Így utaztunk 2025-ben - coolcations, set-jenning és a többi műfaj
A világ utazási kedve, hajlandósága és képessége nem csak elérte a 2019-2022 előtti szintet - mely évek járványokkal, gazdasági csapásokkal sújtotta a turisztikai iparágat -, de azt már meg is haladta. Örömünket belénk fojtja lelkiismeret-furdalásunk. Mert bár felejteni igyekszünk, akkoriban sok fogadalmat tettünk. Hogy nem röpdösünk minden hétvégén szerteszét a világban, nem szedjük fel és terjesztjük mindenütt a vírusokat, repülőink, autóink, iparunk nem füstölik tele az eget. Hiába, ma már többet utazunk, mint előtte, és minden felületről olcsó repülőutak hirdetései áradnak ránk. Kétezer kilométeres körben bárhová annyiért repülhetünk oda-vissza, mint amennyibe egy hétvégi bevásárolásunk kerül.
Közben azért minden megváltozott
Európa maradt a legnépszerűbb úti cél, de rengeteg a változás. Míg a legtöbb magyar továbbra is az Adria és Földközi-tenger térségébe igyekszik, egyre jobban terjed a ’Coolcations’, a hűvösben vakációzás. Mi is írtunk arról, hogy balti államok évről évre kívánatosabb nyári üdülőhelyeknek számítanak, nos, hozzájuk csatlakozott most Skócia és Izland is, és nem nehéz látni, hogy milyen szép jövő előtt áll ugyanezen okokból Kanada.
Azonban a Mediterráneum is alkalmazkodott a már-már elviselhetetlen nappali hőséghez – a turistaprogramok nagy része átkerült a kellemesebb éjszakába. Miután megváltoztatták nyitvatartási szokásaikat, a múzeumok, éttermek, sportpályák, üzletközpontok legforgalmasabb időszaka éjfél és hajnal közé csúszott. Különben – lassan már a teljes évben szezon van.
Egyes helyeken eltűntek az elő- és utószezoni árak, mert tavasszal és ősszel tágasabb, szellősebb minden, mint nyáron. Ugyanez a jelenség Magyarországon is megfigyelhető, a balatoni szezon már a virágzással kezdődik, s csak szüretkor ér véget.
Lassú és másodlagos utak
A gazdagabb nyugati turisták körében észrevehető változás, hogy elsősorban a nyugalmat szeretnék társítani az élményekkel, s mindezeket még úgy is, hogy lehetőleg a legkevesebb környezeti kárt okozzák utazásuk során. Inkább utaznak vonattal, hajóval, mint repülővel vagy autóval, hogy aztán kerékpáron közelítsék meg céljaikat. Igaz, hogy a vakáció időtartama így hosszabbra nyúlik, viszont ez valóban pihenést és feltöltődést hoz.
A zavartalan kikapcsolódáshoz az is hozzájárul, hogy kerülik az elviselhetetlenségig túlzsúfolt helyeket, Párizs helyett – mondjuk – Lille-be utaznak, a Cote d’Azur helyett Normandiába. (Ezt hívják másodlagos turizmusnak, tipikus példája az Európa kulturális fővárosainak eseménysorozata.) Annál is inkább, mivel 2025 azzal indult, hogy több mexikói városban a helyiek összetörték az utazási irodákat, mert elegük volt abból, hogy a tömegturizmus lehetetlenné tette régebbi életüket. A magyarok ezzel szemben azt a gyakorlatot alakították ki, hogy több rövid utazást tesznek egy évben, és nálunk még ismeretlen a karbon lábnyom miatti szégyenkezés.
Te is voltál már ’Bleisure’-ön?
Az egyre ismertebb angol fogalom arra utal, hogy az üzleti kiküldetés magánjellegűbe fordul, tudatosan, nyíltan, engedélyezetten. Miért is ne? Ha munkahelyünk elküld egy távoli városba egy hétvégi konferenciára vagy pár napos feladatra, oktatásra, s az a város érdekes, miért ne maradnánk tovább, vagy érkeznénk előbb?
Fizethetnénk a számlát közösen a cégünkkel tiszta elszámolás szerint, akár a családunkat is magunkkal vive. Ez a fajta utazás rohamosan terjed, hiszen az utak nagy száma üzleti célú, de vétek volna a munka végén úgy távozni, hogy például semmit sem láttunk Houstonból, Fokvárosból vagy Sao Paolóból, de mondhatnánk Pécset vagy Nyíregyházát is.
A városok, utazási irodák és szállodák mostanában igen ügyesek abban, hogy még pár nap maradásra bírják a céges vendégeket. A szálláshelyek komoly kedvezményt adnak áraikból, ha valaki náluk hosszabbítja meg a tartózkodását, így, ami egy gazdag vállalat számára kifizethető, elérhetővé válik kevésbe tehetős alkalmazottjának is.
A várva várt vándor
Meglehet, te is követője vagy egy digitális nomádnak, olyasvalakinek, aki egy szál telefonnal vagy laptoppal járja a világot, s hazája minden ország, mert bármelyikben tud dolgozni-élni, az emberek pedig fizetnek rendszeres időközönként posztolt élménybeszámolóiért. Ha nem is követsz senkit, azért egy-két videót csak megnézel tőlük, ha ismeretlen országba készülsz.
A világvándor általában jól képzett, magas jövedelmű és erős befolyású személy, akinek egy-egy írása olykor döntő módon változtatja meg egyes városokról, tájakról, országokról szóló véleményünket. Soha nem hallott nevű helyek kerülhetnek a bakancslisták élére, s odáig kitűnőnek minősített helyekről tudhatjuk meg, hogy fényük megkopott, és csalódás várja az odaérkezőt.
Ne becsüld le a nomádokat! A turistaügynökségek szerint számuk már ma is 35-40 millió között van, és az USA-ban a járvány vége óta 131%-kal többen választották ezt az életformát. Nem csoda hát, ha minden ország igyekszik kényeztetni őket.
A barátok mindig velük vannak
Egészen új mód az, ahogyan a Z generáció (1997–2012) és az Alfa generáció (2013-tól) utazik. Ők szinte képtől képig tartó kalandot keresnek. Figyelmüket felkelti egy helyszíni fotó, amely folyamatos bulival kecsegtet. Odautaznak, és megpróbálnak szenzációsan látványos és egyedi helyzeteket létrehozni. A lehető legmélyebben akarnak beépülni a helyi társadalom életébe és megismerni azt. Mindent.
Hogy milyen ott az élet, hogyan és miből élnek a családok, mit esznek, mit főznek… így a végtelenségig. Közben a TikTokon, az Instán és a többi hasonló oldalon szinte élő közvetítést adnak útjukról, barátaikat-követőket is aktívan bevonva kalandjaikba. Igyekeznek kibányászni az adott hely minden ismeretlen kincsét, hogy a lehető legnagyobb élményben részesítsék digitális buborékukat.
2025-ben sokszor már az AI tervezett helyettünk
’Futótűz’, ezt a szót szokták használni akkor, ha valaminek szélvészgyors elterjedésére utalnak. Nos, a mesterséges intelligencia használata valóban futótűzként terjedt mindenütt, ahol volt internet, okos eszköz és minimális kíváncsiság, kezelői ismeret. A MI vagy angolosan AI befogadásnak és mindennapi munkába állításának mértéke kultúránként igencsak változó. Ahol az utazási ötletektől kezdve a szervezésen, mindennapi idegenvezetésen át a számlák kifizetéséig mindent, de igazán mindent a ’műaggyal’ végeztetnek.
Egyszerű, miért. Mert sokkal fiatalabbak a társadalmak, hatalmas az éhség a világ felfedezésére, kütyüje pedig mindenkinek van. Ázsiában ráadásul jóval többféle mesterséges intelligencia alkalmazást ismernek és használnak, mint a nyugati világban, közöttük pedig van pár kiemelkedő, amely kifejezetten az utazások lebonyolítására szolgál. De ma már Amerikában és Európában sem indul neki senki úgy egy útnak, hogy ilyen-olyan formában ne tanácskozna előtte MI / AI ’barátjával’. Számítógépünk, telefonunk programjai amúgy is régóta kiismertek minket, úgy hogy nem nehéz nekik tökéletesen pontos sugallatokat-ajánlatokat adni számunkra…
Túlfűtött kíváncsiság vagy sznobéria?
Ha még soha nem hallottál a Set-Jettingről, akkor most tudunk valami újat mesélni neked. Arról van szó, hogy milliók akarják látni a streaming-szolgáltatók sikersorozatainak helyszíneit. Személyessé akarják tenni az élményt, amely a képernyő előtt született. Kicsit bele akarnak bújni egyes szerepekbe, felidézve azokat az érzéseket, amelyeket a sorozat váltott ki belőlük. Még szerencse, hogy elég sok ilyen alkotás van, ami megmozgatja az embereket, s nem mindenki ugyanoda vágyik.
A Max/HBO ’Trónok Harca’ epizódjai nyomán a rajongók a horvát Dubrovnikba, Észak-Írországba és Izlandra zarándokoltak. Az Amazon ’Gyűrűk ura’ sorozatának csodálói Új-Zélandra, A Netflix ’Nagy pénzrablása’ után mindenki látni akarta a spanyol nemzeti bankot és pénzjegynyomdát. A svájciak először nem értették, miért tolong náluk annyi dél-koreai turista, míg rá nem jöttek, hogy a ’Szerelem siklóernyőn érkezik’ című koreai dráma főszereplői Svájcban találkoztak. Ilyen sorozatok zúdítottak turistaáradatot Calgeryre, Bogotára, Medellínre, Szicíliára, Lengyelországra, Romániára s leginkább Thaiföldre.
No és a sport megszállottjai, a drukkerek?
Az a helyzet, hogy bármekkora sportesemények legyenek is egy évben (olimpia, foci-vb, Forma1 versenyek, tenisztornák) ezek csak az utazások 1-3%-ának adnak indítékot. Persze, a képernyő nem csal, és erről a kevésnek tűnő számról is hamar kiderül, hogy milliókat jelent a valóságban. Azonban ennél, a passzív nézőket mutató számnál sokkal jelentősebb az aktívak száma, akik azért utaznak, hogy sportoljanak.
Ez a szabadidős, rekreációs utazási forma már az összes turista 5-8%-át mozgatja meg, és dollármilliárdokat hoz a vendéglátóknak. (Egyhetes síelés az Alpokban ma már egy vagyon.) Az aktív sport és utazás talán leglátványosabb eseményei a nagyvárosi futóversenyek, ahol tízezrek küzdenek magukkal és másokkal a maratoni távon. Szerencsére, ezek a tömegsport-versenyek nálunk is rendkívül népszerűek, és hogyan is lehetne másképp, hiszen köztük a királynő a Balaton-átúszás. Ki ne akarna legalább egyszer részt venni rajta?
Bealkonyult az utazási irodáknak?
Ó nem, dehogy! De feladatuk teljesen megváltozott. Az, hogy a világ nagyvárosaiba sűrű közlekedési összeköttetés létezik, hogy az internet segítségével az ember könnyen talál magának szállást, hogy a mesterséges intelligencia, a fordítógépek és programok segítségével bármely nyelvet megérti, és bárkivel megérteti magát, hogy egy bankkártyalapocskával bárhol egyszerűen fizethet, még nem hozta el az utazási irodák halálát.
Annyi történt, hogy az általános utaztatás helyett szakosodniuk kellett a legkülönbözőbb egyedi kívánságok teljesítésére. Mondjuk, egy szakmai konferencia teljes körű megszervezésére. De az utazási irodáknak örök életet jövendöl az is, hogy egyszerre tudnak erős biztonságot és pihe-puha kényelmet adni. Intézik az útleveleket, a biztosításokat, megszervezik a bonyolult átszállásokat, gondoskodnak a betegségeinkkel összefüggő feladatokról, bármilyen gond esetén felhívhatjuk őket, hogy élőszóban kapjunk segítséget. Vannak személyes tapasztalataik és személyes összeköttetéseik utazásunk helyszínén, és ezek fontosak maradnak az idők végezetéig.
Az év legnagyobb durranása
Kétségtelenül az Expo 2025, vagy hivatalosabban a ’2025-ös Világkiállítás Oszakában’ elnevezésű, hat hónapig tartó esemény, és ami mögötte van. Az történt, hogy Japán lényegesen megkönnyítette az országba való beutazást, és ezzel egy időben csökkent a jen értéke is. Így minden egyszerűbb és olcsóbb lett. A kiállításra naponta százötvenezer embert vártak, s a látogatók száma a záráskor elérhette a harmincmilliót.
Az Expo témája a ’Tervezzünk életet a jövő társadalmai számára’ volt. Szinte megoldhatatlan feladat elmesélni, mennyi csoda várt a világkiállításon. Legfeltűnőbb a természetes anyagok (fa, bambusz, agyag, kender) felhasználása és a népi építőtechnikák alkalmazása a legmodernebb üvegfelületekkel ötvözve. A 180 pavilon közül sok volt ilyen, a japán, az indonéz, az osztrák, a cseh, a lengyel mellett a magyar is.
A pavilonokban csodavilágok vártak. 360 fokos monitorfalakon merülhettünk az óceán mélyére, minden kiállított tárgyat megforgathattunk 3D-ben, és bármelyre rábökve végtelen információt szerezhettünk róluk. A már-már megszokott önjáró járművek között feltűntek a légi taxik. Az emberszabású robotok érzelmileg is tudnak azonosulni velünk, azonkívül, hogy minden nyelven társalgásképesek. Azért a látogatók nagyon is hagyományos nehézségekbe ütközhettek, az egyes pavilonok, vagy inkább tematikus helyszínek előtt 20-30 percig kellett várakozni.
A turizmus tartalékai
Nyugat-Európában gyakorlatilag mindenki járt már valahol külföldön, s nem sokkal szerényebbek az USA számai sem. Az amerikai lakosság 40-45%-ának van útleve, de útlevél nélkül ennél többen jártak idegenben. Kelet-Közép-Európában a lakosság legalább fele fordult meg már más országban is, az utazások számában azonban nagy különbségek vannak.
A csehek és lengyelek kétszer annyit utaznak, mint a magyarok. Keleten, az orosz lakosságnak mindössze 5%-a járt már valaha külföldön, de ehhez minden szakember hozzáteszi, az ország hatalmas mérete miatt sokak számára már az is többnapos út, hogy Moszkvába érkezzék. Kínában, a hasonló helyzet ellenére jobbak a számok. Lassan elmondhatják, hogy a kínaiak 10%-a már látott más országot, s ez a 10% bizony 140 millió embert jelent. Indiában is csak 10%-nak van útlevele, de a kisebb jövedelmek miatt kevesebben utazhatnak, mint a kínaiak.
Még nincs hozzászólás