Ne neveljük, szeressük a gyereket és bízzunk benne!
Feldmár András Kanadában élő, magyar származású pszichoterapeuta. Sokan azt mondják, hogy deviáns pszichológus. Tevékenysége szemben áll a pszichiátria hagyományos útjaival, arról is sajátos gondolatai vannak, hogyan kell boldog embert nevelni.
- Azt szoktad mondani, hogy gyerekkorban a szülő által ismételt mondatok, szuggesztióként belénk égnek. Éppen úgy, mint a hipnózisban égési sebet okozó ceruza. S hogy az úgynevezett nevelés abból áll, hogy szerepeket tanítunk a gyereknek. Ezért sok ember élete olyan, mintha egy 24 órás szappanoperában lenne szereplő. Hogyan neveljünk jól?
- Óriási téma. Szeressük a gyereket. Bízzunk benne. Nem kell "nevelni", hiszen a bimbóból rózsa lesz minden beavatkozás nélkül, csak etetni, itatni, jó helyet keresni, szeretni kell a bokrot. Meg kell ismerni, és azt adni neki, amire szüksége van.
Észre kell venni, mire figyel a gyerek, mi érdekli őt. Nem lehet szeretni valakit, akit nem ismerek, nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. Nem szabad a gyereket kényszeríteni, hogy arra figyeljen, amit a felnőtt vél fontosnak, hanem segítenünk kell a gyereket abban, hogy azzal foglalkozzon, ami őt izgatja, ami őt érdekli.
Ha határokat kell szabnunk, azt a saját érdekeink miatt tegyük, sohase a gyerek "érdekében". Amikor nekem elegem volt a hancúrozásból, mondtam a gyerekeimnek, "Mostantól fogva reggelig nem akarom tudni, hogy léteztek. Azt csináltok, amit akartok, de nekem ne kelljen már rátok figyelnem!"
Nem mondtam, hogy aludniuk kell, mert másnap álmosak lesznek. Az az ő gondjuk, nem az enyém. A gyerek hitelesnek látja, amikor a szülő kéri, hogy legyen tekintettel rá, de zsarnokságnak véli azokat a határokat, amik nekik "jók, és majd ha idősebbek lesznek, belátják."
- Azt is mondod, idézem: "az anyám soha nem szeretett igazán. Az anyám éhes volt, és engem evett. Voltak vágyai és szükségletei, és arra termelt ki engem, olyannak nevelt engem, hogy a szükségleteit elégítsem ki." Milyen az igazi szeretet?
- A szeretet nem kíván semmit. A szeretet örömet lel a másikban úgy, ahogy a másik van, anélkül hogy szeretne mást csinálni a másikból. A szeretet munka, amivel megkönnyítem, gazdagítom a másik életét úgy, ahogy ő szeretné, nem úgy, ahogy én képzelem.
A szeretet megengedi a másiknak, hogy sohasem kell magyarázkodnia, hogy elfogadom mint törvényes, legitim embert, még akkor is, ha ő egyáltalán nem olyan, mint én. Nem kell szeretni, és nem kell mindenkit szeretni. A szeretet mindig egy csoda, sohasem szükség vagy kényszer.
- Tehát a szülőnek nem is kell mást tennie csak szeretni a gyerekét?
- Igen. Ez a legtöbb. Nem kívánhat tőle semmit, nem próbálhat rátenni valami sémát, mert azzal csak félreviszi a gyereket. Ha egy sémát akarnak rányomni, akkor azt vagy elfogadja, konformista lesz, vagy pedig fellázad ellene.
Mind a kettő reakció. A legjobb gyereknevelés szerintem, amikor a szülő odafigyel arra, mi érdekli a gyereket, és bátorítja. De ez sajnos ritkán van így.
Még nincs hozzászólás