Babák étkezési szokásai a nagyvilágban
A szoptatás az újszülött és a csecsemő táplálásának legtermészetesebb, és bizonyítottan legegészségesebb módja. Az anyatej összetételét a legjobb tápszerek sem tudják pontosan reprodukálni, ráadásul az anyatej védi a babát egyes fertőzésektől, és a későbbi betegségek megelőzésében is szerepet játszhat, a szoptatás érzelmi hatása pedig felbecsülhetetlen. De hogy meddig szoptassa az édesanyja a babát, arról a világon nagyon különbözőek a vélemények és a szokások.
A szoptatásnak az édesanyák számára is több előnye van: egyrészt nem kell vesződni a gyerektáp elkészitésével, az anyatej mindig optimális összetételben és hőmérsékleten áll rendelkezésre, és a tápszerrel ellentétben pénzbe sem kerül. A szoptatás ráadásul az anya egészségét is óvja, szerepet játszhat például a mellrák megelőzésében. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlásai szerint a legjobb, ha az újszülött már a születés utáni első órában mellre kerül, és hat hónapig kizárólag anyatejet fogyaszt, igény szerinti időközönként. A világszervezet ajánlásaiban az is szerepel, hogy a kiegészítő táplálékok mellett az igény szerinti szoptatás két éves korig, vagy azon túl is folytatódjon. Egyes kutatások szerint a természetes elválasztódás ideje valamikor 2,5 és 7 éves kor között van, tehát úgy vélik, abban sincs semmi elítélendő és egészségtelen, ha egy 3-4 éves gyerek még szopik.
A fejlett világban az édesanyák munkahelyre való visszatérése, és a fizetett szülési szabadság időtartama is befolyásolja a szoptatás gyakorlatát. Ott, ahol kevés a fizetett gyermekgondozási szabadság és a munkahelyek sem teszik lehetővé az igény szerinti szoptatást (például azáltal, hogy az irodához közel van a munkahelyi bölcsőde), sok esetben hamar a tápszer lesz a baba fő tápláléka. Az Egyesült Államok például az utolsó, 36. helyre szorult abban a szoptatási szokásokat vizsgáló felmérésben, amelyet a Save The Children alapítvány készített az iparilag fejlett országokban 2011-ben. Az USA-ban a szülés után a babák 75 százalékát szoptatni kezdi az édesanyjuk, ám 3 hónapos korban már csak a babák 35 százalékának kizárólagos tápláléka az anyatej, 6 hónaposan pedig már csak 14 százalékuk kap anyatejet. Ezzel szemben a lista élén álló Norvégiában, ahol az édesanyák 100 százalékos fizetés mellett 36 hét, vagy 80 százalékos fizetés mellett 46 hét szülési szabadságra jogosultak, és a kórházak 80 százaléka bababarát, vagyis már a születés utáni napokban is erőteljesen támogatja a szoptatás megkezdését, a babák 99 százaléka szopik a születése után, és 70 százalékuk még 3 hónaposan is anyatejjel táplálkozik, bár 6 hónapos korra valamelyest itt is visszaesik a kizárólagosan szoptatott babák aránya. Talán nem meglepő, hogy a norvég munkahelyek is támogatják a szoptatást, erre igény szerinti szüneteket biztosítanak az édesanyáknak. Olaszországban a La Leche Liga adatai szerint a babák 85 százaléka kap születésekor anyatejet, míg 4-6 hónapos korában ez az arány már csak 19 százalék. Ausztráliában 5 hónapos korában a babák 62 százaléka már szilárd táplálékot fogyaszt, 6 hónaposan pedig csak a kicsik 14 százalékát szoptatják kizárólag anyatejjel, épp ezért a szoptatást támogató szervezetek erőteljes kampányt folytatnak az anyatejes táplálás népszerűsítéséért. Kanadában a születéskor a babák 88 százaléka szopik, 6 hónapos korra azonban 24 százalékra csökken a kizárólagosan szoptatott kicsik aránya.
Indiában a szülőszobai szoptatást tekintik tabunak, mivel tisztátalannak tartják a vért és a szülőutakat, ezért a szoptatás kezdete az első mosdatás, tisztálkodás utánra esik. Az előtejet is sok helyütt tisztátalannak gondolják, ezért a babák nem is igen kapják meg ezt az értékes táplálékot (ilyen babonák egyébként Afrika egyes országaiban is előfordulnak). Ennek ellenére a gyermekágyasok túlnyomó többsége gond nélkül szoptat, és teljesen természetes, hogy erre az ősi művészetre idősebb nőrokonaik tanítják őket. Hat hónapos korában azonban már csak a babák 46 százaléka kap kizárólag anyatejet. A legtöbb fejlődő országban, ahol a babák hordozása is a napi rutin része, egyébként egyáltalán nem számít furcsának, ha a két évesnél is idősebb gyerekek is anyatejet kérnek és kapnak.
Ezzel szemben a nyugati anyák helyzetét sokszor az is nehezíti, hogy a szülés után mindenki mást mond a szoptatással kapcsolatban. A nagyszülők generációja ugyanis akkor nevelte gyermekét, amikor még a szigorú időrend szerinti szoptatás volt divatban, közülük sokak számára furcsa az igény szerinti szoptatás, a hordozás gyakorlata, amely a mostani anyukák között már mindennaposnak számít. De még az egészségügyi dolgozók körében sincs feltétlenül egyetértés: több kórházban például még ma sem általános, hogy az édesanya – különösen, ha császármetszéssel szült – egy órán belül mellre tehesse a babáját, és sokszor a legkisebb szoptatási probléma esetén is rutinszerűen írják fel a tápszert. Pedig a megfelelő információ (amelyet képzett szoptatási tanácsadó ad), és egy kis pihenés csodákat tehet, és akár a 6 hónapos kizárólagos szoptatáshoz is hozzásegítheti az édesanyát és kisbabáját.
Még nincs hozzászólás