Az életerő nem korfüggő!
A nyugdíjkorhatár átlépése nem az élet végét, hanem egy új élet kezdetét jelenti. Több idő és energia jut az egészség megőrzésére, a régi vágyak megvalósítására és az aktív életmód folytatására. A biológiai óra lassításához a kulcs minden életkorban ugyanaz: a rendszeres testmozgás.
A hatodik X után az emberek többsége nyugodtabb életmódra vált. Az aktív évek után lassabb ritmusú, alacsonyabb intenzitású periódus következik. Testileg és lelkileg ugyan átállunk az új időszakra, de ez nem kell, hogy szükségszerűen az aktivitás és az életöröm csökkenéséhez vezessen.
Sőt! Nézzük a jó oldalát: hatvan év felett sokkal több idő jut magunkra és az egészségünk megőrzésére. Az öregedési folyamatok hatékonyan késleltethetők egy kis odafigyeléssel és tudatossággal. A fejlett társadalmakban az átlagéletkor egyre növekszik, így akár még életünk egyharmada is előttünk állhat, hiába díszíti már hatvan gyertya a szülinapi tortánkat. Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy ezt az időszakot milyen életminőségben töltjük.
Maradjunk mozgásban!
Fontos, hogy eloszlassunk néhány alapvető tévhitet az időskori testedzés kapcsán. Testünk biológiai szempontból valóban öregszik, és ennek sokféle jelét küldi: itt fáj, ott fáj, nem hajlik, könnyebben fárad, lassul. A megoldás ilyenkor semmiképpen sem az, hogy elkezdjük „nem használni”. Nem attól fog kevésbé fájni, ha mozdulatlanul fekszünk évekig az ágyban, vagy többé nem hajolunk le bekötni a cipőfűzőnket.
Ha „megadjuk magunkat”, azzal csak a saját öregedési folyamatunkat gyorsítjuk fel. Szervezetünk azt teszi, amire tanítjuk. Ha azt érzékeli, hogy nem buzdítják mozgásra, már nincs szükség rá, hogy hajoljon, hogy erős legyen, hogy mozogjon, akkor ne csodálkozzunk, ha teljesíti a „parancsot”. Fittségünk és egészségünk megőrzése céljából tehát, a rendszeres orvosi vizsgálatokon túl, a legfontosabb, hogy mozgásban maradjunk.
Sosem késő elkezdeni
Hatvan év felett a mozgás lassúbbá és visszafogottabbá válik, a test bizonyos merevséget ölt. Az okok közt szerepel az izomerő gyengülése, a mozgékonyság fokozott csökkenése, az aktív és a passzív mozgatórendszer rugalmasságának jelentős visszaesése. A rendszeres, életkornak megfelelő testedzésnek helyet kell biztosítani a napirendben. Fontosak a hajlításos és nyújtásos gyakorlatok, mivel ezek a hajlékonyság növeléséhez járulnak hozzá, könnyebbé teszik a mozgást, csökkentik az izomsérülések esélyét.
A rendszeres testedzés jobb életminőséget biztosít, mivel:
1. csökkenti a szisztolés vérnyomást és a diasztolés értéket;
2. javítja a tüdőkapacitást;
3. fokozza a sejtek inzulin iránti érzékenységét;
4. serkenti az immunrendszer aktivitását;
5. gátolja a depresszió kialakulását.
A súlyzós gyakorlatok erősítik az izmokat és elősegítik a csontépítést. Az állóképességet megcélzó, kitartást növelő és ízületkímélő mozgásformák, mint az úszás, a gyaloglás, a biciklizés, a túrázás és a tánc, erősítik a szívet, javítják az általános fizikai állapotot és erősítik az immunrendszert.
A kardioedzések eredményeképpen az ízületek fiatalosak maradnak, a vérkeringés fokozódik, ami a kognitív képességeket is javítja. Ezek a mozgásformák a teljes testet átmozgatják, továbbá hozzájárulnak a vérnyomás- és a koleszterinszint javulásához. Természetesen, mielőtt rendszeres testedzésbe kezdünk, vegyük figyelembe a korábbi aktivitási szintünket és minden esetben kérjük szakember (edző, kezelőorvos) tanácsát.
(A szerző viselkedéselemző.)
Még nincs hozzászólás