Bulgária lent és fent
Az 1940-es és 50-es évek fordulóján, a legvadabb diktatúrák idején, még a "baráti" országokba is alig voltak átjárhatók a határok. Mára már hihetetlen, milyen keveseknek adatott meg az utazás lehetősége. A 60-as évektől aztán elkezdődhettek a kisebb-nagyobb utak. Életében először tengert a legtöbb magyar Bulgáriában láthatott. (Jugoszlávia, az Adria Nyugatnak, tiltott gyümölcsnek számított.) A Fekete lett a mi tengerünk, s a barátságos, nyugodt bolgárok nyári üdülőtársaink. Majd, évtizedekkel később, már síelni is egyre többen jártunk hozzájuk telente. Megszoktuk, megszerettük egymást. De megismertük-e?
Nem periféria, hanem centrum
Aki mostanában hosszabb időt, tíz napot, két hetet töltött bolgárok között, érezhette, hogy az emberek jobb kedvűek, büszkébbek magukra, mint régebben, és minden elégedetlenségük ellenére bizakodók. Másként tekintenek hazájukra és országuk helyére Európában. Bulgária már nem egy tömegturista üdülőfalu a keleti turisták számára, már nem egy ’Hidden Gem’, egy ’Rejtett Kincs’ a nyugati utazóknak, nem Európa eldugott sarka, hanem egy sok-sok ezer éves kulturális központ.
Ahogy az úton haladunk Ruszétól Várna felé, Sumen városa után, keressük Madara falvát, ősi trák földön járunk. Az ókori görögök csodálták a trákokat, akik a Kaukázus és az Adria között éltek, központjuk a mai Bulgária területén volt. A görög és trák kultúra erősen hatott egymásra, elég, ha csak az eredetileg trák Árész, Artemisz, Dionüszosz és Orpheusz alakját említjük. Később, a római hódítók találták szemben magukat egy olyan trák hőssel, mint Spartacus. Mindezen népek aztán elkeveredtek a kora középkorban türk elöljáróik vezette beözönlő szlávokkal. Ők a mai bolgárok ősei.
Várna aranyai
Még jóval az üdülő- és kikötőváros előtt meg kell állapítanunk, hogy a Várna közelében lévő látnivalókat eddig észre sem vettük. Hűsen hívogatók, túrára csábítók a hegyek, a köztük megbúvó csendes tavak. Ovecs várromja Provadiában már kapcsolódik Hunyadihoz és I. Ulászló lengyel–magyar királyunkhoz, a szerencsétlen 1444-es várnai csatához… Álljunk meg, vagy emlékezzünk Ulászló várnai mauzóleumában.
Akárhogy is, már közel a tenger, sós a levegő, de híres Kőerdőt még nem láttuk, és a Várna előtti hatalmas tó sem tűnt fel idáig. (Partján a tengeralattjáró múzeumhajó csiklandozza a kíváncsiságunkat.) De ne felejtsük, miért is jöttünk Várnába. A hatvanas években ’világlátott’ magyar turista már megbirkózott a cseh ’zmirzlina’ (fagylalt) szóval, majd következett a bolgár ’zlatnyi pjasjci’, az Aranyhomok, így nagybetűvel, ezzel jelölve a Várna környéki tengerpart üdülőövezetét.
De minket most más arany is érdekel. A Várnai Archeológiai Múzeumban őrzött aranykincs. A másfél kiló aranyból megformált rengeteg ékszer és egyéb tárgy még akkor is ámultba ejtene, ha nem tudatnák velünk, hogy ezek az egész emberiség legrégebben megformázott aranyemlékei. Hatezer évesek. Korábbiak, mint az egyiptomi vagy a mezopotámiai kultúrák. Olyan sok aranytárgyat találtak a környéken, hogy itt csak a fele van kiállítva, a másik fele Szófiában. És még mindig kerülnek elő gazdag leletek. Akárhogy is, kérdés-e még, hogy egy ősi kultúrtájon járunk. (Lehet, hogy a búvárszemüveg és vízi cipő mellé fémdetektort is hozunk legközelebb?)
A tenger majdnemhogy mellékes
Mi, magyarok azt hisszük, az Aranyhomok és a délebbre fekvő Napospart turistatömegei képesek eltartani egész Bulgáriát, vagy legalábbis ez hozza fő bevételt. Nos, a 378 kilométer hosszú partszakasz minden métere érték – város és kikötő, szállodasor vagy lakópark, golfpálya, természetvédelmi terület. Tény, hogy aki vadromantikát keres a Fekete-tenger bolgár partjain, annak ügyesnek és végtelenül kitartónak kell lennie. (Vagy olvassa lapunkat: tippünk egy ingyenes, vékony, homokos félsziget, szakszóval turzás, egyik oldalán a tenger, a másikon édesvizű folyó, ez a Szilisztár strand, Szinemorecnél, Burgasz mellett.) Amúgy a strandok hossza összesen 130 kilométer, és bizony leginkább fizetősek.
Viszont minden ember megtalálja azt a helyet, amelyik tökéletesen megfelel neki. A családosok még mindig Albenában érzik legjobban magukat. Akik a tengert és a lüktető nagyvárosi életet egyaránt élvezni akarják, azok Várnába mennek. Akit a tengerpart különleges természet képződményei vonzanak, azt Jajlata, Bjala és Varvara fogja elbűvölni. Aki inkább a parti kisvárosokat kedveli, virágos sétányokat, romantikus vacsorahelyeket közel a szállodához, az keressen szállást Balcsikban vagy Pomorjéban.
Nesszebar világszenzáció (újabb kifejezéssel UNESCO világörökségi helyszín), mindenki látni akarja, mégis megmaradt egyszerűen elragadónak. A ’Csapassuk csajok!’ típusnak Várna és Burgasz mellett Primorszko ajánlható, aki pedig a víz mellett a modern művészet légkörében is lubickolni akar, az ne hagyja ki Szozopol hangulatát.
Folyók és tavak országa
A hazánknál alig nagyobb Bulgária olyan ország, ahol 540 folyó és körülbelül 400 tó található, nem számítva a festőien kialakított óriási víztárolókat. Léteznek majdnem 3000 méteres hegycsúcsok, hajmeresztő szurdokok és szerpentinek a hágók alatt, óriási barlangok és földtani csodák - micsoda gazdagság! Az ilyesmi nem maradhat titokban. A tengerpartot mindenki ismeri, el is árasztja a tömeg. Vannak annyian, hogy az államnak ne kelljen költeni rá.
Megteszik ezt a bolgár, a brit, az izraeli és a lengyel befektetők. Jönnek is azok a gazdag oroszok és ukránok, akik itt akarják kihúzni a háborús éveket (a szállodákban együtt, békésen elemzik a történéseket), és jönnek az angol és holland nyugdíjasok, a cseh és lengyel polgárok, akiknek lakásaik vannak itt. És mindenki más.
A gazdag nyugati ínyencek ismerik Bulgária ’eldugottabb’ értékeit. Tovább maradnak, akár heteket, hónapokat is. Sokat, nagyon sokat költenek, és nem szeretik a tömeget, a zajt, a koszt. Földet, lakásokat vesznek, vállalkozásokat indítanak, kedvenc boltjaik, éttermeik, szolgáltatásaik árát sok bolgár nem engedheti meg magának. Az itteniek néha úgy érzik, kiszorulnak a legszebb helyekről. Ugyanakkor a bolgár föld minden pontja ’fel lett fedezve’, és fizetnek az értékeiért.
Érték, ami egyedi, csak itt található, legyenek azok akár a természet formálta vörös földpiramisok vagy a népi kultúra tárgyai, táncai, énekei. Kevés helyen érezhető ennyire, hogy a tömeg- és az elitturizmus ilyen élesen szemben áll egymással, és csendes harcot folytat a vidékért-városért. És mégis, Bulgária jövedelemforrásai között a turizmus csak fele olyan fontos, mint Magyarországon. Bulgária időközben egy modern ország lett, amely számítástechnikából és logisztikából él, a turizmus 8-11 százalékot tesz a jövedelemhez.
Még mindig minden lassan megy
Plovdiv felé haladva az utazó látja, hogy a házak többsége vakolatlan, és felteszi a kérdést: ez az ország előzött volna meg bennünket fogyasztásban? Igen, mert a házépítésnek ez a módja évszázados jelenség, ugyanis a vakolatlan ház a törvények szerint még nem kész, és nem, vagy alig kell adót fizetni utána. De odabent minden kifogástalan. Az új lakások feleannyiba kerülnek, mint Magyarországon.
Igaz egyetlen sztrádájuk van, az is ötven évig épült. A második építése inkább áll, mint halad! Mert Bulgáriában a szocialista idők és a rendszerváltozás utáni káosz is sokkal keményebb volt, mint nálunk. Minden megtorpant, megtört, a bankok is csődbe jutottak, senki nem tudta finanszírozni az építkezéseket. Ami pénz volt, azt ellopták.
Most meg, hogy végre vannak források, azért megy lassabb minden, mert az unió az utolsó cent elköltését is ellenőrzi, a földkisajátítások pedig azért lassúak, mert a tulajdonosok ötöde külföldön él. Az is igaz, hogy öreg autókkal járnak, mert az állami távolsági buszjáratok megszűntek, piaci alapon nem működtethetők. Közlekedni viszont mindenkinek kell, a legszegényebbnek is, ezt látni is az utakon.
Ha volna időnk, volna pénzünk!
Ha van rá időnk, érdemes Északon megnézni az rózsaolajáról híres Kazanlak vidékét (szinte egyedül csak Bulgária tud ilyet szállítani a parfümökbe, de hasonlóan kimagasló a levendula termesztése is). Errefelé van Koprisnyica is, amit a bolgárok a ’legbolgárabb’ városnak tartanak, ha nem láttad, nem is voltál Bulgáriában. Fentebb a híres hágók, a Beklemeto és a Sipka-szoros. Azon túl pedig Veliko Tarnovo, a kora középkor egyik bolgár birodalmának fővárosa. Egyszerre nagyvonalú és megható, másfelől mesésen bensőséges, izgalmas, harmadrészt pedig meghökkentően modern. Ahogy az ember elképzel egy minden kövében balkáni várost.
De meglátogatásra érdemes a Sztrandzsa természetvédelmi terület és a Rodope-hegység között található Marica folyó és Kardzsali városa. Már a Marica is megérne egy egész nyarat. Hol pezsgő vizű, hol sziklákat görgető, hol meg kanyargósan, szélesen hömpölygő, másutt szigeteket építő békés, csábító, árnyas öblökkel szegélyezett, aranyrögöket kisodró folyó. Vízesések, kanyonok, barlangok, a titokzatos trák romváros, a Perperikon – mindet látni kellene.
Az Ördög hídja az Arda folyó felett Bulgária egyik jelképe. A Rodope lábánál Szmoljan városának vidéke ugyanilyen gazdag látnivalókban. A Nyevjastata (Menyasszony) szikla, a Trigrád-szurdok, a Pantaleimon-kolostor, a Vacsa-gát erdős vidéke, és a nagy víztárolók megfogják az embert, nehéz elszakadni tőlük.
Idősebb mint Athén, öregebb mint Róma
Plovdiv története valamikor az újkőkorban kezdődik, 8000 vagy 6000 éves lehet. És korszakainak sok-sok épített emléke felbukkan sétáink során. Nem véletlenül volt mostanában Európa kulturális fővárosa. Ugyanakkor mozgalmas kerekedő- és bohém művészváros is. Szófia sem sokkal fiatalabb, ott is lépten-nyomon trák, görög, római, bizánci, török építményekre lelünk, s ha mindez nem volna elég, a város fölött a Vitosa hegy. Remek sípálya, máskor terepbiciklis paradicsom, vagy alpesi tavakkal kigyöngyözött kirándulóhely. Azért beszélünk róluk keveset, mert ezek a városok és a Rilai-kolostor ismertek szerte az egész világon. Akárcsak Borovec profi sípályája, a legelegánsabb svájci sívárosokkal vetélkedő Banszko, s a főleg kezdőknek való, mindig napfényben fürdő Pamporovó sem szorul reklámra.
Bár felsorolhatatlanul sok szépségről és érdekességről nem beszéltünk, egy helyet kihagyni vétek volna, s ez Belogracsik sziklavára. A Balkán-hegység egyik csúcsát koronázza a magas, vörös sziklák koszorúja. Az égre törő sziklák olyan magasak, hogy eltörpül alattuk az ember, és köztük láthatatlanul meg tud bújni egy katonai erőd is, amit e táj minden ura használt. Ez a sziklacsoport biztosan Bulgária jelképei között van.
Óvjon téged Rilai Szent János!
Az új bolgár euróra a rilai remete képét verték, aki nem volt hajlandó beszélni az érte magát hegyen-völgyön, árkokon átverekedő cárral. De János azért írt néhány intelmet az uralkodónak, aki azokat mindig magánál hordta. János halála után ereklyéjét egy ideig Magyarországon őrizték, Esztergomban, ahol sok csodát tett, ám aztán az érsek betiltotta a tiszteletét, mert Rilai Jánost nem tartotta szentnek. A tiltás után nem sokkal az érsek megnémult. III. András magyar király ijedtében azonnal ezüsttel és arannyal vonatta be a koporsót, és visszavitette Bulgáriába.
Egy olyan országban, ahol a templomokban és az iskolákban görögül beszéltek, ahol ötszáz évig török volt a közigazgatás, ahol a városokban görög kereskedők éltek, örmények és zsidók intézték a pénzügyeket, török és perzsa kézművesek jelentették az ipart, a bolgár csak tanulatlan paraszt lehetett. De a kolostorokban Rilai Szent János tanítványai, az egyszerű papok megőrizték a bolgár nyelvet és népi kultúrát, amelyből a szabadság első pillanatában kipattant a bolgár állam.
Még nincs hozzászólás