Szorongsz, bizony, csak nem tudsz róla!
Van az a fajta szorongás, amit mindenki felismer. A heves szívdobogás, a kapkodó levegő, a mindjárt elájulok érzés, a pánikrohamok látványos, drámai tünetei. És van a másik, a sokkal alattomosabb. A láthatatlan szorongás, amely nem csap zajt, nem borít rád hideg verejtéket a buszon, nem küld haza a munkahelyedről. Csak ott van veled. Mindennap. Évekig. És közben szépen, lassan megbetegít.
A legijesztőbb benne talán az, hogy sokszor nem is tudjuk, hogy valami baj van. Hiszen van munkánk, családunk, feladataink, működünk. Elintézzük a bevásárlást, mosolygunk a gyerekre, válaszolunk az e-mailekre, és közben még azt is elhisszük, hogy jól vagyunk. Csak valamiért nem tudunk igazán pihenni. Valamiért sosem érkezik meg a nyugalom.
Csak az élet…
A láthatatlan szorongás nem úgy néz ki, mint a filmekben. Inkább úgy, mint egy túlzsúfolt napirend. Mint a folyamatos készenléti állapot. Mint amikor az ember akkor is feszült, ha épp nincs oka rá. És sok nőnél pontosan ez a gond: megszoktuk, hogy mindig készen kell állnunk. Mindig reagálni kell, helytállni, megoldani, erősnek lenni.
A szorongás ebben a formában nem feltétlenül félelem. Sokkal inkább egy állandó belső nyomás. Egy olyan érzés, mintha valami fontosról maradnánk le, mintha bármelyik pillanatban történhetne valami baj. És közben megyünk tovább, mert ezt hívjuk életnek.
Ez is, az is
Az emberi szervezet okosabb, mint gondolnánk. Ha a lélek nem akar tudomást venni a feszültségről, a test előbb-utóbb átveszi a szót. És ilyenkor jönnek a tünetek, amelyekre általában minden magyarázatot megtalálunk, csak a valódit nem.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2026. évfolyama 6. számának 39. oldalán!)
Még nincs hozzászólás