Mozaik ... család
Mozaik: különböző színű és formájú apró kövek, üvegcserepek halmaza. Közelről nézve talán csak az összeillesztések egyenetlenségei látszanak, de ha tekintetünkkel befogjuk az egész képet, újfajta harmónia, egy új jelentés bontakozik ki belőle.
Mozaikcsaládok: így nevezik azokat a családokat, ahol a szülők újraházasodtak, és az új kapcsolatban a korábbiakból született gyerekek is jelen vannak. A családtagok közötti illeszkedések nagyon egyenetlenek lehetnek, de ha nem kergetjük a tökéletességet, akkor van lehetőség az összhang megtalálására, s a család fogalmának új jelentését fedezhetjük fel.
Mitől lesz hát szép színes és harmonikus egy mozaikcsalád? Először is attól, ha elfogadja a mozaik-természetét. Különösen, mivel a csak vérségi alapon szerveződő családok sem garantálják önmagukban az életfogytig tartó boldogságot. A mozaikcsaládoknak azonban van egy sor olyan sajátosságuk, amelyeket nem árt figyelembe venni. Ahogy azt is jó felismerni, hogy ez bizony nehéz helyzet. Maga a struktúra is komplex, az elvárások szövevényes kapcsolati hálójával: gyakran nehéz átlátni, hogy egy egyszerű döntéssel – például ki vigyázzon a gyerekre, ha beteg – milyen sok embernek léphetünk a tyúkszemére. Nem szégyen az elakadáskor esetleg megkérdőjelezni a korábban magától értetődő igazságokat, ahogyan segítséget kérni sem az. Sőt!
„Nem akarok én az apja lenni, van neki igazi” – szokták mondani az „új apukák”. Rendben, de akkor vajon milyen viszonyban szeretne lenni új házastársa gyermekével? Érdemes végiggondolni, hogy mihez van jogosítványa, és mihez nincs, milyen kérdésekben dönthet, és melyekben nem. A fizika egyesért leszúrhatja-e, és saját hatáskörben elengedheti-e a buliba? Kutatások szerint azok a mozaikcsaládok működnek kevesebb zökkenővel, ahol a vér szerinti szülő a szigorúbb, míg a másik a megengedőbb, a támogatóbb. Aki többnyire csak azokba a témákba szól bele, ahol biztatni, dicsérni lehet a gyereket. Nem csoda, hiszen egy megalapozott szülő–gyerek kapcsolat sokkal több kritikát tűr el, mint akár egy többéves nevelőszülői viszony.
Egy házasságon, amelyből gyerek is született csak a legritkább esetben lehet könnyedén túllépni. Gyakori a lelkiismeret-furdalás, és szinte mindig meg kell küzdeni a veszteséggel. Ha mást nem, az elveszett illúziót – hogy majd együtt élünk, míg a világ s két nap – meg kell gyászolni. És nem csak a felnőtteknek. A gyerekeknek is igazodniuk kell az új igazságokhoz, hogy ami eddig magától értetődő volt, most nem az. Ehhez idő, megértés, és annak belátása kell, hogy a gyerekek nem ugyanabban a tempóban dolgozzák fel az ilyesmit, mint a nagyok.
A válás – és a házasságkötés – a felnőttek döntése, ahogyan ők döntenek egy sor, a gyerekük életét komolyan befolyásoló tényezőről is. Hogy hol laknak, melyikük milyen időbeosztásban dolgozik, és hogyan osztják meg egymás közt a gyerekek neveléséhez, felügyeletéhez, gondoskodásához szükséges időt. Közben, persze, figyelembe veszik a gyerek érdekeit – bizonyos esetekben, jól megfogalmazott kérdések mentén akár a véleményét is kikérhetik –, de végső soron övék a döntés, ahogy a felelősség is.
A beszélgetések, és az, hogy elmagyarázzuk a döntésünk lényegét, persze, sokat segítenek, de még így is sok gyerek érezheti úgy, hogy kis csomagként kerül át az új kapcsolatba. Az új környezetben néha kétségbeesetten próbálja megőrizni régi kapcsolatait olyannak, ahogy azokat korábban szerette. Például az édesapjával. Akinek az új partnerét ebben a helyzetben könnyű gonosz mostohának látni, s a boszorkány ellen mindenféle ármány, nyílt és burkolt cselszövés megengedett, hiszen elvette Aput Anyutól, tőlem. Ha pedig felüti a fejét a féltékenység, a rivalizálás, abból nehéz kijönnie bármelyik félnek. Nem könnyű ilyenkor az apa helyzete, hiszen mindkét felet biztosítania kell a szeretetéről és lojalitásáról. A gonosz mostoha azonban sokat tehet azért, hogy apa és fia-lánya között jó legyen a kapcsolat. Leginkább azzal, hogy kicsit a háttérbe vonul, kivárva, hogy a gyermek megszokja az új körülményeket, és igazodjék azokhoz. Ehhez, persze, annak a felismerése szükséges, hogy a gyerekekkel töltött idő, a rájuk fordított figyelem nem vesz el az új kapcsolatból. A gyermekeivel békességben élő férfinak valószínűleg kevesebb lelkifurdalással kell megküzdenie, ami felszabadultabbá teheti az új partnerével való életét is.
Ha pedig csendben kivár, és jelen van, amikor a gyerekeknek szükségük van rá, de nem aspirál az Anya pozíciójára, még az is megeshet, hogy a gonosz mostohából tündér-keresztanya válik. Vagy legalábbis Apa elfogadott partnere, akitől nem kell tartani – ami szintén nem kevés. (A szerző családterapeuta.)
Még nincs hozzászólás