Hány gyerek a jó gyerek?
Könnyedén vállaltam a feladatot, hogy egy cikk erejéig, elméletben kétszeres apuka legyek. Mi az nekem, beleélem magam simán, hiszen egy gyerekem már van, csak meg kell duplázni a dolgokat fejben. De a sors, amiben egyre inkább hiszek, nem engedte, hogy megússzam ennyivel.
Egy héttel és két kis piros csíkkal (a terhességi teszten) később már komolyan át kell gondolnom, hogy a két utód milyen változásokat hoz egy család életébe. Milyen lesz az életünk hét-nyolc hónap múlva?
Felülről programozva
A szociológusok egyöntetűen állítják, hogy a népesség alakulását elsősorban az állami családtámogatási rendszer befolyásolja. Bár egyes jóslatok úgy tartják, 2100-ra akár nyolcmillió alá is csökkenhet hazánk népessége, a statisztikák szerint ismét érdemes több gyereket vállalni.
Az elmúlt pár évben folyamatosan emelkedő számadatok azt tükrözik, hogy a családi adókedvezmények, a gyed extra, a bölcsődei ellátás ténylegesen éreztetik a hatásukat. Bármilyen furcsán is hangzik, életünk egyik legemocionálisabb döntésében komoly szerepet játszanak a forintok.
Ez, persze, nem új keletű dolog. Ki ne hallott volna Ratkó Annáról (vagyis inkább a róla elnevezett Ratkó-korszakról), aki népjóléti, majd egészségügyi miniszterként 1949 és 1953 között keményvonalas népességpolitikát folytatott? Ő nem támogatásokkal, hanem szankciókkal ösztönzött.
Az abortusztilalom mellett a fő motivációt a gyerektelenségi adó jelentette, amit pár hónappal a terhesség megszakítás tilalma után, az '56-os forradalom után töröltek el. A születések jelenleg ismét növekvő számában azért vastagon benne van a múlt század közepét meghatározó korszak, amelynek egyik utórengése, hogy a Ratkó-unokák 2000 után értek abba a korba, hogy családot alapítsanak.
A tapasztalat ér a legtöbbet
Ha jobban belegondolok, igenis számít az a plusz pár tízezer forint, amit párhuzamosan több gyerek után is lehet támogatásként igényelni, vagyis hogy az új gyermek megszületésével sem kell lemondani az idősebb testvér után járó kedvezményekről. De mi szól még a több gyermek vállalása mellett?
Kétgyermekes barátomtól tudom, hogy a „másodiknak már nem akarsz annyira megvenni mindent”, és ez összességében több megtakarítást jelent, mint az, hogy az első levetett holmiját újra lehet hasznosítani.
A padlásról előkerülő járóka és a kölcsönből visszakért babakocsi mellett a leginkább újrahasznosítható értékünk az a sok tapasztalat, amit az első gyerek mellett szereztünk. Ezeket most lehet igazán kamatoztatni, az újabb utódok érkezésekor.
Befektetés az a sok berögzült mozdulat, amit nem kellene hagyni elkopni. Mert most még tudja a kezem, milyen szögben éri el a popsitörlőt, és zsigerből megy a tejmelegítés. Olyan vagyok reggelente, mint egy gép, mint egy autógyári robot, ami terv szerint, mindig ugyanannyi perc alatt végzi el a beprogramozott feladatot. Persze, néha megakad a futószalag, mert dackorszak idején nincs olyan, hogy sima reggel vagy sima bevásárlás. Ilyenkor minden figyelmet ő akar, és minden extra nehézség hatványozottan növeli a terhet.
Vagyis, ha lehet időzíteni, az újabb áldást úgy „kérjük”, hogy a terhesség utolsó, legnehezebb szakasza ne az előd 30-40 hónapos korára essen, ekkor ugyanis még egy szimpla cipőfelvétel is hisztibe torkollhat.
De vajon mennyire lehet időzíteni?
Egy szempontból mindenképpen kell, mégpedig petesejt- és sperma-szempontból. A nők korának előrehaladtával a petesejtek is öregszenek, hiszen egyre több környezeti hatásnak voltak kitéve. A közhiedelemmel ellentétben ez alól a férfiak sem mentesek, negyven éves kor felett ugyanis megnő a hibás hímivarsejtek száma.
A végtelenségig tehát nem lehet várni, de valamennyit érdemes. A születések közötti túl rövid idő az anya és a magzat egészségügyi kockázatait is növeli. A három hónapon belüli teherbe esés négyszeresére növeli a koraszülés valószínűségét. Az anya testének regenerálódásához, a kötőszöveti rostok helyreállásához minimum tizenöt hónapra van szükség, vagyis az ideális „várakozási idő” a születések között két-három év.
A testvérek szempontja sem elhanyagolandó. Minél nagyobb a két testvér közötti korkülönbség, annál nehezebben alakul majd ki közöttük bensőséges viszony. A jó kapcsolat miatt lényeges, hogy ne legyenek nagyon eltérőek az igényeik és az életvitelük.
Nem a számuk számít
Részben ezek azok a sarokpontok, amelyek alapján második, harmadik és további testvéreket tervezhetünk. De hogy hány gyerek az ideális, az természetesen attól függ, kiről beszélünk.
Van, akinek az egy (legtöbbször azért, mert egyet könnyebb egyedül felnevelni), akad, akinek az általános családmodell szerint a kettő az optimális, és ismerek olyanokat, akiknek a három jött be, mert az első kettő egynemű után szerettek volna valami mást.
És persze sokan vannak azok, akiknek a nulla az ideális gyerekszám. Sokáig engem is ebbe a kategóriába sorolt a környezetem. Egészen addig osztottam is a véleményüket, amíg pontosan három éve a kezembe nem vettem Benedeket. Azóta úgy vagyok vele, hogy mindig annyi a jó gyerek, amennyi éppen van.
Még nincs hozzászólás