Kollegiális lélekgyilkosság
Munkába járni nem mindig öröm. Hát még, ha a kollégák összesúgnak az ember háta mögött, kibeszélik, gúnyosan méregetik, megjegyzéseket tesznek rá, kiközösítik vagy akár konkrétan megfenyegetik. Egyszóval: pszichoterror alatt tartják.
Önmagában az, hogy az embert stressz éri a munkahelyén, még nem kóros: a felelősségvállalás, az elvárások, a teljesítménykényszer manapság a munka világának velejárói. Csakúgy, mint a közösségekben jelentkező konfliktusok, nézeteltérések, amelyek akár konstruktív hatásúak is lehetnek: felkavarják az állóvizet, döntésre serkentenek, új megoldásokat szülnek. Baj csak akkor van, ha egy konfliktus elmérgesedik, személyeskedővé válik, és idővel gyűlölködéssé fajul.
„A nézését meg a járását…”
A téma legfőbb kutatója, Heinz Leymann 46 különböző megnyilvánulási formáját írta le a pszichoterrornak. Ezek egy része az egyén magatartásával kapcsolatos, úgy mint az illető járásának, beszédének, megjelenésének, politikai vagy vallási meggyőződésének kigúnyolása, nevetségessé tétele.
A támadások megjelenhetnek a feladatokhoz kapcsolódva is, például úgy, hogy értelmetlen, egészségkárosító, megalázó munkát végeztetnek az illetővel, vagy állandóan kritizálják a teljesítményét. Sok esetben már önmagában az sértő, ahogy az áldozattal kommunikálnak: folyton félbeszakítják, bántó hangnemben beszélnek vele, vagy akár teljes mértékben kirekesztik a társalgásból.
Súlyos esetben konkrét fenyegetések is előfordulhatnak: a verbális bántalmazásból fizikai erőszak, szexuális zaklatás vagy akár jogsértésre való kényszerítés is válhat. Ha mindezek közül bármelyik heti egy alkalommal, legalább fél éven keresztül jelentkezik, akkor egyértelműen mobbingról, lelki terrorról beszélhetünk.
A lelki terror melegágya
Kutatások alapján a fizikai dolgozók körében gyakoribb a jelenség, mint a szellemi foglalkozásúaknál, és általában férfi férfit, nő nőt bánt. Megfigyelték azt is, hogy legtöbb esetben a hierarchia azonos szintjén dolgozók köréből jön a támadás, bár az is előfordulhat, hogy a vezető a hatalmával visszaélve terrorizálja a beosztottját, ritkább esetben a beosztottak fognak össze a főnök ellen.
Objektív stressz: a munkával előre láthatóan, kiszámíthatóan együtt járó stresszfaktor. Pozíciótól és munkakörtől függően ennek mértéke eltérő lehet, így az egyén mérlegelheti, vállalni tudja-e a munkájával járó nyomás mértékét.
Szubjektív stressz: előre nem kiszámítható, elsősorban emberi tényezőkből adódó stresszfaktor. Oka gyakran a személyiségben keresendő, és önismereti gondokból vagy önbizalomhiányból, frusztrációból, kríziskezelési nehézségekből adódik.
Bárhogy is történjék, az alapvetően stresszes munkaköröknél, vagy ahol nagy a versengés, valószínűbb a mobbing kialakulása.
Ilyenkor a dolgozók csoportosan kipécéznek egy „gyengébb” kollégát, és rajta vezetik le a munkából eredő feszültséget. Nem ritkán odáig is elmennek, hogy az illetőt kiutálják a munkahelyről, vagy olyan súlyos lelki károkat okoznak neki, ami csak hosszú távú pszichoterápiával orvosolható.
Nem csak az áldozat problémája
Ha valaki mobbing áldozata, az nem csak az egyén problémája. Hiszen gondoljunk csak bele: ha egy munkavállalót folyton bántanak, annak csökken a munkakedve, ezáltal a teljesítménye is, miközben egyre frusztráltabbá válik, és igyekszik más munkahely után nézni.
Kutatások megállapították, hogy legrosszabb esetben is csak feleakkora költséget jelent a szervezet számára a pszichoterror megelőzése, mint a kialakult helyzet kezelése. Itt fontos kiemelni, hogy a mobbing egyértelműen a vezetés, és nem az áldozat hibájából fakad: hiszen egy jó főnök idejében közbelép, észreveszi az elmérgesedő szituációt, és ahelyett, hogy szemet hunyna, vállalja a békítő szerepét.
Aktív kommunikációval, vállalati és csapatépítő tréningek szervezésével, esetleg mediátor vagy szervezetpszichológus bevonásával ezek a helyzetek általában rendezhetőek, még mielőtt akár a céget, akár az áldozatot visszafordíthatatlan károk érnék.
(a szerző HR-szakember)
Még nincs hozzászólás