Ciszta sokféle van. Szerencsére ritkán veszélyes
Sajnos a nők életük során sokszor találkoznak azzal, hogy egy nőgyógyászati vizsgálat, hasi ultrahang, vagy CT-vizsgálat során az orvos valamelyik női szervükben cisztát talál. Ez leggyakrabban a petefészekben és a mellben szokott megjelenni. Tudnunk kell azonban, hogy ciszta bármelyik szervükben kialakulhat.
A ciszta ugyanis egy legtöbbször veszélytelen hártyaszövet zsákszerű zsebe, amely folyadékot, levegőt vagy más anyagokat tartalmaz. A ciszták szinte bárhol a testben vagy a bőr alatt nőhetnek.
El kell-e távolítani?
A leggyakoribb kérdés, ami a cisztákkal kapcsolatban felmerül, az, hogy el kell-e távolítani, le kell-e szívni, hozzá kell-e nyúlni. Vagy nem érdemes, hiszen úgyis újranő. Nos, az, hogy a cisztát kezelni kell-e, számos tényezőtől függ, többek között a ciszta típusától, elhelyezkedésétől, attól, hogy okoz-e fájdalmat vagy kellemetlenséget, illetve, hogy gyulladt vagy fertőzött-e.
Egy biztos, időnként még akkor is ellenőrizni kell a cisztát, ha nem okoz fájdalmat vagy egyéb problémát. A növekedés üteméből ugyanis az orvos sokféle következtetést le tud vonni. Az is gyakori kérdés, hogy meg lehet-e előzni a kialakulásukat.
Nos, a válasz az, hogy sajnos nem. Van azonban néhány kivétel. Azok, akik hajlamosak a petefészekcisztákra, hormonális fogamzásgátlók alkalmazásával megakadályozhatják az új ciszták kialakulását. A bőr alatt megjelenő ciszták esetén pedig segít, ha este eltávolítjuk a sminket, a bőrünket mindig tisztán tartjuk, és hagyjuk lélegezni.
A ciszták különböző okokból alakulnak ki. Ezek az okok lehetnek fertőzések, öröklött betegségek, krónikus gyulladás, elzáródás, és létezik genetikai hajlam is.
A női szervek leggyakoribb cisztái
Ciszták leggyakrabban a petefészekben alakulnak ki, hormonális hatásra. Fiatal korban ritkán rosszindulatúak. A jó- és rosszindulatú daganatok kezelése eltérő. A rosszindulatú elváltozások minél előbbi műtétet igényelnek, szükség esetén kiegészítve kemoterápiával.
A sokkal gyakoribb jóindulatú ciszták esetében egészen más a helyzet. A panaszt nem okozó, 5 cm-nél nem nagyobb, egyrekeszű, egyszerű tömlők gyakran maguktól eltűnnek, felszívódnak. A növekvő, egyre inkább panaszokat okozó ciszták viszont műtéti megoldást igényelnek.
Legegyszerűbb és legkíméletesebb megoldás a ciszta leszívása (punkciója). Erre csak az egyszerű, csak folyadékot tartalmazó ciszták esetében van lehetőség. Hátránya, hogy ilyen esetben a cisztafal mindig visszamarad, gyakori a kiújulás esélye. Sokkal inkább jelent végleges megoldást a tömlő eltávolítása, melyet ma már leginkább hastükrözéses (laparoszkópos) úton végeznek. Ha valamilyen okból ez a módszer mégsem kivitelezhető, akkor hasműtétre (laparotómia) kerül sor.
Természetesen a megfelelő kezelési módszert mindig egyénre szabottan és alapos kivizsgálást követően választják ki. Gyakran fedeznek fel fiatal nők mellszöveteiben cisztákat. Az emlőben megjelenő ciszták nagy része a tejmirigyek tágulatából alakul ki, és a szélükön kissé vaskosabb hám, tömlő veszi azokat körül.
Az emlőciszták kialakulásakor megbomlik az arány a mirigyek által termelt anyag és annak felszívódása között, és esetleg a tejcsatornák elzáródnak. Főleg 35–50 éves korban fedezik fel őket, de minden életkorban előfordulnak. Legtöbbjük jóindulatú. Bölcs dolog azonban mindig orvosi vizsgálatot kérni, ha ilyesmit észlelünk mosakodás, törülközés, vagy otthoni mellvizsgálat közben.
A Baker-ciszták
Ahhoz, hogy térdünk megfelelően működhessen, ízületi folyadékra van szükség. Elfordulhat, hogy az ízület a szükségesnél több ilyen kenőanyagot termel, amely a térdhajlatban felhalmozódik, és cisztát alakít ki. Ha duzzanatot érzünk a térdhajlatban vagy fájdalmat, mely a térd hajlításakor jelentkezik, gyanakodhatunk Baker-cisztára. Ha ez a folyadék felgyülemlik, növekszik, kiboltosodik, akkor nyomhatja a környező ereket.
A Baker-ciszta leggyakrabban porckopás vagy ízületi gyulladás következménye. Ezért a mögöttes okot érdemes kideríteni és kezelni, különben hiába távolítják el a cisztát, újra fog termelődni. Ha azonban kialakulásának okát szüntetik meg, sokszor már a műtétre nincs szükség, a ciszta magától visszahúzódik, elmúlik.
A bőrünkön kialakuló ciszták
Az úgynevezett epidermoid ciszták apró, jóindulatú dudorok a bőr alatt. Ha egy szőrtüsző körül sérülés történik, például megsértjük gyantázás vagy nyomkodás közben, akkor keletkezik. Ilyenkor a bőr felső rétegének egy része mélyebbre nő, ahelyett hogy kifelé haladna a felszín felé, hogy végül leváljon. A faggyúciszták ritkábbak, mint az epidermoid ciszták.
Úgy jönnek létre, hogy a faggyúmirigyek olajat termelnek a bőr és a haj számára. Ezeknek a faggyúmirigyeknek a sérülése vagy elzáródása vezet a faggyúcisztákhoz. Cisztás pattanások még az előzőeken kívül az aknék, melyek a pórusokat eltömő baktériumok, olaj és az elhalt bőr kombinációjából erednek. Előfordulhat azonban, hogy az ilyen pattanások nagy, gennyekkel töltött forrásoknak tűnhetnek a bőrön. Érintésük is fájdalmas lehet. Tilos piszkálni, nyomkodni őket, csak kozmetikus vagy kozmetológus orvos tud rajtuk segíteni.
Léteznek még ezeken kívül pilar ciszták is, melyek bőrszínű, jóindulatú csomók, a bőr felszínén képződnek. Nem rákosak, de olyan nagyra nőhetnek, hogy kellemetlenek lehetnek. Miként azok lehetnek a szintén jóindulatú nyálkahártyaciszták is. Ezek folyadékkal töltött csomók, amelyek az ajkakon vagy a száj körül alakulnak ki, amikor a nyálmirigyek nyálkahártyával tömődnek. A nyálkahártyaciszták leggyakrabban harapás, ajak piercing és a nem megfelelő szájhigiénia miatt keletkeznek.
Kezelésük
A cisztákat – aszerint, hogy melyik szervben alakultak ki, okoznak-e panaszt, növekednek-e, milyen típusúak és mekkorák – lehet gyógyszeresen és műtéttel is kezelni. A műtét történhet laparoszkópiával és hasi feltárással is. De bizonyos ciszták esetében akár egy vékony tűvel is le lehet belőle szívni a benne felgyülemlett folyadékot. A kezelés kiválasztását az orvos dönti el.
Még nincs hozzászólás