Krízisben
Találkozott már olyan fájdalmas, érzelmileg túlterhelő élethelyzettel, amikor úgy érezte, hogy kihúzták a lába alól a talajt? Tapasztalta már azt, hogy egy traumával szembenézve csődöt mondanak a korábban bevált problémamegoldó eszközei? Ha a válasz igen, akkor ön bizony már átélt krízisállapotot.
Egy tragikus esemény, amelyek hatására lélektani krízisbe kerülünk, gyökeresen megváltoztatja az életünket, a körülményeinket, s ennek feldolgozása nagyon nehéz, emberpróbáló feladat. A krízisek és a veszteségek azonban életünk szerves részei. Nélkülük nem fejlődnénk, nem találnánk ki új dolgokat, nem bontakozhatna ki a kreativitásunk.
Hogyan kerülünk a mélypontra?
A traumatikus esemény lehet természeti csapás, baleset, erőszak, anyagi csőd, súlyos kapcsolati konfliktus, válás vagy haláleset. A tragédiában nemcsak az áldozatok, de a közvetlen szemtanúk is súlyos krízist élhetnek át. A beszámolók szerint a legrosszabb érzés a tehetetlenség. Visszapörgetnék az időt, kitörölnék az életükből azokat a perceket, de nem lehet, sőt, a következményekkel ezután együtt kell élniük. Megoldhatatlannak tűnik a probléma.
A váratlan tragédiák mellett létezik egy másik típusú krízis, amely a különböző életszakaszaink végét jelző válsággal jár. Amennyiben a kimenet pozitív, akkor új feladatok felé fordíthatjuk a figyelmünket, ha viszont az életválság megoldása nem sikerült, a problémát tovább cipeljük magunkkal. A korábban meg nem oldott fejlődési krízisek hólabda módjára növekszenek, és egyre nehezebb az utólagos rendezésük, mivel idővel felismerhetetlenné válnak.
A krízis mindig veszteséggel jár, de egy veszteségélmény önmagában nem feltétlenül vált ki krízisállapotot. Ennek az egyensúlyvesztett állapotnak a kialakulása összefügg az egyén megküzdési stratégiáinak színvonalával és a társas támogatottság mértékével. Ez azt jelenti, hogy aki extrém körülmények között is kreatív megoldási lehetőségeket képes önmagából előhívni, ezenfelül szeretetteljes, támogató kapcsolatokkal rendelkezik, az sokkal könnyebben elviseli a traumatikus élethelyzeteket, hamarabb feláll, mint az a személy, aki általában passzív és magányos.
A kreativitás és a humor gyakran jár együtt. Egy jó humorú ember a legtöbb helyzetben képes a gyors szempontváltásra, hamar felülemelkedik az adott pillanaton, és észreveszi a helyzet fonákját (komikumát) is. Ezeken túl a krízisállapot kialakulása attól is függ, hogy a veszteség mennyire része az egyén identitásának, énképének. Egy ujj elvesztése miatt például valószínűleg mélyebb veszteséget él át egy híres zongoraművész, mint egy jó asztalos (akiknél, sajnos, elég gyakori az ujjak elvesztésével járó baleset).
Mi zajlik le a lelkünkben?
A krízisállapotban lévő személy érzelmei és gondolatai az egyensúlyvesztést előidéző trauma körül forognak. Képtelen ezeket összerendezni, nem tudja alkalmazni a korábban bevált megoldási módszereket, szorong, kimerült, nem hatékony a munkában. A mindennapi önellátással kapcsolatos teendőit is hajlamos elhanyagolni. Elkerüli mások társaságát, s ez akár elszigetelődéshez is vezethet.
A tragédiát átélt ember átmenetileg a pszichés egyensúlyvesztés jeleit mutatja, amelyeket egyébként pszichiátriai zavarokként szoktak kezelni, mint például a depresszió, a szorongás vagy az álmatlanság. Legtöbbször ezek a tünetek néhány héten belül maguktól elmúlnak.
A traumától azonban olykor nem tudunk szabadulni, mivel a sokkoló élmény újra és újra, emlékképek formájában betör a tudatba. Ha ez az állapot tartósan elhúzódik, akkor bizony már kezelendő betegség alakul ki, amelyet poszttraumatikus stressz zavarnak (PTSD) nevezünk.
A krízisállapot tehát elmélyülhet, ha minden megoldási kísérlet kudarcba fullad. Amikor a leghatékonyabb segítség – a környezet támogató és megértő szeretete – sem áll rendelkezésre, eluralkodik a kétségbeesés és a magány. Ebben az esetben előfordulhat, hogy egy – a trauma előtt amúgy kiegyensúlyozott – személy önpusztító eszközökhöz nyúl, mint az alkohol, a drog, vagy reményvesztettségében akár az öngyilkosság gondolata is felmerülhet benne.
Ha elfogy minden remény, tudatosítsa, hogy nem ura a lelkiállapotának, s mielőtt bármi visszavonhatatlant tesz, sürgősen forduljon pszichológushoz! Ma már számos, ingyenesen hívható krízistelefon-vonal áll rendelkezésre: http://www.bantalmazas.hu/ segélyvonalak.
A szakemberek a bajba jutottak segítésére azonnali krízisintervenciót alkalmaznak, amelynek elsődleges célja a válsághelyzet okozta veszély gyors elhárítása és a korábbi egyensúlyi állapot visszaállítása.
Jöjjünk ki jól a bajból!
A trauma után megjelenő új élethelyzet nehézségeivel, a veszteségélménnyel nem mindig tudunk megküzdeni: az erőforrásaink kiapadhatnak, vagy a hatékony, kreatív megküzdési stratégiák nem elérhetőek számunkra, hisz nem vagyunk felkészülve az újonnan kialakult körülményekre, például egy megváltozott egészségi állapotra. Ha a frusztráló helyzetből adódó feszültség krónikussá válik, az ember ismételt erőfeszítéseket próbál tenni a korábban még nem alkalmazott megoldási módokkal. Ha ez végül kivezet a mélyből, akkor a problémamegoldó repertoár gyarapszik, és új tapasztalattal gazdagodva, megerősödve kerülünk ki a korábbi szorongató helyzetből. Ez ad lehetőséget a gondok meghaladására, a személyiség magasabb szintjére való lépésre.
(A szerző klinikai szakpszichológus.)
Még nincs hozzászólás