Gyerekek a gép előtt
A virtuális világban töltött idő mára a mindennapok szerves részévé vált. Sokan mégis idegenkednek attól, hogy a gyerekeket a gép elé engedjék - tegyük hozzá, joggal. De vajon a teljes tiltás a célravezető, vagy lehet úgy használni a technikát, hogy az mindenkinek hasznára váljon?
Svédország egyik leginnovatívabb iskoláját, a stockholmi Vittra Telefonplant osztálytermek nélkül tervezték meg: tantermek helyett közösségi terekben és tanulókuckókban folyik a kiscsoportos oktatás. Évfolyamok helyett a gyerekek képességeinek megfelelő csoportokat alakítottak ki.
És az is természetes, hogy a diákok nem tankönyvekből és füzetekből tanulnak, hanem a saját laptopjukon dolgozzák ki a feladatokat. Máshol viszont korántsem ilyen egyértelmű a számítógép készségszintű használata. Van, ahol (például a Waldorf-iskolákban) egy bizonyos kor alatt a gyerekeket lebeszélik a számítógép használatáról.
Barangolás a neten
Az átlagos magyar diák, bár az iskolában mértékkel használja a számítógépet, otthon magától értetődően találkozik vele. A családok véleménye itt is eltérő: az egyik helyen tiltják, máshol szigorú idő- és tartalmi korlát van érvényben, megint másutt pedig jószerivel mindenféle kontroll nélkül barangolhat a gyerek a virtuális világban.
1. Minél több időt tölt egy gyerek a számítógép vagy a tévé képernyője előtt, annál kevesebb ideje marad a szabad mozgásra, a sportra, tehát minden olyan tevékenységre, ami megóvná a lassan járványos méreteket öltő elhízástól. Ha a képernyő előtt töltött időben esetleg nassol is egy keveset, még rosszabbak a kilátások.
2. A rengeteg ülés (különösen, ha ehhez hozzávesszük, mennyit ül a gyerek egy helyben egy átlagos iskolai napon) megterheli a gerincet, és hosszú távon számos betegség kockázatát növeli, a szív- és érrendszeri problémáktól a 2. típusú cukorbetegségig.
3. Aric Sigman angol pszichológus ennél tovább megy: szerinte a képernyő a gyerek agyára is negatívan hat. A korai évek túlzott képernyőhasználatát összefüggésbe hozza a későbbi figyelemzavarokkal, hiperaktivitással, rossz szociális készségekkel és az empátia hiányával.
4. Ráadásul felrója, hogy a kütyük használata csökkenti a közeli személyekkel folytatott személyes kommunikáció idejét.
5. A készen kapott képek, a filmek, videojátékok visszafogják a gyerek eredendő kreativitását.
6. A virtuális hálózatokat rendszeresen használó fiatalok könnyebben esnek áldozatul az internetes zaklatásnak, hamarabb szembesülnek azzal, hogy egy könnyelműen feltöltött fotó milyen kétes hírnévhez juttathatja őket, vagy a ténnyel, hogy nem mindenki jó szándékú, aki annak látszik.
Kérdés persze, hogy el lehet-e teljesen zárni egy érdeklődő gyereket a 21. századtól. Vagy érdemes inkább értelmes korlátozásokkal élni, és megtanítani a biztonság alapszabályait? Vajon hogyan lehet ezt jól csinálni?
Bizalom
A teljes tiltás ritkán vezet eredményre – ahogy nő a gyerek, úgy fogja egyre inkább érdekelni, és ha otthon nem lehet, nagy valószínűséggel másutt fogja keresni a „tiltott gyümölcsöt”. Ráadásul mindezt anélkül teszi majd, hogy ismerné a virtuális világ esetleges kockázatait.
A szakértők szerint a világhálón azok a gyerekek vannak nagyobb biztonságban, akiknek a szülei érdeklődnek az internetes tevékenységeik iránt, és napról napra megbeszélik velük, mit érdemes és mit nem érdemes tenni. Nagyon fontos a bizalmi kapcsolat: hogy a gyerek bátran fordulhasson a szüleihez, ha gondja van, vagy ha valamilyen felkavaró élménye volt a hálón.
A nem gyerekeknek való tartalmak kiszűrésére ma már remek szűrőprogramok vannak, ezek használata is megfontolandó. Érdemes időbeli korlátozásokat is bevezetni, más időszakokban pedig mozgásra, játékra, olvasásra buzdítani a gyerekeket, megmutatva nekik, hogy azokat az információkat és élményeket, amelyeket az interneten keresnek, a való világban is megtalálhatják.
Jó, ha nem csak játékra használja a gyerek a gépet: fontos, hogy tudja, mennyi hasznos információ található a hálón, amelyek esetleg a tananyag elsajátítását is könnyebbé tehetik.
Biztonság
A biztonságról mindenképp érdemes sokat beszélgetni. A gyereknek tudnia kell, hogy senkinek sem adhatja ki a jelszavát, hogy nem tanácsos se magáról, se a családjáról túl sok információt megosztani, hogy nem minden interneten olvasott hír igaz, és nem minden barátkozni akaró idegen jó szándékú.
Azt is fontos átadni – és ez már bőven túlmutat a virtuális világon –, hogy bárkinek nemet mondhat, aki zsarolni próbálja, a bátorságát teszteli, esetleg nem tiszta szándékkal közeledik hozzá. Erőszak, zaklatás, csúfolódás, kiközösítés esetén pedig mindenképp segítséget kell kérni, ilyesmiben részt venni pedig hallgatólagosan sem szabad.
Az a gyerek, aki megtanulja mértékkel használni a gépet, tisztában van a hálózati jelenlét esetleges kockázataival, és egyensúlyban tartja a virtuális és az igazi kapcsolatait, nagyobb eséllyel válik olyan felnőtté, aki képes tudatosan használni a technikát, élvezve annak előnyeit, de kivédve a hátrányait.
Még nincs hozzászólás