Megjelenésünk - ahogy a HR-es látja
Aki azt mondja, hogy egy állásinterjún nem számít a külső megjelenés, az hazudik. Persze, más kérdés, hogy nem feltétlenül topmodelleket és Adoniszokat keresünk minden pozícióba.
Hogy előny vagy hátrány a jó megjelenés, az attól függ, mivel párosul. Ha belső ürességgel vagy fennhordott orral, akkor hátrány, ha magabiztossággal és szakmai rátermettséggel, akkor előny. Bárki bármit akar ebbe belemagyarázni, a képlet ennyire egyszerű. Mert hát mi, megveszekedett HR-esek is csak emberből volnánk, és bizony ismerjük a sztereotípiákat a buta, szőke nőről és a tunya, túlsúlyos fazonról. És ha nincs, ami arra késztetne bennünket, hogy felülbíráljuk az első benyomásunkat, hát nem is fogjuk.
Csakhogy a jó HR-es pontosan tudja, meddig tart a sztereotípia, és mettől válik beigazolódott karakterjellemzővé. És mivel ideális esetben egy felvételi eljárás a szubjektívnek tekinthető elbeszélgetésen kívül mérhető tesztekkel és próbafeladatokkal is együtt jár, könnyen kiszűrhető, ha tévedtünk. És ezt a jó személyzetis beismeri.
A 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról értelmében lehetőség van eljárás indítására akkor, ha bizonyítani lehet, hogy valakit pusztán a külseje miatt nem vettek fel, nem léptettek elő vagy bocsátottak el.
Jogszerű ugyanakkor a külső alapján történő kiválasztás, ha a munkakör jellege ezt megkívánja (pl. modell, előadóművész), vagy ha a pályázó öltözködése és megjelenése nem összeegyeztethető a vállalat imidzsével (pl. feltűnő tetoválás).
Ugyancsak az objektivitás irányába tereli a kiválasztást, ha nem csak egy ember dönt a felvételről.
Éppen ezért egy személyi állományára sokat adó vállalatnál törekednek arra, hogy a HR-en kívül a szakmai felettes vagy akár pszichológus is véleményt mondjon.
Ezzel könnyen kiszűrhető az egyéni antipátia („Valami nem stimmel a csajjal, a szeme sem áll jól. Nem tudom, mi, de van egy rossz megérzésem.”), a múltbéli beidegződések („Tiszta anyósom, már látom, ahogy mindenbe beleüti az orrát!”) vagy a tudatalatti konkurenciaharcok („Persze, fiatalabb is vagy, a melled is kerekebb, de minek rakod így ki?”).
Tapasztalataim alapján a megjelenés nemcsak a felvételiztetőre gyakorol hatást, hanem magára a pályázóra is. Akik csinosnak érzik magukat, és elégedettek a külsejükkel, azok általában magabiztosabbak, nyitottabbak, míg a magukkal elégedetlenek gyakran gátlásosak, szorongók. Kevésbé tudják eladni magukat, hiszen ők sem hisznek a saját értékeikben. Ez pedig a manapság tapasztalható erős munkaerő-piaci versenyben jószerivel szakmai harakirinek számít.
Mindent összevetve nem lehet elvitatni, hogy a kellemes megjelenés jó benyomást kelt. Az ápoltság, a rendezettség, az előnyös és önazonos öltözködés harmonikus kisugárzás biztosít: és itt nem kell 90-60-90-es méretekre vagy tökéletesen szimmetrikus arcra gondolni. Egyszerűen arról van szó, hogy nem csak az önéletrajzra, a hozzá tartozó emberre is jó ránézni. Rendben van: kívül-belül.
(munkatársunk újságíró és HR-szakember)
Még nincs hozzászólás