Egy kör félszáraz tó
Ha velencei-tavi biciklitúrát tervezel, most a legjobb időpontban kelsz útra. A főszezonban a tó körül nem egyszerűen nagy a bicikliforgalom, hanem szinte falat alkot a megszámlálhatatlan drótszamár. Egymásba érnek a kerekek. Ha azonban ősszel indulsz, olyan csendben-nyugalomban lesz részed, hogy meghitt kettesben érezheted magad a tóval. Hallani fogod a nádasból felröppenő madár lábának úszóhártyáiról legördülő cseppek becsapódását a vízbe. Úgy számolj, ha nem térsz le sehova, és kényelmesen bámészkodva, töprengve tekersz, három óra alatt körbeérsz. Ha ide-oda húz a kíváncsiság, egy napot is telezsúfolhatsz érdekes megfigyelnivalókkal.
Egy tó, két tábor
A megszállott tókerülők két táborra oszlanak, az első szerint a tavat az órajárással ellenkező, a másik szerint a megegyező irányban kell megkerülni. Alcsoportok is vannak – a déli vagy az északi parton ideálisabb-e a kört kezdeni. Mindenre rengeteg érv és tapasztalat van.
Kicsit gyakorlatiasabban nézve a kérdést, azt látjuk, hogy főszezonban autóval érkezve az őrületbe kergethet a parkolóhely-keresgélés. A tótól egyre messzebb, leginkább az északi part domblejtőin nőnek meg esélyeink arra, hogy ingyen vagy jutányos összegért hagyhassuk ott a kocsinkat.
Vonattal érkezve a déli part marad, de nem mindegy, milyen nap szállunk le róla. A vasút hősiesen küzd azért, hogy megbirkózzon a tömegigénnyel – szezonban, hétvégén G30 jelzéssel járatokat indít tágas, nagy kerékpárszállító kocsikkal, melyek egészen elfogadható árúak.
De bármikor érkezhetünk zsebre tett kézzel, minden nélkül is, mert – például – Agárdon nagyszerű biciklikölcsönző van, s munkatársa akár értünk is jön, ha valami baj történik velünk a túrán. Lehet, hogy összességében ez a legjobb megoldás. Bárhogy is van, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a Budapesttől csupán 45 kilométerre található tóhoz a kerékpárkultusz és a pénzbőség évtizedei alatt sem épült bicikliút.
A kezdet zavarbaejtően biztató
Ha a déli parton nyugati irányban kezdjük körünket, lelkesítő lesz az út minősége. Ez egy pompás út, amely a legnagyobbrészt közvetlenül a betonnal és terméskővel megzabolázott tóparton halad. Köztünk és a víz között csak gyep lesz, fürdőzők, csónakok, időnként, a kiöblösödő helyeken kikötők. Jól lehet suhanni, és ha valami zavaró, akkor az nem a víz felé tartó fürdőzők csoportja, hanem a balról előző vadbringások, teljesítményőrültek száguldása. Percenként számíthatunk rájuk.
Ne feledjük, magyar bicikliúton haladunk, mindenféle kalandban részünk lesz. Ezek intellektuálisabb része, hogy egyes helyeken olyan tábla mered elénk, amelyen át van húzva a biciklijelzés, azt állítván, hogy vége a kerékpárútnak. Ugyanakkor látni fogjuk, hogy az út pár tíz méterrel arrébb folytatódik, és a két szakasz között nincs szünet, csak tábla. Fogjuk fel úgy, hogy igenis szabad itt nyeregben tekerni, csak különleges, kerékpáros előjogainktól vagyunk átmenetileg megfosztva.
Törődjünk inkább a tájjal. Ahogy az itt-ott még látható, az olcsó, Kádár-kori hétvégi házacskákat felfalják a gigantikus új építmények. Pár év múlva már nyoma sem lesz gyerekkorunk helyeinek, és úgy járunk majd itt, mint ha külföldön lennénk.
Fa és nád van, víz az nincs
Kijövén Velence, Gárdony és Agárd épített környezetéből, Dinnyésnél végre a természet fogad a Sarvajc-keresztnél és a kilátónál. A kilátó – első látásra – nem túl magas, viszont lépcsője annál meredekebb, majdnem függőleges, a lépcsőfokok fogazata pedig olyan, amilyet még nem láttunk ebben az országban.
Így aztán teljesítménynek érezhetjük, ha feljutunk a fából készített, náddal borított, igazán a tájba illő kilátó tetejére. Nézzünk szét! Nos, itt fent meg fogjuk érteni, miért használjuk a ’természetes’ szót az ’őszinteség’ egyik változataként. A természet nem hazudik.
Alattunk minden van, csak víz nincs. 2021 nyarának közepére a Velencei-tó elvesztette vízének 44%-át. Ami megmaradt belőle, az ott csillog a távolban, ahonnét jöttünk. A kilátó előtti tájékoztatótábla szövege igyekszik megnyugtatni minket, hazánk sekély vizű tavai időnként kiszáradnak. Aztán feltöltődnek. Nincs ebben semmi különös, ez így természetes.
Csak azt nem értjük, akkor miért kotorják gépekkel ilyen elszántan? És mi lett, mi lesz az itt élő vagy átvonuló madarakkal? Ha ez komolyabban érdekel, itt kezdődik a Madárdal tanösvény, ahol választ kaphatsz kérdéseidre a túravezetőktől. Háromfajta túra is lehetséges, a legrövidebb 3, a leghosszabb 15 kilométeres. Ha vezető nélkül mész, akkor sem leszel információk nélkül, mert több tucat tábla segít a tájékozódásban és a hely alaposabb megismerésében.
Csak éppen megemlítjük, hogy a régi 7-es út és vasút másik oldalán, a faluban létezik egy Várpark nevű kiállítás, ahol a régi magyar várak kicsinyített építményei láthatók, és igazi méretben azok a régi veremházak, amelyekben még a vályogvilág előtt lakott a vidéki népesség nagy része.
A Kanyar után óvatosabban
Hamarosan elérkezel a Kanyar büféhez, amelyet minden bringás ismer. Ez egy mai büfé, amely ínyenc helyet jelöl, nem a régi igénytelen gyorséttermekre utal. Időnként nemcsak finom falatok várnak, hanem zene is, és a teraszról innen is van kilátás a tóra.
Hanem északra, Pákozd felé innen már óvatosabban kerekezz. Az út minősége nemcsak megváltozik, de időnként maga az út is el-eltűnik. Nem fogsz unatkozni. Lesznek kemény száz méterek, ahol az aszfalt alól kitörő gyökerek rázóssá teszik haladásod – vigyázz a nyelvedre! És lesznek ugyanilyen szakaszok, ahol ki kell hajtanod az autóútra – vigyáz az életedre!
Aztán beérve Pákozdra, időnként nem tudod, hol jársz. Ez egy átlagos utca, vagy szélesebb járda, esetleg még mindig a kerékpárút? És lehet, hogy ez a földút is bringásoknak van? De nem tudsz eltévedni. Ha nem is látod mindig a tavat, érzed majd jobb kezed felől. Akárhogy is, az északi parton sokszor ligetes tájon fut az út, van árnyék, és ez ellensúlyozza az utak hibáit.
Virágok között a halál szelleme
Úgy alakult, hogy Pákozd, ez a szép, napos, és virágokkal elárasztott község több nevezetessége is a háborúról mesél. Rögtön az elején Miskahuszár szobra. Bizonyára láttad már autóból az M7-esen robogva. A kocsiból is, lábainál állva is meghökkentő ez az ólomkatona stílusú négy emelet magas alkotás.
Rohonczi István szobra hiába mesésen játékos, olyan konokul néz a távolba, hogy lefagy a mosoly az arcunkról. Valamit tud, amibe mi nem merünk belegondolni. Pákozdon, ami nem a háborúról, az is vérről szól. A Szúnyog-szigeti hajóállomáson ez a szöveg fogad a Szúnyogkalauz tájékoztatótábláján – „Köszöntjük önkéntes véradóinkat”.
Aztán jóval kevesebb derűvel tekerünk el az Első Világháború Emlékpont és a Don-kanyar Kápolna előtt. Az északi parton vagyunk, itt vannak dombok, de leküzdhetők. A feljebb lévő Katonai emlékparkba érve elcsodálkozunk, miért nem akar mindenki katona lenni? A harckocsik, fegyverek virágágyásokban állnak, és minden gyilokszerszám remekül mutat a környék egyik leggondozottabb parkjában. Újabb színes huszárszobor vár, és az 1848-as szabadságharc pákozd–sukorói csatájának emlékműve.
A békéhez úgy térhetsz vissza, hogy lenézel a tóra – nem fogod hihetőnek találni, hogy az idilli tájban többször is óriási harcok folytak. Ahhoz, hogy teljesen megnyugodj, elmehetsz a helyi vadasparkba és arborétumba, vagy kicsivel arrébb felhághatsz a híres ingókövekhez. Ez meredekebb lesz, mint ahol eddig jártál, de érdekes tájra lesz majd.
A kilátók földjén
Nem lehet felsorolni a környék összes épített kilátóját és természetes kilátópontját. (Már idáig is kihagytunk párat az út során.) Pákozdnak is van sajátja, de a tó kilátóinak királya kétségtelenül a Bence-hegyi kilátó Sukorón. Ide fel kell menni, mert odafentről a szem be tudja fogni az egész tavat, a távolabbi környéket is, és bármerre nézel majd, szépnek fogod találni. Eddig mindenki úgy vélte, megéri kifizetni a belépő árát. Egy életre rögzül benned a nagyszerű látvány.
De, mint a mesében, ennek is van három feltétele. 1. Legyen szép az idő, mert már párás időben sem látsz sokat. 2. Valahogy fel kell vergődnöd a kilátóig. A szerpentin hosszú és meredek, ha fizikailag nem vagy csúcsformában, lehet, hogy fél órán át tolnod kell a bicajodat. Lefelé viszont száguldhatsz. 3. Legyen nálad készpénz, mással nem tudsz majd odafent fizetni.
A kifordult virágszirmot formázó beton kilátótestben már fütyülni fog a szél, és mire felérsz, megilletődsz kicsit a magasságtól. Ha a tónak háttal állsz, és elnézel Nadap felé, elgondolkozol majd, megér-e ez a település is egy kisebb kerülőt, hogy megtudd és lásd, milyen a szintezési ősjegy, melyhez minden magyarországi magassági pontot viszonyítunk.
Láthatod, sokakat érdekel ez, mert a jó minőségű országúton sok kerékpáros teker Nadap irányába. És azt is észreveszed, micsoda ingatlanrobbanás van a környéken. Ezer és ezer új…, na, nem ház, hanem palota. A Velencei-tó felkapott hely lett a gazdagok körében, már nem a kisember Pesthez legközelebbi pancsolója.
Wakeboard, beach, shopping
…semmi gond, ha nem tudsz angolul. Magyarországon vagy, csak 2021-et írunk. E szavak ismerete szükséges, ha Sukoró felől jössz. Egy hatalmas vízi csúszda alatt belebotlasz majd egy fizetős strandba, ahol meglepődhetsz, milyen kevesen lesztek, pedig a hely tökéletesnek látszik. Az is.
Csakhogy nem messze ide van egy szabadstrand is, ahol lazább a hangulat, de izgalmasabb a látvány. Láthatod, ahogy néhányan kötélpályán vízisíznek és wakeboardoznak a part előtt – jó pár percig ott fogsz állni szájtátva. A hely neve: Venice Beach Cable Park. Lehet, hogy a közeli büfékben aztán beletömsz majd valamit a látvány mellett.
A déli partra visszatérőben esetleg kihagyod Kápolnásnyéket, nem látod majd a házat, ahol Vörösmarty Mihály töltötte gyermekéveit, nem veszed szemügyre az újjáépített Halász-kastélyt, nem toppansz be a Helytörténeti és Ásványkiállításra, Kovácsmúzeumba.
Az viszont bizonyos, hogy újra megállsz majd a velencei korzón, ahol egy Bauhaus stílusú bevásárlóközpont csábít az előtte lévő strandon heverők látványán túl. Mindenki örülten szórja a pénzt. A spórolásban segít, ha nincs kire és nincs hol hagynod a bringádat. A fogyasztásellenes lelkek felszállhatnak a velencei dombokra, ahol a már beérkezett költőnek, Vörösmartynak szép présháza volt, és ahol egykor a reformértelmiség a magyar sorson búsonghatott a helyi borok vigaszától kísérve. A ház ma is áll, igaz, bemenni nem lehet.
Ziegler Géza titkai
Gárdonyban minden van, amivel kihúzhatják zsebedből a pénzt, koptathatják hitelkártyádat. Lehet kölcsönözni bicajt és mindenféle vízi járművet. Bármit vásárolhatsz, a hely a buliról, a mának élésről szól. Hacsak… Hacsak el nem látogatsz Ziegler Géza szülőházába.
Nem tudod, kicsoda Ziegler? Hát Gárdonyi Géza, akinek ez volt az eredeti neve, s csak később vette fel szülőhelye nevét, amikor tizenhét évesen már íróként tekintett magára. Az emlékházi kiállításon újra ráeszmélhetünk, hogy Gárdonyi nem csak az Egri csillagokat írta, hanem pályájának voltak novellista, naturalista és szecessziós korszakai is. Nem kellene elolvasni az Isten rabjait és az Ida regényét is egyszer?
A házban van néhány személyes tárgy, és láthatók Gárdonyi titkosírással írt jegyzetei is, amelyeket mára már megfejtettek. Az ki fog derülni, hogy e különleges író furcsa belső világa legalább olyan gazdag és érdekes, mint odakint a valóság a tó körül.
A kör bezárul
Ha Agárdról indultál, akkor itt az út vége, visszaérkeztél, leadtad a kölcsönbicajt. Ősz van és átfáztál? Nagyszerű lehetőség a termálfürdő, ahol a 36 fokos vízben elmélázhatsz a látottakon. Szép és változatos táj volt, ugye? Ez nem egy eseménytelen, a múltba merengő vidék, hanem pezsegve forró, gyorsan változó világ. Megvannak a maga országosan ismert gondjai, konfliktusai. Igen, van min töprengeni.
Ha még maradsz, de már nincs kedved és erőd a sporthoz, elmehetsz a helyi galériába, ihatsz valahol a helyi jó borok egyikéből, és pohár mellett találhatsz egy helyi lakost, aki még sok érdekeset mesél a tó titkairól. Ha mégis hazatérsz vonattal, a járaton van internet, nem kell mobilinternet-előfizetésednek lennie, feltöltheted friss képeidet, gondolataidat. Új, sportosabb életed első bizonyítékait.
Hol fürödjünk?
Bár úgy látszik, a déli parton szabadstrandok hosszú sora vár, ezek valójában a ’nyitott partszakaszok’. A különbség nem csak jogi. Hivatalosan itt nem szabad fürdeni, nem lehet lépcsőt telepíteni, nincs vízi mentő, semmi elsősegélynyújtás, nem mérnek vízminőséget, de szednek pénzt a büfésektől, parkolásért, mosdóért. Ettől függetlenül mindenki bemegy a vízbe.
A szabadstrandon az előbbi kivételek léteznek, viszont nem minden ingyenes. Például a napernyők-napágyak és más szolgáltatások ára igen borsos lehet. Az ember sokszor nem is tudja, éppen milyen besorolású partszakaszon van. A helyiek tudják akkor is, ha éppen átsorolják egyikből a másikba. Nem mindig tetszik a legújabb rendelet, és meglehetősen paprikás a hangulat egy-egy döntés után.
Még nincs hozzászólás