Mitől fél az immunrendszer?
Amikor a szervezetünk riadót fúj, általában irány az orvos, jöhet a receptfelírás majd a tüneti kezelés, és azt gondoljuk, mindent megtettünk a kellemetlenségeink megszüntetése érdekében. Pedig érdemes olykor leásnunk a kiváltó okok gyökeréhez, méghozzá egészen a lelkünk mélyéig.
A tudomány számára még mindig kérdéses, hogy mi áll az allergia kialakulása hátterében. Eleinte kizárólag a genetikát és a környezeti ártalmakat tették felelőssé, mára azonban a lelki tényezők vizsgálata is az allergiakutatás részévé vált. Így egyre több a bizonyíték arra, hogy a látványos testi tünetek mögött lelki egyensúlyvesztés is állhat. Dr. Bíró Gyula klinikai pszichológus tizenöt éve foglalkozik az allergiák lelki hátterével és azok terápiás kezelésével. „A felnőttkori allergiák kialakulása szinte mindig érzelmi válsághoz köthető. Leginkább a pollenallergia és az asztma esetében figyelték meg, hogy az erős negatív érzelmek, a stressz és a családi környezet fontos szerepet játszik nemcsak a kialakulásukban, hanem a kiújulásukban is – mondja a szakember. – Ugyanis akik felnőttként kezdenek szenvedni az allergia valamelyik fajtájától, általában tipikus »jól nevelt« emberek, akik valami miatt nem tudják a saját értékrendjüket érvényesíteni, ezért elnyomják magukban a bosszúságaikat és a konfliktusokat. Ez a frusztráció sajátosan vetül ki a környezetükre, aminek következményeként a szervezetük arra is érzékeny lehet, amire addig nem volt. Ilyenkor egyetlen parányi inger hozza létre a túlzott reakciót.”
Test és lélek betegsége
Az allergiát nevezhetjük „az immunrendszer fóbiájának” is, mert ilyenkor az immunrendszer valamilyen környezeti hatást reagál túl. Jogosan merülhet fel a kérdés: vajon mitől fél az immunrendszer? Szakértőnk szerint e sajátos „fóbia” mögött élmények hosszú sora áll, aminek a végén általában kiderül, hogy az illetőt valamilyen sérelem érte, majd az „ez van, ezt kell szeretni, akkor ehhez alkalmazkodom” hozzáállásra kényszerítette magát. Az elnyomott feszültségeket helyezi át – öntudatlanul – valamely külső, „veszélyes” anyagra, amelyre hiperérzékennyé válik – ennek tudhatóak be a jellegzetes tünetek. Az allergia tehát egy diszharmonikus állapot jelzője a testben. Ezért, ha úgy érezzük, hogy a szervezetünkben valami nem a megszokott rendben zajlik, érdemes visszagondolnunk az elmúlt időszak történéseire, és arra, hogy milyen érzelmi hatással voltak ránk, és mennyire tudtuk elfogadni őket. Az sem ritka, hogy valamilyen lelki megrázkódtatás indítja be az allergia folyamatát – válás, költözés, munkahely-változtatás, tartós stressz, vagy egy szeretett családtag elvesztése előzi meg a tünetek kialakulását. A tényekkel való őszinte szembenézés sokat segíthet abban, hogy közelebb kerüljünk a valódi okokhoz.
Ismerjük meg a frusztrációinkat!
Egyre többen hívják a hipnózist segítségül, hogy végre búcsút mondhassanak a kínzó tüneteknek. A kezelés célja, hogy a kliens megismerje saját frusztrációit, és megtanulja ezeket tudatosan szabályozni. Ha ez sikerül, olyan érzelmi viszonyba kerülhet például az őt „támadó” virágporral, mint a nem allergiások. A terápia lényege, hogy a hipnózis során szembesüljünk az allergiát okozó apró részecskével, majd fel kell nagyítania azt, és meg kell fogalmazni, hogy milyen is a képzeletünkben és az érzéseinkben. Az, hogy miként látjuk, hogy milyen képre asszociálunk, lényeges információt hordoz a szakember számára. Szinte mindig meglepetésként jelenik meg valamilyen kép, vagy korábbi élmény, amely kiindulópontja lehet a további kezelésnek. Ezzel a technikával kizárólag a pszichés eredetű allergiák győzhetők le!
Egy életterületet utasítunk el
A holisztikus orvoslás népszerű képviselője, Rüdiger Dahlke – aki több mint harminc éve dolgozik orvos-természetgyógyászként – több könyvében is vizsgálja az allergia lelki okait. Alapelve az, hogy a testünk mindig őszinte, mert a betegségeink tünetei kizárólag azokat a problémákat szimbolizálják, amiket nem tudunk feldolgozni. A holisztikus szemlélet szerint az allergia oka nem az adott anyag, ami a tüneteket kiváltja, hanem az azzal jelképesen összefüggésbe hozható lelki terület. Vagyis a beteg öntudatlanul hadakozik az élet egyes részei ellen, és mivel agresszióját lelki téren már elfojtotta, a harc a test szintjére helyeződik át. Belső küzdelmünket jól szimbolizálja a szemek könnyezése, a hörgők megduzzadása, vagy a kiütések „ne érj hozzám” üzenete, amelyek mind védekezésre utalnak. Ez az agresszió mindig szorosan összekapcsolódik a félelemmel. Dahlke szerint a porallergiában a piszoktól való félelem jelenik meg – itt a nemet mondás például nemcsak a fizikai szennyezésre, hanem a lelki értelemben vett tisztátalanságra is vonatkozhat. A virágporral szembeni allergia a szexualitás egyes részeinek öntudatlan elutasítása is lehet, míg az állatszőrre való érzékenység tünetei az állati ösztönök, az agresszió elfojtásából alakulhatnak ki. Az asztmától szenvedőknél az adás-elfogadás folyamatában hiányzik az egyensúly. Tejallergia esetén az anya-gyermek, a lisztérzékenységnél pedig az apa-gyermek kapcsolatok problémáiban kereshetők az okok.
Még nincs hozzászólás