Az egyenlőség hírnöke vagy az egyéniség korlátozása?
Itthon – bár vannak, akik nosztalgiával tekintenek a régi szabályokra – általában nem szívesen emlékszünk az iskolaköpenyre. Egyes országokban ugyanakkor ma is egyenruhába bújtatják a diákokat.
Az iskolai egyenruhák legismertebb hazája Nagy-Britannia, ahol évszázadok óta, szinte minden oktatási intézményben elvárják a viselését. Van, ahol még kalap is tartozik az egyenviselethez, a legtöbb iskolában azonban megelégszenek az előírt ing, nyakkendő, nadrág vagy szoknya, és a hozzájuk tartozó pulóver, illetve blézer vagy zakó viselésével.
Számos angolszász országban hasonló a trend, bár itt elsősorban a drága magániskolákban kötelező az egyenruha. Az Egyesült Államokban például átlagosan az iskolák 23 százaléka ír elő egyenruhát. Ausztráliában, Új-Zélandon, Indiában, Szingapúrban, Dél-Afrikában és más ázsiai és afrikai országokban is egyenruhában járnak a gyerekek az alap- és középfokú iskolákba.
Japánban nagy hagyományai vannak a közösséghez tartozást jelző öltözködési előírásoknak, nem csoda, hogy az iskolai egyenruhák nemcsak természetesek, hanem külön divatot is teremtettek. Dél-Koreában elsősorban a középiskolákban jellemzőek az egyenruhák.
A kontinentális Európában kevésbé általános az iskolai egyenruha. Németországban például a magániskolák egy részében, Franciaországban pedig főként a katonai oktatási intézményekben írják elő a viselését; az állami iskolában azt viselnek a diákok, amit akarnak.
Pro és kontra
Az egyenruha témája még azokban az országokban is megosztja a szülőket és a szakembereket, ahol a viselésének évszázados hagyománya van. A hívei azzal szoktak érvelni, hogy a felnőtt életben, a legtöbb munkahelyen is van az öltözködésnek bizonyos rendje, így nem baj, ha a gyerekek már az iskolában felkészülnek erre. Ráadásul az egyenruha a közösséghez tartozás érzését is erősíti, miközben csökkenti a rivalizálást, a kiközösítést, az anyagi helyzet alapján történő versengést. A gyerekek hamarabb készülnek el reggelente, mivel nem kell sokat gondolkodniuk a ruházatukon, csökken a külsőségekkel kapcsolatos kortárs nyomás.
Az ellenzők ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy az egyenruha viselése elnyomja a gyerekek egyéniségét, és bezárja a kaput az önkifejezés egyik lehetősége előtt. Sokan egyenesen a katonasághoz, a szerzetesrendekhez vagy a börtönökhöz hasonló „totális intézményekhez” hasonlítják az egyenruhát előíró iskolákat, amelyek saját egyenruhájukkal „arctalanítják”, „testetlenítik” és „személytelenítik” a befolyásuk alá tartozókat. Az egyenruha ára sokak szerint aránytalan terhet róhat a szegényebb, több iskoláskorú gyermeket nevelő családokra.
Ráadásul a gyerekeket könnyebben érheti zaklatás más, rivális iskolák tanulói részéről, ha már messziről látszik rajtuk, hová járnak. Az ellenzők szerint az iskoláknak az erőszakos egységesítés helyett inkább a különbözőség, a másság elfogadására kellene tanítaniuk a diákokat.
Még nincs hozzászólás