Minden, ami mozog, az engem lenyűgöz
Csokis eklert kérünk a kis francia kávézóban. Ő választotta ezt a helyet, ahol olyan a süti, mint Párizsban. Szereti ezt a hangulatot, ahogy Párizst is. Géczy Dorottya, Jászai Mari-díjas színművésznő, a Magyar Köztársaság Érdemkereszt arany fokozatának birtokosa, a francia fővárosban is, mint a világ számos más pontján, sokszor szórakoztatta feledhetetlen sanzonjaival a közönséget.
– Én mindent nagyon gyorsan akartam. Az volt az elvem, hogy fiatalon el akarok érni valamit. Miniszteri engedéllyel végeztem a főiskolán, alig tizennyolc évesen. Nincs érettségim, mert nem fejeztem be a gimnáziumot, de van diplomám. Így voltam az autóvezetéssel is. Úgy éreztem, nem bírok tovább várni, ezért engedélyt kértem a minisztériumban, hogy idő előtt jogosítványt szerezhessek. Tizenhét éves korom óta vezetek. Az első autóm közös volt Szabó Sándorral. Egy hétig ő használta, egy hétig én, mert nem volt még annyi pénzem kezdő koromban, hogy egyedül vegyek kocsit. Külföldön is sokat ültem a volánnál. Például Amerikában az unokatestvéremnél laktam, kaptam egy autót, és gyönyörű szépen jöttem-mentem a kocsival New Yorkban. Szóval én egy bátor gyerek vagyok – mondja mosolyogva.- Az autó nekem nagy szerelem, annyira figyelek rá, mint a fogaimra. Ha valami rendelleneset érzek, rögtön megnézetem. Érdekel, hogy mi történik vele. Amikor szerelik, ott állok a szakember mellett, és pontosan tudom, mit kell csinálni. Ez egy szenvedély.Régen még gokartversenyt rendeztek a színészeknek. Természetesen nem sokat gondolkodtam, ebben is benne voltam. Volt férfi és női csapat. Csala Zsuzsival, Felföldi Anikóval rendszeresen versenyeztünk, a Magas-Tátrában is gokartoztunk a lejtőkön. Fiatalabbak voltunk, nagyon élveztem. Minden, ami mozog, az engem lenyűgöz. Egyszer azt írták rólam egy interjúban, hogy sistereg körülöttem a levegő.
– Sistereg bizony. Néhány nappal ezelőtt a televízió büféjében beszélgettünk.Odajött egy régi kolléga, és azt mondta, hogy Dorly miatt találták fel az URH-s mikrofont, mert a zsinóros nem bírta követni a mozgását. Így volt?
– Én nem bírok nyugton maradni. Amikor megszólal egy dal, ami vidám, aminek sodrása van, muszáj elindulnom, és végigtáncolom az egészet. Úszom minden reggel egy órát, tornázom, táncolok, gyakorolok a fellépésekre. Gyerekkorom óta szteppelek, és ez olyan, mint a biciklizés, nem lehet elfelejteni. Nemrégiben volt egy koncertünk Tabányi Mihállyal, ahol elénekeltem a 2x2 néha 5 című dalt, és végigszteppeltem az egészet. Vastapsot kaptunk! (Ami nem is csoda, ha kíváncsiak vagyunk, és megnézzük az örökifjú művésznő születési dátumát.) De az is hozzátartozik, hogy egyszer Izraelben énekeltem a Magyar Nagykövetségen a Hallelujah-t három nyelven. Az a vége, hogy Hallelujah hand in hand. Búcsúzóul odamentem a közönséghez, és mindenkinek megfogtam a kezét. Egy idő után észrevettem, hogy csupa könny a karom. Csodálatos érzés volt. Ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni.
– Nézni is szereti a sportot?
– Az autóverseny a kezdetek óta izgat. Ha tudok, kimegyek, és élőben nézem, ha nem, akkor a tévé előtt drukkolok. Őrült módon izgulok, annyira, hogy kiabálok is közben. Nagyon szeretem. A fiam is autómániás. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, ha valami olyan esemény van, amit meg kell beszélnünk. Egyébként ilyenkor ülni szoktam, mintha ott lennék a nézőtéren, és mindig így van a kezem – mutatja az ökölbe szorított kezét – mint premier előtt: ez a drukkolás.
– A foci VB-t is nyomon követi?
– A foci VB-t akkor nézem, mikor olyan csapat szerepel, ami érdekel. Ha a magyar csapat játszik, azt mindig nézem, és drukkolok. A nagybátyám, Mándi Gyula volt az aranycsapat edzője. Ott voltam a híres 6-3-as angol–magyar meccsen. Vannak focista barátaim: Pécsi Ildi férje, Szűcs Lajos, Bársony Irénkének pedig Albert Flóri volt a férje. Nagyon benne vagyunk a sportvilágban, sokat járunk meccsre, ha valami izgalmas mérkőzés van, szurkolunk. De az igazi szenvedély az autó. Az autóért, a vezetésért egyszerűen odáig vagyok. Ha este nem játszom, akkor elindulok, és autókázom körbe-körbe: annyira imádok vezetni, és szenvedélyek nélkül nem érdemes élni.
Még nincs hozzászólás