Az intimitást nem tanítják sehol
Vajon mit csinálhatnak ott? Biztos azért járnak oda, hogy kukkoljanak! Ilyen, és ehhez hasonló sztereotípiák sokszor hangzanak el a Meztelen Jóga említésekor, pedig a budai Intimitás Központban tartott foglalkozás inkább terápiás jellegű, amely a testünk és a meztelenség elfogadását segíti elő.
Alapjaiban ez az óra sem különbözik a többi jógafoglalkozástól. Vannak ászanák, meditáció, kellemes környezet. A gyakorlatsor általában kezdők számára van összeállítva. A tapasztalt jógaoktató már az ajtóban üdvözöl, körbevezet, bemutatja, hol lesz az óra, hol lehet öltözni, pontosabban vetkőzni, mert itt csak lefelé kerül a ruha, és egyszer csak ott állunk pőrén, meztelenül. Kapunk egy kényelmes kendőt, amit a bátortalanok szorosan maguk köré tekernek, majd a foglalkozás alatt saját feloldódásuk ritmusában elhagyhatnak. A merészebbekről, a törzsvendégekről viszont hamar lehull a lepel, szinte közvetlenül az után, ahogy a jógaoktató – természetesen pucéran – megkezdi az órát. Állítólag még senki nem akadt, akin végig fennmaradt volna a lepel.
„Nagyon sok elfojtás és társadalmi tabu tartja magát a meztelenséggel kapcsolatban mondja a foglalkozásoknak helyet adó intimitásközpont vezetője, Szentesi Szilvi intimitás-coach. – A magazinok és a reklámok olyan szépségideált állítanak a nők elé, amelyek miatt irreális elvárásokat alakítanak ki magukkal szemben. A meztelen jógafoglalkozáson viszont szembesülnek azzal, hogy senki sem tökéletes, mégis elfogadható.”
Szilvi maga is rendszeresen jógázik. A meztelenséget ilyenkor egy mélyebb, átszellemültebb tudatállapotban éli meg. Autodidakta módon, a saját testtudatának fejlesztésére kezdte el gyakorolni a meztelen jógát, amitől úgy érzi, a nőiessége még jobban kiteljesedett.
Az ókori Görögországban az atléták gyakran versenyeztek meztelenül, ugyanakkor női versenyzők és női nézők nem lehettek jelen ezeken az eseményeken.
Európában az első naturista jellegű megmozdulások az 1800-as évek közepén jelentkeztek Rousseau tanainak a hatására, elsősorban az egészségkultúrához kapcsolódva. Az osztrák Arnold Rickli népszerűsítette a meztelen napfürdőt mint gyógymódot. Amerikában a filozófus-író Henry David Thoreau, illetve a költő Walt Whitman fiatal követői természeti közösségek, kommunák sorát hozták létre.
Németországban kísérletképpen több nudistatelepet és tábort alapítottak, Lübeck mellett volt az első, ahol 1903-ban Paul Zimmermann megszervezte a Freilichtpark elnevezésű nudista központot, a jelenlegi nudista mozgalom egyik alappillérét. A nudizmus életvitellé vált, a nap reggeli tornával indult, a táborlakók nem fogyaszthattak húst és alkoholt, valamint nem dohányozhattak.
A meztelenséget időnként tiltakozásra is használják. Angol kifejezéssel ez a streaking, amikor meztelenül keresztülfut valaki egy nem nudista rendezvényen.
„A neveltetésünk során annyi gátlást neveltek belénk! Fontos kérdés, hogy miként viszonyulunk a meztelenséghez. Mennyire érezzük magunkat sebezhetőnek ilyenkor? Mennyire tudjuk kezelni, hogy mások mit gondolnak rólunk? Ahhoz, hogy meg tudjunk nyílni a kapcsolatainkban, elengedhetetlen, hogy vállaljuk a sérülékenységünket és a sebezhetőségünket – magyarázza az intimitás-coach. – Aki elfogadja önmagát, annak ez a személyiségén is átsugárzik, és szinte megszépül.”
Gátlás, prüdéria, szégyenérzet
A pőreséghez való viszonyunk családonként változó. Van, aki meztelenül alszik, meztelenül járkál a párja előtt, sőt, még a reggeli tejeskávéját is ruha nélkül issza meg. És vannak családok, ahol a szülők gondosan ügyelnek rá, hogy a fehérneműn túl semmi se legyen látható. Van, ahol természetes dolog a meztelenség, van, ahol tabu. És sokszor az intim viszonyokban is benne marad ez a szemérmesség vagy szégyenlősség.
„A szégyenérzet olyan érzelmi reakció, ami akkor jelentkezik, amikor sérül az önbecsülésünk: legtöbbször nem velünk született állapot. Nemcsak az aktusok szintjén határozza meg a szexualitásunkat, és ezáltal a párkapcsolatunk minőségét, hanem a gondolatok, az érzelmek szintjén is hat.”
Ledobott ruhák, ledobott gátlások
Amint a meztelen jógán lekerül a ruha, eloszlanak a gátlások, és felszabadultabbá válnak az emberek. Van, akinek ez könnyebben megy, van, akinek nehezebben, nincs semmilyen kényszer. A jóga egyik lényegi eleme, hogy megtapasztaljuk a saját határainkat, sőt, olykor át is tudjuk lépni azokat. Ezt Balatoni Brigi, a meztelen jógafoglalkozások egyik oktatója is tapasztalta már az óráin. „A meztelen test egy természetes állapot, jógázás közben is ebben a formában jelenik meg, ezáltal az ember nyitottabbá válik, és hamarabb kerül önfeledtebb állapotba, mint ruhában – mondja Brigitta. – A foglalkozások után a résztvevők nyitottabban és felszabadultabban távoznak, hiszen sikerült ledobniuk magukról egy gátlást, ez pedig az életük más területeire is pozitívan hat."
Még nincs hozzászólás