Idegen tollakkal
Megjelenésünk egyik meghatározó eleme a hajviselet, amely a múltban jelezte viselője társadalmi helyzetét is. Így hiányos hajzat vagy tar koponya esetén már az ókorban is szívesen használtak parókát.
Az egyiptomiaknál a férfiak és a nők is szívesen hordtak emberi hajból készült parókát, amit méhviasszal rögzítettek, s ünnepi alkalmakkor illatos viaszból készült kúpokat helyeztek rájuk. De ez csak a kezdete volt a máig viselt kiegészítő világkarrierjének.
A hódítás eszköze
Nefertiti egyiptomi fáraónő – ahogy ezt neve, „ a szépség megérkezett” is jelzi – gyönyörű asszony volt, aki sokat is tett ennek hangsúlyozásáért. Elég csak 300 darabra rúgó parókagyűjteményét megemlíteni. De a szintén egyiptomi, hódító küllemű Kleopátra királynő is viselt parókát, ami csak fokozhatta legendás szépségét: nem véletlenül hódolt be neki Julius Caesar és Marcus Antonius is. Rómában, a császárok korában különösen a germán nők szőke haját kedvelték álhajként.
A középkorban csak a kopaszságot fedték el műhajjal. A parókák a 16. században jöttek divatba, köszönhetően I. Erzsébet angol királynőnek, akinek közel 80 különböző parókája volt – és a korai kopaszodását palástolni akaró XIII. Lajos francia királynak, s fiának, XIV. Lajosnak. Hamarosan nemcsak arisztokraták, de színészek, táncmesterek és polgárok is viselni kezdték az álhajat. Persze, nem olyan többkilós, impozáns, madárfészket vagy csendéletet is ábrázoló, hatalmas műhaj-kompozíciókat, mint az udvar hölgyei.
Egér a hajban
A lenyűgöző, bár mai szemmel nézve bizarr álhajműremekek mellett csendben meg kell említeni, hogy a versailles-i kastély illatát az izzadt lovasok, a tömeg, a közelben tartott kecskék és tehenek, valamint a vizelet szaga határozta meg (a több ezer kastélylakóra körülbelül 200 éjjeliedény jutott). Így nem meglepő, hogy a kastélyban mindenki parfümöt használt – ruhán, kesztyűn, rizsporos parókán. Az ámbra, a pézsma, a tubarózsa és a jázmin illata próbálta felvenni a versenyt a tisztálkodást nem kedvelő udvarral.
Koreában volt divatban a Kogurjo-királyság idején (i.e 37 - i. sz. 668) a Kínából származó kacshe, mely egyfajta női paróka. A terjedelmes póthajat hajtűkkel rögzítették. A Csoszon-dinasztia idején (1392-1897) minden nőnek volt ilyen parókája, még a rabszolgáknak is. Olyan sokba került, hogy sokan a családi birtokot adták el, hogy vehessenek egyet. E nélkül a kiegészítő nélkül ugyanis egyetlen lány sem mehetett férjhez. Kivitele és nagysága függött a viselője társadalmi helyzetétől is: a gazdagok aranyozott díszítéssel hordták.
Mivel a hajmosás sem dívott e körökben, a többkilós, lósörényből, jakszőrből, és emberi hajból készült műhajköltemények alatt vidáman tenyésztek az élősködők.
Legenda szól arról, hogy egy előkelő hölgy épp egy bálon vacsorázott, mikor egy döglött egér hullott a parókájából a tányérjába. A hölgy annyira megijedt, hogy elájult.
A póthajkolosszusok alatt tanyázó tetvek tűrhetetlen csípései miatt az előkelőségek hosszú pálcákkal, illetve egy új divat-kiegészítővel: elefántcsontból vagy aranyból készült hosszú hajtűkkel vakargatták a fejbőrüket.
Csúcsos csúcs parókák
A parókadivat csúcspontját az allonge paróka jelentette, mely hosszú, bodros fürtökben hullott a fej két oldalán egészen a mellre, majd a vállakat szabadon hagyva, viselője háta közepéig. A homlokon magasan feltornyozott allonge a méltóság, és a hatalom jelképe, s ennek megfelelően igen drága volt.
Így idővel a kisebb parókák jöttek divatba, ezekből fejlődött ki a copf 1750 körül. A férfiak a sötét parókát kedvelték – a hölgyek a szőkét –, s az igazi világfiak gardróbjukban három parókából is választhattak, az alkalomnak megfelelően. A szegényebbek mások parókáit vásárolták meg, kitéve ezzel magukat a különböző bőrbetegségeknek és parazitáknak.
A legszegényebbek pedig eladhatták szép, hosszú hajukat – ezt tette például Fantine, Victor Hugo A nyomorultak című regényének hősnője is, hogy pénzt küldhessen a lányát nevelő uzsorás házaspárnak. Ebben az időben külföldről is sok hajat hoztak be Franciaországba, ezt XIV. Lajos francia király pénzügyminisztere, Colbert be is akarta tiltani, de megérttették vele, hogy az így készült elegáns parókákat külföldre viszik, ami komoly nemesfémbevételt jelent az országnak.
A paróka az esztétikai szempontokon túl a hideg ellen is védte viselőjét. Ezt mutatja I. (Nagy) Péter esete is. Az orosz cár 1716-ban Danzigban egy istentiszteleten fázni kezdett. Odasétált hát a város polgármesteréhez, lekapta a parókáját, és a saját fejére tette. A polgármester csak a szertartás végeztével kapta vissza a fejdíszét.
Érdekesség, hogy a francia kormány a zajos tiltakozással kísért 1610-es kalapadó rendelete után néhány évvel bevezette a parókaadót is. Ennek lerovását a parókába nyomott állami bélyeg igazolta.
A papság eleinte kárhoztatta a póthajat, majd védelmezte, végül, 1680 felé, külön divatot teremtett. Noha napjainkban a vendéghaj viselése nem divat, a rizsporos allonge parókát az angolszász bíróságokon ma is viselik, utalásként a jogászi hivatás felsőbbrendűségére és társadalmi fontosságára.
2015. február 13. 06:51:23
Kérem továbbítsák Drahos Zsuzsának:
Kedves Zsuzsa
Gondoltam, hogy esetleg megpróbálhatja:
Pár éves unokám azt az utasítást kapta az orvostól, hogy alakor búzaliszttel süssön főzzön az anyja és ezzel a liszttel készült kenyeret (kiflit, zsömlét) fogyasszon, ezzel egyidejűleg eltiltotta a tejfehérjétől is.
5 hét múlva arra a furcsa jelenségre lettünk figyelmesek, hogy a gyerekek homlokán feltűnően, és egyéb helyeken is a hajuk között sok-sok apró hajszálak nőnek, a gyerekek haja megsűrűsödött, megnőtt. Bár az alapproblémánk, ami miatt ezt a nehéz diétát kaptuk még nem oldódott meg, de gondoltam esetleg Önnek is segíthetne ez a diéta-mellékhatás.
Szeretettel egy olvasó
2015. február 11. 06:27:52
Drága , művésznő ! Drukkolunk Önért és hálásan köszönjük , hogy Életével buzdít Bennünket ! Gyógyuljon fel mihamarabb ! " Isten velünk , ki ellenünk ?"