Egy házasság négy élete
A gyerek érkezése alapvetően változtatja meg a szülők életét. A párból család lesz, a szerelmesekből szülők, a konfliktusokból gyakran kimondatlan feszültségek. Nem egyszerre történik ez.
Ahogyan nő a gyerek, mindig másképp alakítja át a szülők életét és egymáshoz való viszonyát is.
Amikor kiderül
A pozitív terhességi teszt sok házasságban egyszerre euforikus és megrendítő. Még akkor is, ha a gyerek tervezett volt. A terhesség híre ugyanis nemcsak egy új élet ígéretét hozza, hanem egy hallgatólagos búcsút is attól a léttől, amelyben eddig ketten voltak a középpontban.
A kilenc hónap különös, átmeneti időszak. A külvilág alapvetően a várandós nőre figyel, miközben a párkapcsolat láthatatlan változásokon megy keresztül. A nő teste, érzelmi állapota, prioritásai gyorsan változnak, a férfi pedig sokszor keresi az új helyét ebben a számára kiismerhetetlen rendszerben. Milyen legyen, mit tegyen, hogyan segítsen, mit szabad mondania, és mikor jobb, ha hallgat. Közben ő is tele van félelemmel, bizonytalansággal, kimondatlan kérdésekkel.
A beszélgetések ilyenkor csupa babával kapcsolatos témára fókuszálnak. Mi legyen a neve, milyen legyen a szobája, együtt aludjunk vele, vagy rögtön tegyük külön. Megjelennek az első konfliktusok. Anyuka nem akarja rögtön a saját szobájában egyedül hagyni, apuka szerint meg kell szoknia. És ez csak egy a sok vitatéma közül. Közben kevesebb szó esik arról, ki mit él meg a lelkében belül. A nő már ilyenkor is szülőként gondolkodik, a férfi még kapaszkodna a régi életformába, bulizna, szórakozna.
A terhesség ideje azok szemében, akik még nem élték át, egy idealizált időszak, pedig nem az. Valójában annak a próbája, hogy a leendő szülők mennyire tudnak egymás mellett maradni egy olyan változás közepén, amely még nem is látható, mégis már ekkor mindent átrendez. Az itt kialakuló minták, kinek a szava dönt, ki alkalmazkodik, ki vállal többet, gyakran tovább élnek a baba megszületése után is.
Amikor megszületik
A kisbaba érkezése sok pár számára érzelmi földrengés. A fókusz egyik napról a másikra eltolódik, az addigi „mi” helyére egy sérülékeny „ő” kerül. Az első hónapokban a párkapcsolat háttérbe szorul, nem rossz szándékból, hanem pusztán a kimerültség miatt. A beszélgetések a feladatok megbeszélésébe fordulnak, praktikusabbá válnak. Arról szólnak, hogy ki kel fel éjjel, ki veszi meg a pelenkát, van-e még tiszta ruhácska, rugdalózó.
A mély beszélgetések, az egymásra hangolódás, az intimitás ideje beszűkül. Sok pár ilyenkor tapasztalja meg először, milyen az, amikor a hétköznapi teendőket egy a naptárban kell vezetni azért, hogy ne dőljön össze a rendszer, amit családnak hívunk.
A konfliktusok jellege is megváltozik. Gyakoriak az apró, de heves viták, amelyek valójában nem a valóságos gondokról szólnak, hanem a sértődöttségről, a mellőzöttségről. „Én már nem is vagyok fontos” gondolja a férfi? „Cselédnek néz”, érzi a nő. Ha ebben az időszakban nincs segítség, és ezért nincs lehetőség, idő, szándék az érzések kimondására, az intim percekre, a pihenésre, a fáradtság miatt elmérgesedő viták könnyen a kapcsolat megromlásához vezethetnek.
Kamaszkorban
A serdülő gyerek miközben önmagát keresi, a szülei kapcsolatát is elkezdi másként látni, s a véleményét ebben a korban ritkán tartja meg magának. Ha eddig sikerült is komolyabb konfliktusok nélkül nevelni a gyereket, a kamaszkor felszínre hoz régi, eltemetett párkapcsolati feszültségeket.
Ha a szülők mást gondolnak a nevelésről, szabályokról, határokról, a gyerek ezt biztosan kihasználja. „Bezzeg anya megértené”, vágja apja arcába a vádat, ha a férfi esetleg nem tudja elfogadni a rontott bizonyítványt. „Bezzeg apa megengedné”, mondja a mamájának, aki nem örül annak, hogy kamaszkorú gyermeke éjfélig akar kimaradni. Amikor a gyerek kijátssza egymás ellen a szüleit, az bizony tovább terheli a házasságot. A kamasz gyerek ugyanis tükröt tart, megmutatja, mennyire tudnak a szülei együttműködni a sorozatos konfliktushelyzetekben.
Ez az időszak sok pár számára identitásválság is. Már nem egy bájos kisgyerek szülei, de még nem „felszabadult” felnőttek. Gyakran felteszik maguknak a kérdés ilyenkor: mi maradt belőlünk azon túl, hogy szülők vagyunk?
Az elválás
Amikor a gyerek elhagyja az otthont, sok házasság hirtelen kiürül, elcsendesedik. Az addigi közös projekt, a gyereknevelés befejeződik, és a pár újra kettesben marad. Ez egyszerre lehet felszabadító és ijesztő. Sok pár ekkor szembesül azzal, hogy évek óta nem igazán beszélgettek egymással mélyebb dolgokról. A kommunikációt újra kell tanulni, ki vagy te, és ki vagyok én? A konfliktusok is átalakulnak: már nem a gyerekről szólnak, hanem a jövőről, az elmaradt vágyakról, a külön vagy együtt folytatás kérdéséről. Ugyanakkor ez az életszakasz lehetőséget is ad egy „második házasságra” ugyanazzal az emberrel.
Azok a párok, amelyek képesek elengedni azt, ami elmúlt, beletörődnek abba, hogy a gyerek három napig még csak nem is telefonál, s készek felépíteni újra azt az életet, ahol ketten vannak, kapnak egy átmeneti, új szabadságot. Ez sok esetben addig tart, amíg a gyereknek is gyereke lesz. S akkor jön a következő időszak, amikor már megint nem ők a fontosak.
A pszichológus szerint
A házasság története újrakezdések sora. A gyerek minden szakaszban átalakítja, új helyzetekbe kényszeríti a kapcsolatot. A gyerek nem „teszi tönkre” a házasságot, hanem felnagyítja azt, ami már eleve benne volt, mondják a párterapeuták. Ha egy kapcsolatban rendben volt kommunikáció, a rugalmasság, az intimitás és érzelmi biztonság, a gyerek érkezése megterheli ugyan, de nem rombolja le.
Ha viszont a konfliktusokat mindig a szőnyeg alá söpörték, a gyerek, különösen a kamaszkorában, s később, amikor elhagyja a szülői házat, katalizátorként működik. Felerősíti a korábban is meglévő problémákat. Ezért nagyon fontos minden életszakaszban a rendszeres, problémamegoldó, kapcsolódó beszélgetés. A kettesben töltött idő, amikor nem arról folyik a szó, hogy mit csinál a gyerek, hanem arról, hogy mi történik velünk, kettőnkkel közben.
Még nincs hozzászólás