Kastélyok a Loire mentén
Egy drámai éjszakával kezdődött a Loire menti kastélyok története: 1418. május 28-án a burgundiak dúlta Párizsból hívei kimentették a tizenöt éves francia trónörököst - a későbbi VII. Károlyt -, és Chinon kastélyában helyezték biztonságba. A későbbi uralkodók is e vidéken találtak menedékre a zavargásokkal fenyegető főváros elől, így egy évszázadon át építtették sorra a lakhelyül szolgáló pompás kastélyokat.
A Franciaország kertjének is nevezett vidék a Loire folyó középső, Chambord-tól Angers-ig terjedő szakaszán terül el, mintegy 200 kilométer hosszúságban. A kastélyok és a hozzájuk tartozó kertek, hatalmas erdők, román és gótikus stílusú templomok izgalmas, romantikus, vagy éppen véres történelmi események színteréül szolgáltak. E kastélyok közül mutatunk be néhányat.
„Herceggé bárkit tehetek, de művészt csak Isten tud teremteni” – mondta Chambord kastélyának építtetője, I. Ferenc francia király (1494–1547). A huszonöt éves ifjú király vadászat és építészet iránti szenvedélyének tanúbizonysága e gigantikus reneszánsz kastély. Jellegzetessége a belső, kettős csigalépcső, melyet Leonardo Da Vinci tervezett: ezen egyszerre két ember haladhat felfelé és lefelé úgy, hogy sehol sem találkoznak. Itt varázsolta el zenéjével Lully a Napkirályt és udvarát, és itt mutatta be Molière – többek között – az Úrhatnám polgárt. A kastély parkja ma is gazdag növény- és állatvilágáról nevezetes.
„Istenem, milyen nagy! Holtában még nagyobb, mint az életben volt!” – súgta maga elé III. Henrik (1551–1589), az általa meggyilkoltatott Henri de Guiseteteme felett 1588. december 23-án blois-i királyi kastélyában. A katolikus hit védelmezőjének szerepében tetszelgő Guise herceg veszélyeztette a hugenotta király hatalmát, megölése elkerülhetetlen volt. A kastély szárnyai különböző stílusban épültek – a gótikustól kezdve a reneszánszon át a klasszicista stílusig –, s az I. Ferenc által emeltetett fenséges lépcsősor uralja az udvart, és az épületet magát is. Hét francia király és tíz királynő rezidenciája volt az idők során. A kastélyban 35 ezer műalkotás tekinthető meg.
A Loire völgyének leglátogatottabb ékköve a Cher folyóra épült chenonceau-i kastély. A „hat hölgy kastélyának” is szokták nevezni, mivel hat híres nő hatott az építészetére és történelmére. 1513-ban kezdték meg építését. A kész kastélyt a tulajdonosok halála után II. Henrik (1519–1559) király a kegyencnőjének, Diane de Poitiers-nek adományozta, aki felépítette a négyzet alaprajzú reneszánsz kastély mellé a Cher folyón átívelő kecses hidat, és a szemet gyönyörködtető kertet. A francia forradalom vérzivatarában – a legenda szerint – azért maradhatott fenn a kastély, mert akkori tulajdonosa, Madame Dupin – egy királyi adóbehajtó felesége – meggyőzte a forradalmi csapatokat, hogy a Cher folyón való átkelést egyedül a kastély biztosítja, így fennmaradása katonai érdek. A pompásan berendezett szalonok, hálószobák éppúgy megtekinthetők ma is, mint például Murillo, Tintoretto és Rubens remekművei.
A Párizstól 230 km-re fekvő Amboise kastélyában élte utolsó éveit, s itt is temették el az itáliai festő, tudós, matematikus, anatómus, szobrász – Leonardo da Vinci. A kastély adott otthont a királyi udvarnak VIII. Károly (1470–1498) és I. Ferenc idejében. VIII. Károly az 1494-es itáliai hadjárata során ismerkedett meg a reneszánsz stílussal. Itáliai mesterembereket hozatott a városba, és a kastélyt is átépíttette. Az amboise-i kastélytól alig 300 méterre áll a Clos Lucé-i kastély, ahol Leonardo da Vinci I. Ferenc meghívására letelepedett. A művész 1616-ban hagyta el Itáliát, és magával vitte legnagyobb műveit, így a Mona Lisát is, valamint vázlatait és kéziratait. Franciaország királya „a király első számú építészévé, mérnökévé és festőjévé” nevezte ki.
A 13. században sziklára épített, szigorú Angers erődkastélya a Maine-re – a Loire egyik mellékfolyója – tekintve uralja a tájat. Az erőd katonai akadémiaként is működött, leghíresebb kadétja Bonaparte Napóleon volt. A kastélyban megtekinthető egy 1373-ban készült, remekmívű gobelin is.
„Pallos, vagy méreg?” – szegezte a komor kérdést ifjú, csalfa feleségének Henri Hurault, Cheverny grófja, XIII. Lajos altábornagya. Mialatt ő a király seregében szolgált, a fiatalasszony egy ifjú nemes karjaiban vigasztalódott. A hölgy a mérget választotta. A férj enyhe büntetést kapott, kastélyába száműzték. S hogy a kastélyról is ejtsünk szót: Cheverny építtetését 1634-ben fejezte be e gróf. A kastély a klasszicista szimmetria mintaképe, mértani pontossággal megtervezett parkjával együtt. A vadászkastélyt ma is lakják.
Még nincs hozzászólás