Csomagolni jó! Vagy mégsem?
Emlékszem, a középiskolai könyvtárosnőm kezdte. Furcsán is néztem rá, amikor egy kendőbe bugyolálva adta át a nekem szánt ballagási ajándékot. Aztán azzal a lendülettel, ahogy elvettem a könyvet, húzta is le róla a könnyű sálat, mondván, másnak is fog még ebbe csomagolni. Azóta már kezdem megszokni: egyre több környezetbarát, alternatív ajándékdíszítési technikával találkozom.
„Gondoltad volna, hogy évente 100 000 tonna karácsonyi csomagolópapír fogy Európában? Ez mintegy 600 000 fa kivágását jelenti. Ami pontosan 1,2 milliárd m² papír. Ezzel akár egész Budapestet be lehetne borítani, 2,5-ször. És mindezt csupán azért, hogy ajándékaink néhány percig gyönyörű ruhában pompázhassanak – majd a papírok egyetlen mozdulattal kerülnek a szemetesbe” – olvasható a Greenpeace 2008-as, „Ne csomagolj!” kampányának ma is üzemelő honlapján.
Értem én, fontos a környezettudatosság, meg a fenntartható fejlődés. Csak az a baj, hogy imádok karácsony előtt ajándékokat csomagolni. Nagyon megadom a módját, egész szeánszot tartok: én, az ajándékok, masnihegyek, almás-fahéjas illatgyertya, és némi karácsonyi háttérzene. Mert hát, valljuk be, az a legjobb rész, amikor kapsz egy dobozt, be van csomagolva, és ott az izgalom: mi lehet benne? Rázogatod, nézegeted, tapogatod, találgatsz... ha nem csomagolnánk, elveszne ez a gyermeki játék.
A Greenpeace 2008-ban kampányt hirdetett Ne csomagolj! címmel, a környezet és a fák védelmében. Jelképüknek a zöld szalagot választották, ezzel szimbolizálva, hogy ha mellőzzük a csomagolópapírt, a természettel is jót teszünk. A kezdeményezéshez olyan hírességek is csatlakoztak, mint Geszti Péter, Nagy Ervin, Pataki Ági, Schell Judit, Szabó Győző, Till Attila, Zoób Kati, és Zséda.
„Lehet csomagolni, a hangsúly az újrahasznosításon van. Nem venni valami újat erre a célra, hanem körülnézni a lakásban, és azt felhasználni, amit egyébként kidobnánk” – nyugtatott meg Kappel Judit, a Greenpeace munkatársa. Ő például évek óta maradék függönyanyagokba csomagol, de díszítésre bármi szóba jöhet, amit otthon találunk: régi gombok, ruhák, sálak, kávés- vagy cipősdobozok. Sőt, nem csak a lakásban, a kertben is találhatunk dekorkincseket: gondoljunk csak a lehullott, színes falevelekre, tobozokra.
„Ha valaki mégis ragaszkodik a csomagolópapírhoz, már az is nagy előrelépés, ha nem külön-külön, hanem egybe csomagol. Lehet például mindenkinek egy nagy, névre szóló, szépen megfestett papírdoboza, vagy papírzacskója a fa alatt, amibe belekerül az összes, neki szánt ajándék. Ünnepek után pedig a dobozokat, zacskókat el lehet tenni: jók lesznek jövőre is. Ugyancsak érdemes a kapott ajándékzacskót, ajándékpapírt is gyűjteni: ha nem szaggatjuk szét, egy kisebb méretű csomagot még beburkolhatunk vele később. De lehetünk kreatívabbak: gyerekeknek régi képregénybe, felnőtteknek ki nem töltött keresztrejtvénybe bugyolálhatjuk a meglepetést, ami nemcsak dizájnos, de játékos megoldás is” – sorolta vég nélkül a környezettudatos alternatívákat Judit.
Én meg levontam a végkövetkeztetést: csomagoljunk, csak máshogy. A pénztárcánk helyett inkább a kreativitásunkat használva. Így aztán a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, és közben még a fák is mosolyognak, nem csak mi.
Még nincs hozzászólás