Mirelit romantika
Vajon a férfiakat tényleg a hasuknál lehet igazán megfogni? Egy elképesztően finom vacsi után szeretnek belénk igazán? Ha ez így van, akkor nagy bajban vagyok.
Amióta egyedül élek, és anya híresen finom házikosztját nem élvezhetem mindennap, meg kellett tanulnom néhány alapételt elkészíteni magamnak.
Mi sem egyszerűbb, mint egy jó rántotta, gondoltam, és ez igaz is, csupán az a probléma, hogy egy jó rántotta már nem annyira finom aznap vacsorára, majd másnap reggelire is. Így el kellett gondolkoznom, hogy milyen más szuperfinom, de egyszerű ételt tudnék még elkészíteni.
Mint minden rendes gyerek, én is nagyon szerettem mindig a spenótot. Azt viszont nem tudhattam, hogy mennyiféleképpen lehet totál elrontani. Például, ha fagyasztott spenót helyett fagyasztott sóskát veszünk, majd azt fűszerezzük fokhagymával, és csodálkozunk, mitől olyan fura a spenót.
De végül sikerült spenótot (is) vennem.
Viszont a rántással még soha életemben nem találkoztam.
Ki mondta, hogy azt az olajos lisztet külön kéne egy serpenyőben izélgetni? Hát a végén úgy is bele kell önteni a fagyasztott spenótra, ami olvad a tejjel a lábasban, nem?
Így arra a következtetésre jutottam, hogy mindent egybeöntve, kevergetve olyan lesz, mint a főzelék. De sajnos spenótleves lett belőle, melyben nyers lisztgombócok úszkáltak.
A következő tervem egy egyszerű spagetti volt. A tésztát csak meg tudom főzni, nem? Hát, nem. A tészta összeragadt, a fele feketésen odaégett a lábos aljára. De ami megmaradt belőle, azt szépen összekentem tejföllel meg sajttal. Az legalább jó volt.
Reggelire rántotta, vacsorára sajtos-tejfölös tészta, legalábbis összeaszalódott tészta, mert nem kellett volna előre rárakni az összes sajtos tejfölt.
Így éldegéltem egy ideig, amíg rá nem jöttem, hogy fogyókúrázni kellene. Ekkor kezdődött a zöldségleves- és salátamenü-korszak. Tökéletes volt, a mirelit zöldségeket beletettem a forró vízbe, meg a leveskockát is.
A salátakészítésben pedig zseniális szintekre jutottam, volt már abban kék sajt, napraforgómag, különféle bolti öntetek, és sok-sok zöldség.
Egészen odáig éltem ilyen vígan, amíg nem kopogtatott az ajtómon a szerelem. Méghozzá egy házikosztot nagyon szerető szerelem.
Az volt a szerencsém, hogy ez a bizonyos férfiú az évek során már megtanult pár ételt főzni. Nagyon boldogok voltunk, mert én átmentem hozzá, és akkor ettünk. De nálunk is elérkezett az a nap, amikor ráébredtem, hogy nőként talán nekem is kellene valamit adni, illetve főzni. Így tehát nekiveselkedtem újra!
Ugyanazt vettem meg, mint ami a jól bevált zöldséglevesemhez és salátámhoz szükséges. Annyit változtattam, hogy a mirelit zöldborsó és répa mellé vettem mirelit májgombócot is! Nagyon büszke voltam magamra, mert tekintettel voltam a férfigyomorra, és így a levesem diétásból egyszerre férfigyomornak jóleső levessé változott.
A salátánál viszont gondjaim voltak. Mit lehetne csinálni hozzá, hogy ne csúfolja a szerelmem nyúlkajának? Eszembe jutott, hogy először életemben veszek kolbászt. De valahogy nem illett a salátához. A virslit sem tartottam túl jó ötletnek.
Majd megszületett a csodálatos menüötlet: mirelit májgombócleves, majonézes salátával és kisüthető mirelit rántott husival! Elképesztően boldog voltam, de nagyon izgatott is, hiszen itt még nem nyugodhattam meg, mert a kisüthető húst is nagyon könnyen oda lehet égetni, pláne hogy szerény háztartásomban épp nem volt olaj.
De végül kemény munkával, egy-két pohár bor erőt adó kíséretében legyőztem a lehetetlent, és elkészítettem az első csodás, férfinak tetsző vacsorámat. Azért a husi kisütésében segített a barátom, ő fordította meg, mert azt nem mertem, de összességében nagyon finomat ettünk.
Csak a végén feltette a kérdést, hogy: legközelebb mit fogsz nekem főzni, kedvesem?
Még nincs hozzászólás