Kirakatkapcsolatok
Nemrég volt a születésnapom, és úgy döntöttem, teszek egy próbát. A legnépszerűbb közösségi oldalon titkosítottam a dátumot, aztán vártam, vajon ki köszönt fel online emlékeztetés nélkül is. Bár jóval kevesebb gratulációt kaptam, mindnek szívből örülhettem, mert napi netikett-rutin helyett valódi figyelmességről árulkodtak...
Pózolós bulifotók, mosolygós szelfik, effektelt nyaralási képek, bölcs idézetek – ez az instant recept, és már ömlik is a lájktenger online hősünk profiljára, aki nyugodtan dőlhet hátra: „Hát, engem aztán mindenki szeret.” Vajon tényleg?
Kiterjesztett vagy elvesztett szociális élet?Számtalan kutatás vizsgálta már, hogy a mobilkommunikáció, az internet és a közösségi oldalak térhódítása hogyan hatott az emberi kapcsolatokra. Az eredmények igen sokszínűek, és sokszor homlokegyenest ellentmondanak egymásnak.
A „csökkenés hipotézise” szerint a net kifejezetten rossz hatással van az emberek szociális életére: az állandó pötyögés és online jelenlét ugyanis elszipolyozza őket a valós társasági érintkezésektől. Felgyorsult, 21. századi világunkban elég egy-egy munkából elcsent perc, egy rövid üzenet a villamosról, és máris pipa a barátság kérdésköre...
Ezzel szemben az „ösztönzés hipotézise” szerint a világháló épp hogy kiterjesztette a szociális terünket: könnyedén ismerkedhetünk más országban vagy akár más kontinensen élő, hasonló érdeklődésű emberekkel is, akikkel napi szinten tudjuk tartani a kapcsolatot. Ráadásul egyszerre jóval többel, mintha mindenkivel személyesen kellene találkozni.
Gyenge kötés – erős kötés
A hálózatkutatásokkal foglalkozó Mark Granovetter szerint el kell különíteni az egyén szociális életében az erős kötéseket (család, közeli barátok) és a gyenge kötéseket (laza kapcsolatok). Ezt továbbgondolva arra a következtetésre juthatunk, hogy a közösségi média inkább a gyenge kötések terepe, hiszen egyszerre akár több száz ember életét is figyelemmel követhetjük, ha a barátunk a Facebookon.
„Én azt gondolom, hogy a mély barátságok fenntartására is jó a közösségi média, nem csak a felszínes kapcsolattartásra. Nekem rengeteg ismerősöm él külföldön vagy vidéken, és iszonyatosan jó, hogy a távolság miatt nem szakadt meg a kapcsolatunk” – kontrázik dr. Kiss András, a népszerű internetes előadássorozat, Az internet nem felejt egyik előadója.
Bár munkájuk során ők kifejezetten a közösségi média és az online zaklatás veszélyeire hívják fel a figyelmet, azért nem esküdt ellenségei a technikának. „Az internet csak egy eszköz, amit lehet jóra és rosszra is használni. Ha meglévő kapcsolataink elmélyítésére szolgál, az nyilván pozitív, de ha ész nélkül mindenkivel barátkozunk a neten, az nemcsak sok csalódáshoz, de akár online zaklatáshoz is vezethet. Bármit teszünk is, nem a platform a hibás” – hangsúlyozza dr. Pataki Gábor, a program másik előadója.
Offline és online személyiség
Kutatók úgy találták, hogy azok a személyek, akik introvertáltak a hétköznapokban, sokkal extrovertáltabb üzeneteket küldenek, mint akik a való életben is könnyedén megnyílnak.
„Azok a fiatalok, akik a személyes közegükben a periférián vannak, háttérbe szorulnak, hajlamosabbak rá, hogy az internet adta lehetőségeket is felhasználják az ismeretségi körük bővítésére. Általában ők azok, akik gyakrabban csatlakoznak csoportokhoz, rajongói klubokhoz, vagy reagálnak ismeretlenek bejelöléseire” – meséli tapasztalatait Kukovecz Lilla pszichológus, hangsúlyozva a személyes tulajdonságok fontosságát a kérdéskörben.
Szerinte a világháló lehetőséget ad a visszahúzódó embereknek is az önkifejezésre, gondolataik vállalására, és ha mindez egészséges mederben történik, akkor nem lesz a valódi kapcsolatok kárára.
Mindenesetre én csak bízni tudok abban, hogy amíg ölelést nem lehet e-mailben küldeni, addig nem vész el a személyes találkozások létjogosultsága...
Még nincs hozzászólás