Családi pénzügyek: hogyan csináljuk jól?

2015. július 6. | Írta: Csiki Judit

Néhány évtizede még magától értetődő volt, hogy a házasságkötés után közössé válik a vagyon és a kassza. Különösen ott volt ez fontos, ahol a hagyományos szerepek szerint a férfi volt a családfenntartó, míg a nő a hátországot biztosította. Mára azonban változott a helyzet.

Saját családunkban sok mindent megtanultunk a pénzről, így egy házasságba általában kialakult értékrenddel érkezünk. A feladat éppen ebben rejlik: a különböző pénzkezelési szokásokat, valamint a pénzzel kapcsolatos értékrendünket és hiedelmeinket kell úgy összehangolni, hogy ebből egy működőképes, mindkét fél számára kielégítő rendszer jöjjön létre. Himer Csilla pénzügyi coach szerint, amikor egy pár az anyagiakon vitázik, az csak látszólag szól a pénzről – valójában az értékrendek csapnak össze. Könnyű belátni, hogy mikor valaki a legalapvetőbb értékeinket támadja, azt általában a személyünk elleni támadásnak vesszük, és ebben a szellemben vágunk vissza.

A „minden közös”-től a pénzügyi megcsalásig
De nézzük, milyen megoldások születhetnek a családi pénzügyek kezelésére. Ezeknek az alapformáknak, persze, számtalan variációja létezik, hiszen minden család számára más az ideális.

A hagyományos, teljesen közös kassza, amikor mindkét fél az utolsó fillérig a közösbe teszi a bevételét, és a család összes kiadását ebből fizetik, nagyfokú bizalmat kíván, ám a társadalmi változások ellenére még mindig meglepően működőképes.

„A család ugyanis gazdasági téren is a társadalom mikroegysége, amelyben jó esetben közös célokra gyűjtenek, és nem titkolnak el egymás elől semmit. Egy jó kapcsolatban szinte minden, a pénzügyek kezelése is elsősorban bizalmi kérdés, és a közös kassza feltételezi ezt a bizalmat. Ha ez a nyíltság és egymásra támaszkodás akkor is megmarad, mikor az egyik fél jövedelme valamilyen okból (például mert munkanélküli lesz, vagy otthon marad pár évre a gyerekekkel) lecsökken, akkor a családfenntartótól különösen nagy bizalmat kíván, hogy szinte teljesen egyedül viselje az anyagi terheket.

Az is fontos, hogy a láthatatlan munka, a háztartás vezetése, a gyerekek ellátása, amely ugyan nem hoz látható bevételt, mégis lényeges hozzájárulás a család mindennapjaihoz, megfelelő elismerést kapjon. Megtartó erő lehet a kapcsolatban, ha a házasfelek közösen tervezik meg a céljaikat, és közösen tesznek is a megvalósulásukért. A közös tervezgetés mindig magával hozza a »van jövőnk« érzését” – mondja a pénzügyi coach.

A közös kassza akkor tud félrecsúszni, ha az egyik fél részéről erőfitogtatássá válik a másik „eltartása”, vagy ha valamelyik fél a másik háta mögött vesz ki „dugipénzt” a saját céljaira a közösből. Himer Csilla pénzügyi megcsalásnak nevezi az ilyen „stikliket”, amelyek világosan jelzik a felek közötti bizalom megingását. A házasság megromlása esetén is nehezebb kilépni egy teljes vagyonközösségre épülő kapcsolatból, különösen akkor, ha az egyik fél – általában a nő – nem rendelkezik keresettel, ezért anyagilag kiszolgáltatott.

Változatok a külön kasszára
A közös és a külön kassza közötti variáció is jól működhet: ilyenkor a felek a közösen fizetendő tételekre, amilyen például a lakáshitel, a rezsi, a gyerekekkel kapcsolatos költségek, félreteszik a pénzt, a maradékról azonban mindenki saját belátása szerint dönthet.

Természetesen az is megállapodás kérdése, hogy mi tekinthető közösen viselt költségnek, és milyen közös célokért hajlandóak a felek együtt félretenni. Felszabadító érzés lehet viszont, hogy van saját „vagyonkánk”, és nem kell kikérni a másik véleményét, ha a hobbinkra áldozunk belőle, vagy éppen megveszünk egy új cipőt.

Sokéves házasság után is jóleshet, ha a férfi el tudja hívni a feleségét vacsorázni úgy, hogy erre nem a közösből kell kivennie a pénzt. E megoldás hátránya viszont éppen az, ami a közös kasszánál előnyként szerepelt: már nem teljes a bizalom, és ha a felek keresete nagyon eltérő, adott esetben a lehetőségeikben is különbség lehet.

„Keserűséget válthat ki, ha az egyik félnek hónap végén alig csörög néhány fillér a zsebében, míg a másik még akkor is vígan költ a hobbijára” – mondja Himer Csilla.

A külön kassza, ahol a felek szinte semmit sem tudnak egymás fizetéséről, még több vita alapja lehet. Megegyezhetnek, persze abban, hogy a rezsinek ki melyik részét fizeti, de ha az egyik hónapban például több a gázszámla, és emiatt – vagy egyszerűen azért, mert jóval kevesebb a fizetése – az egyik erőn felül kiköltekezik, míg a másiknak még bőven van pénze, ez ismét csak viták, sértődések forrása lehet. És persze kérdés az is, hogy miért van szükség a felek tejes anyagi elkülönülésére.

Keretek között
Himer Csilla szerint a legfontosabb az őszinte kommunikáció. Bármilyen nehéznek is tűnik ez elsőre, le kell ülni, és legalább a fontosabb szabályokat megbeszélni. Az se akadály, ha nagyon eltér a két fél értékrendje ebben a kérdésben.

A mindent kontrollálni akaró, pénzügyi kérdésekben is vezető szerepre törő ember például remekül kijön azzal, aki tudni sem akar a pénzügyekről, és ezek kezelését boldogan hárítja át a másikra. De még a megrögzött spórolós és a költekező típus együttélésére is van megoldás: a család lehetőségei függvényében ki lehet jelölni például egy keretet a költekező számára, amelyen belül minden hónapban szabadon költhet, de amit nem szabad túllépnie.

„A lényeg az őszinteség, a bizalom, a közös célok és a keretek kijelölése. Bár formális túlzásnak tűnhet, nagyon hasznos lehet, ha ezeket a kereteket le is írják, hiszen így nem lehet vita abban, ki hogyan értelmezte a megállapodást – mondja szakértőnk, akinek olyan ügyfelei is voltak már, akik szerződésszerűen alá is írták a családi megállapodást. – Az ilyen szilárd alapelveket könnyebb betartani, mintha csak szóban vázolnánk fel a pénzügyi szabályokat. Vagyis ezzel az egyetlen, hivatalosnak tűnő aktussal számtalan későbbi vitát vagy rossz szájízű veszekedést előzhetünk meg.”

Címkék: házasság, párkapcsolat, bizalom, szerződés, közös kassza, pénzügyi megcsalás, közös célok