Ébredés a luxusálomból
Amikor ezeket a sorokat írjuk, április elején, háború dúl az USA, Izrael és Irán között - még azt sem tudjuk, milyen néven emlékezünk majd rá, ha egyszer helyreáll a béke. Csak reméljük, hogy visszakapjuk a Perzsa-öböl csillogó városait, Dubajt, Abu-Dzabit, Katart, és nem válnak évtizedekre olyan rommezővé, mint Bejrút, Damaszkusz vagy Bagdad, amelyek egykor ugyanilyen vonzó és nagyvilági metropoliszok voltak.
A híroldalakat elárasztották a képek, hogy tömegek menekülnek a máskor oly gondtalannak tűnő városokból. Voltak, akik kárörömmel nézték a hírességek, előkelőségek és gazdag világjárók szorult helyzetét. Csakhogy nem csupán nekik kellett távozni, hanem sokaknak, kétkezi munkásoknak, akik egy olcsóbb megélhetést nyújtó országban az otthoninál jóval magasabb bérért dolgoznak. Ü
zletemberek esetleg az úgynevezett digitális nomádok, egy-egy munkára szerződő specialisták. Jómódúak, de nem gazdagok, Ezzel nagyjából el is mondtuk, hogy a kevés helyi származású lakoson kívül, kik élnek a Perzsa-öböl újgazdag arab városaiban. Nézzük hát, melyek ezek.
Kuvait – a homok alól feltörő gazdagság
A kis államban az 1700-as évek óta az Al Sabah család uralkodik. Az Oszmán Birodalom fennhatóságát egy évszázaddal később a brit váltotta, s újabb száz év elteltével, 1938-ban az angolok olajat találtak itt. Alig harminc esztendő elég volt ahhoz, hogy az álmos kis településre rá se lehessen ismerni. Modern házak, széles sugárutak épültek, melyek szélein üzletek, kávészalonok, nyugati filmeket játszó mozik sorakoztak, köztük pedig a létező legnagyobb méretű amerikai luxusautók hömpölyögtek.
Az olajból annyi bevétel származott, hogy, a világ ámulatára, elég volt csak kuvaiti állampolgárnak lenni, hogy az állami juttatásokból fényesen meg lehessen élni. A nagy jólétnek persze mindig ára van, főleg, ha szegényebb szomszédok vesznek körül – Kuvaitot nemegyszer kellett kikaparni Irak karmai közül.
Eltérően az öböl később feltörekedett városaitól, Kuvait nem akart nagy idegenforgalmat, megelégedett a lassúbb, nyugodtabb jóléttel. Megmaradtak régebbi részei is, így nem olyan ’vásárian csiricsáré, műanyag’, mint néhány közeli társa. Azért, aki először itt ismerkedik a Perzsa-öböl mai világával, és meglátja a Kuwait Towers kettősét, mögötte a város felhőkarcolóinak rengetegét, tréfának veszi, hogy mindez csak a csendes és visszafogott kezdet. Sajnos a várost már találatok érték ebben a háborúban is.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 5. számának 51. oldalán!)
Még nincs hozzászólás