Arctalan gonoszság
Online zaklatásnak, vagy cyberbullyingnak nevezzük azt az új típusú bántalmazási formát, mely elektronikus úton, elsősorban az interneten és a közösségi oldalakon szedi áldozatait. A kipécézett fiatalt kiközösítik, csúfolják, megszégyenítik, megfélemlítik vagy zsarolják a legtöbbször anonim zaklatók, akik sokszor az iskola- vagy osztálytársaik.
Még iskolába jártam, amikor egy délután kaptam egy videót e-mailben. Az egyik barátom küldte: nézzem meg, de csak ha egyedül vagyok – így szólt az üzenet. A körülbelül ötperces felvételen az egyik osztálytársnőnk volt látható a barátjával, meglehetősen „felnőttfilmes” szituációban: a fiú rögzítette az eseményeket. Kamaszos zavaromban egyszerre röhögtem rajta, és botránkoztam meg. Mint kiderült, nemcsak én, hanem a fél osztály. Akkor még nem tudtam, hogy egy pillanat alatt online zaklatás szemtanúja, és egyben résztvevője lettem...
Az áldozat
A tinédzserek egyharmada volt már kitéve online zaklatásnak. Akár anonim telefonhívásokkal, akár szexuális tartalmú vagy fenyegető üzenetekkel, akár egy kellemetlen kép, videó vagy információ kiszivárogtatásával. Az áldozatoknak viszont csak 10 százaléka számol be a a szüleinek az esetről. Legtöbbször azért, mert fél.
- felzaklató tartalmú anonim üzenetek, hívások;
- személyes kép vagy videó szerkesztése úgy, hogy az azon szereplőt megalázza, nevetségessé tegye;
- rosszindulatú pletykák, privát információk terjesztése elektronikus eszközökkel;
- az online térből való kirekesztés;
- személyes felhasználói fiókba való jogosulatlan belépés;
- valaki más online személyiségével való visszaélés;
- online hozzáférés meggátolása, például jelszóváltással.
Fél, hogy a zaklató tudomást szerez a segélykérésről, és így tovább súlyosbodik a helyzet. Vagy hogy a szülők látszatmegoldásként eltiltják az internettől, holott ezzel a probléma nem oldódik meg, hiszen sok esetben épp az a közösség bántja, amelynek tagjaival nap mint nap találkoznia kell a való életben is.
Nem tud elmenekülni, hiszen a zaklatás mindenütt utoléri: otthon, az iskolában, akár egy másik városban is, hiszen az internet nem helyhez kötött. Az áldozatok zöme lassan elmagányosodik, befelé fordul, magát hibáztatja, és észrevétlenül sodródik a depresszió, a szenvedélybetegségek vagy akár az öngyilkosság felé.
Az elkövető
A fiatalok 81százaléka gondolja úgy, hogy könnyebb valakit online zaklatni, mint személyesen (a NoBullying.com zaklatásellenes oldal adatai szerint).
- Megan Meier, tizenhárom éves, USA. A szomszéd kislány és annak édesanyja kamuprofilt hozott létre egy nem létező fiú nevében, és azon keresztül udvaroltak neki. Mikor kiderült az átverés, felakasztotta magát.
- Hannah Smith, tizennégy éves, Nagy-Britannia. Az egyik közösségi oldalra feltett az ekcémás arcáról egy fotót, segítséget és tanácsot kérve, milyen kenőcsöt használjon. A támadó, cikiző kommentek odáig fajultak, hogy végül öngyilkosságot követett el.
- Rehtaeh Parsons, tizenhét éves, Kanada. Egy házibuliban leitatták a fiúk, négyen megerőszakolták, mindezt videóra vették, és megosztották az interneten. A szégyen elől a halálba menekült.
- Carolina Picchio, tizennégy éves, Olaszország. A volt barátja bosszúból megosztott róla egy kompromittáló videót az interneten, ahol úgy tűnt, mintha részeg lett volna. Amikor meglátta, kiugrott a szobája ablakából, és életét vesztette.
Nem látja az áldozat arcát, és a világháló anonimitásának hála, ő is arctalan marad. Így nem kell felelősséget vállalnia a tetteiért, az online tér ápol és eltakar. Nem érvényesülnek a hagyományos erőviszonyok sem: a gyengéből is könnyűszerrel válhat zaklató, főleg, ha a csordaszellemnek hála, többen is csatlakoznak a „jó poénhoz”.
És sokszor nehéz elválasztani a „jó poént” a zaklatástól. Az apró odamondogatások, vicces kifigurázások is nagyon sértőek tudnak lenni, ha hosszú időn keresztül, nagy nyilvánosság előtt történnek. Márpedig az internet ilyen: egyrészt, ami oda egyszer felkerül, letörölhetetlenül ott is marad, másrészt a megosztásoknak köszönhetően percek alatt több ezer emberhez is eljuthat a kellemetlen tartalom.
Sajnos a jogi felelősségre vonás is nehézkes: magas a látencia, gyakran névtelenek az elkövetők, és Magyarországon a törvény sem ismeri az online zaklatást mint jogi tényállást.
Maradnak a prevenciós előadások és a morális felelősség, hogy figyeljünk a gyerekeinkre és online aktivitásukra. Vegyük észre, ha segítségre van szükségük, és azt is, ha kegyetlenségeket követnek el egymás ellen az interneten. Mert bár a számítógép binárisan kódol mindent, a képernyők előtt érző és sebezhető emberek ülnek.
Még nincs hozzászólás