetlen szakadék felé tartó kapcsolatot sem, de attól még lehet szép. Hiszen a család, a gyerekek várják, szeretik, örülnek neki. Az ünnepek nem arra valók, hogy hirtelen rendbe hozzuk, amit egész évben elhanyagoltunk, és ne várjunk többet a másiktól, mint amit egész évben adni tudott. Az elvárások csak tovább növelik a feszültséget, és az eredmény könnyen éppen a gonddal terített ünnepi asztal fölött robban. Jobb, ha inkább békén hagyjuk egymást, és elfogadjuk, a karácsony nem csodaszer, de lehet szép, ha képesek vagyunk örülni annak, aminek lehet.
Tanácsok karácsonyra
December első napjaiban még érdemes elővenni egy nagy kockás papírt, vagy a Google naptár előtt nyugodtan, egy kávé mellett végiggondolni, mi az, amit még vásárolni kell. Mit kell elintézni, kinek kell még ajándékot venni. S főleg mennyi pénzünk van, vagy mennyit szánunk rá. Érdemes mindezt párunkkal is megbeszélni, ne legyen ebből is vita az ünnepekkor.
Felejtsük el a tökéletes karácsony képét! Nem kell minden erőnkkel azon lenni, hogy ez év legszebb napja egyben a legnehezebb is legyen! Amikor kimerülten lerogyva csak túlélni szeretnénk. Ha nem akarunk minden elvárásnak megfelelni, ha párunkkal, vagy a család más tagjaival is fegyverszünetet tudunk kötni legalább egy vacsora erejéig, azzal mindannyian csak nyerünk. S az sem biztos, hogy csupán csak egy szép estét…
Még nincs hozzászólás