Cyber-szerelem
Tíz évvel ezelőtt még az e-mail-küldés sem volt magától értetődő, ma akár több ezer kilométer távolságot is könnyedén áthidalnak a szerelmesek, az internetnek hála. Vagy mégsem ilyen egyszerű egy szerelmet bináris kóddá fordítani?
Távkapcsolatba kétféleképpen csöppenhetünk. Az első esetben már eredendően olyan emberbe szeretünk bele, aki távol él tőlünk. Mondjuk, mert online társkeresőn ismerkedtünk meg, ahol nem számított a másik lakhelye. Vagy egy üzleti úton kacsintott ránk a szerelem, egy külföldi kolléga képében. Esetleg egy nyaralás vagy egy fesztivál mámoros kalandja fordult komolyabbra. Ilyenkor már az ismeretség elején van lehetőségünk megfontolni, belevágunk-e a távkapcsolatba.
A második esetben a kapcsolat hagyományosan indul, csak egy idő után az egyik felet elszólítja a munkája, a tanulmányai vagy valamilyen egyéb életesemény. Az utóbbi történt Bogival és Tamással is, akik négy év szerelem után kerültek távol egymástól. „Felvettek Svájcba posztgraduális képzésre, én pedig ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Bogi viszont nem tudott velem jönni: elég kevés magyar bölcsész szakos képzés van odakint” – kezdi a távkapcsolatuk hároméves történetét Tamás.
Neki legjobban a testiség, a szex hiányzott, a napi többórás videochat és az állandó üzenetváltások ugyanis csak lelki síkon tudták táplálni a kapcsolatot. „Ez a világ leghosszabb előjátéka – nevet fel Tamás –, a »Ha most itt lennél...« és a »Ha majd találkozunk...« kezdetű mondatok, akár hónapokon át. Hozzáteszem, ezek azért fel tudták korbácsolni a következő együttlét tüzét. Arról nem beszélve, hogy sokkal jobban vártuk és kívántuk a találkozást a másikkal, mintha együtt éltünk volna. Valahogy olyankor egyikünk sem volt fejfájós vagy fáradt.”
Bogi azért kevésbé viccesen élte meg ezt az időszakot: „Gyakran éreztem úgy magam, mint egy özvegy. Sokszor voltam magányos, még akkor is, ha esténként másfél-két órát beszélgettünk, és mindent tudtunk egymás életéről, a legapróbb részletekig. Próbáltam szem előtt tartani, hogy ez csak átmeneti állapot, egyfajta próba, amit túl kell élnünk. Találkozóról találkozóra evickéltem, sosem gondoltam arra, hogy akár még éveket kell így kihúznunk” – avat be a túlélési stratégiájába Bogi.
Kapcsolatuk végül kiállta a próbát: a külföldi képzés elvégzése után Tamás visszatért Magyarországra, és azzal a lendülettel össze is költöztek, immár egy éve. Azt mondják, újra belevágnának, de csak a mai kor technológiai vívmányaival.
„Ha nincsenek a 21. század kommunikációs eszközei, ha csak beparfümözött leveleket küldtünk volna egymásnak heti váltásban, nem élte volna túl ezt a három évet a szerelmünk. De az internetnek hála, bármikor tudtunk egymásnak üzenni, képeket és videókat küldhettünk az életünk eseményeiről, hallhattuk a másik hangját, és láthattuk az arcát is. És úgy látszik, hogy az igazi szerelemnek elég két dimenzió is a háromból.”
Még nincs hozzászólás