Ha új forgatókönyv kell...
Ahogy halad előre egy kapcsolat, az érzelmek erősödnek vagy gyengülnek, a szép reményekkel indult románc pedig vagy fejlődik, vagy kifogy belőle a szusz. A statisztikák szerint egyre többször történik az utóbbi.
Minden párkapcsolatnak vannak mélypontjai, ám nem törvényszerű, hogy ezek önmagukban szakításhoz vezessenek. A hanyatlás és a befejezés a szakirodalom szerint ugyanúgy a „párkapcsolati forgatókönyv” része, mint a kezdeti szakaszok. Vagyis, hacsak nem vagyunk olyan szerencsések, hogy rögtön az Igazival hoz minket össze a sors, általában többször is átéljük egy kapcsolat lezárulását. Ha ez gyakran fordul elő, mélyebbre kell ásnunk az okok felfedezésében.
Nincsenek abszolút okok
Magyarországon a felmérések szerint a hűtlenségből, illetve az alkoholizmusból eredő problémák vezetnek leginkább a házasság felbomlásához. De az egymás iránti elhidegülést, a korai házasságkötést és az anyós beavatkozását is lényeges válóokként nevezték meg a párok. Sőt, az egyedülálló apák 39 százaléka feleségük karrierista magatartását is megemlítette, ezenkívül az indokok között szerepelt még az agresszivitás, az eltérő életfelfogás, a hosszas betegség, a férj hosszú távolléte, a játékszenvedély, a drogfüggőség és az anyagiak is. Pszichológusok szerint nincsenek „abszolút szakítási okok”, amelyek mindenképp és mindenkinél a kapcsolat befejezéséhez vezetnek. Ugyanaz a körülmény egyik esetben szakításhoz vezet, máskor meg nem – ez elsősorban a pár értékrendjén és a partnerek személyiségén múlik. Nem mindegy, hogy miként kezelünk egy-egy problémát, mekkora kompromisszumokra vagyunk képesek, és mennyi feszültséget bírunk el. Az viszont tény, hogy minél több „szakítási ok” van jelen a kapcsolatban, annál esélyesebb, hogy előbb-utóbb meg kell vívnunk a csatáinkat az együtt maradásért, vagy éppen a szabadságunkért.
Fenyegető negativitás
John Gottman, a Washingtoni Egyetem párkapcsolatokkal foglalkozó kutatója szerint a kommunikációs stílusok szoros összefüggésben állnak a válásokkal, mert a rossz kommunikáció a párkapcsolat minden területére kihat. Szerinte a válás vagy a szakítás valószínűségét nem a kölcsönös harag növeli meg, hanem elsősorban a negativitás, főleg annak négy megnyilvánulási formája: a jellemkritika, vagyis a másik egyéniségének támadása, kritizálása; az állandó védekezés, és a felelősség tagadása; a megvetés – sokszor sértő szavak kíséretében; és az elzárkózás a másik meghallgatásától.
Bármelyik vezető szakítási okot vesszük górcső alá, egyértelművé válik, hogy a nem megfelelő kommunikáció szinte mindegyikben kulcsszereplő. Pedig a nehéz helyzetek átélése, a váratlan kihívásokkal való megküzdés nyílt és őszinte kommunikációval orvosolható. Elvileg. Tipikus helyzet, hogy (legtöbbször) a nő „beszéljük meg” unszolására a férfi forgatja a szemét, mert tudja, hogy most „megkapja a magáét”. Ilyenkor az évtizedes sérelmek felhánytorgatása és a hibáztatás helyett érdemesebb arra fókuszálni, hogy mi az, amire vágyunk a kapcsolatunkban.
A lecserélhetőség trendje
A KSH adatai szerint a válások száma ma Magyarországon évi 25 ezer körül mozog a kb. 45 ezer házasságkötés mellett, vagyis a házasságok több mint fele nem tart holtomiglan-holtodiglan. Dilemmázhatunk azon, hogy ez vajon a házasság intézményének elavulását jelzi-e, vagy inkább azt, hogy egyre többen helyezik előtérbe az egyéni boldogulást. Ezért fordulhat elő, hogy a kapcsolat felbomlását sokszor nem előzik meg a megmentéséért tett próbálkozások. Arról nem is beszélve, hogy mivel rengeteg gyerek látja a váláshoz vezető kapcsolat mintáját, ez nagy eséllyel befolyásolja majd az ő párválasztásukat is. Mivel a családpolitika évente milliárdokat költ a széthullott családok támogatására, társadalmi szempontból is megfontolandó lenne energiát fektetni a kapcsolatok megmentésébe. Sokak számára mégis könnyebbnek tűnik nemcsak új forgatókönyv, hanem új főszereplő után is nézni.
Míg az oltár el nem választ
Bár az esküvő célja a kapcsolat szentesítésére és megerősítése, a gyakorlatban olykor épp az ellenkezője tapasztalható: az igen kimondása után a mindennapok rutinja lelkileg eltávolítja egymástól az addig esküvői mámorban úszó feleket. A menyegző akkor lehet potenciális kapcsolatromboló, ha a nagy közös cél, az esküvő után nem találnak új célokra.
„A szervezés felfokozott időszaka, majd a ceremónia ünnepélyes hangulata után unalmasnak tűnhet a hétköznapi monotónia. Vannak, akik ilyenkor elhagyják magukat, különösen akkor, ha ezt a mintát hozzák otthonról – mondja Geist Klára párterapeuta. – Mást várunk el a baráttól, barátnőtől, mint a feleségtől, férjtől. Ha a változó igényeket még a házasságkötés előtt megfogalmazzuk, sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Szintén nagy csapda az esküvőtől várni a kapcsolat megszilárdítását, mint ahogy az is feszültséget okozhat, ha csak az egyik fél erőltette az esküvőt, mert ilyenkor a másik lappangó dühöt érezhet a párja iránt, ami később sok konfliktusnak lehet a kiindulópontja. Ezek a gondok nem feltétlenül jelentik a házasság gyors végét, csupán a kapcsolat gyenge pontjaira világítanak rá, amiket tudatosan erősíteni kell.” (A szerző pszichológushallgató.)
Még nincs hozzászólás