Antónia 5 plusz egy élete
Régi meggyőződésem, hogy vannak emberek, akik sikeresnek születnek. A sikert génjeikben hordják. Persze nem úgy, hogy van bennük egy sikergén. Dehogy! Hanem megvan bennünk minden, ami a sikerhez kell. Bátorság, elszántság, kitartás, tehetség, munkabírás és ambíció.
Arádi Antónia ilyen ember. Ő volt Európában az első és máig egyetlen női papucsmotorcsónak-versenyző. Ötvenedik születésnapjára nem ékszert kért, nem bundát, hanem azt, hogy ejtőernyővel ugorhasson egyszer. És ugrott is.
Ötször kezdte szinte nulláról az életet, s ma aligha van Magyarországon bárki, aki többet tenne az egészséges életmód elterjesztéséért, mint ő.
Első élet: Videoton
Aki felszínesen ismeri, hajlamos azt mondani, könnyű neki, szerencsés csillagzat alatt született. Én, aki több mint huszonöt éve ismerem, pontosan tudom: sikerei soha nem hullottak az ölébe. Dolgozott értük keményen. És dolgozik ma is.
– Ez lenne a titok?
– Kétségtelenül kell a kitartás – mondja, – de a siker legfontosabb titka: ami elromlott, azt abba kell hagyni. Valahányszor úgy éreztem, hogy a gödörben vagyok, rá kellett jönnöm, hogy az életemnek az a szakasza azért zárult le, hogy elkezdődhessen valami új, jobb.
A rendszerváltás előtt a Videotonnál dolgoztam. Protokoll-ügyintézőként. Szerettem azt is. Emberekkel foglalkoztam, és sokat jártam külföldre. Olyan lehetőség volt ez akkoriban, amit ki kellett használni. Kihasználtam.
Számítógép-alkatrészeket, videokazettákat, az akkoriban keresett, de itthon még nem kapható dolgokat hoztam be, és jól kerestem ezzel. Nem volt éppen szabályos, amit csináltam. Le is buktam. Az állásomból kiraktak. Munkanélküli lettem.
Második élet: sírnak a csigák
– Aztán elkezdtem apróhirdetéseket böngészni – folytatja. – Az egyikben azt olvastam, hogy egy francia–magyar vegyesvállalat partnert keres éticsigák begyűjtésére és feldolgozására.Nem beszéltem franciául és a csigafeldolgozáshoz sem értettem,
Csak azt tudtam, hogy elém sodort az élet valamit, amit ki kell használni. Az első tárgyalásokra vittem tolmácsot magammal. Később megtudtam, hogy tizenöt jelentkező volt. Tizennégyen azt kérdezték, mekkora fizetés jár az ügyvezetőnek és milyen szolgálati autó.
Én meg azt mondtam, hogy minimálbért kérek, és év végén részesedést a nyereségből. Engem választottak. Elkezdtem tanulni franciául. Megszerveztem a csiga begyűjtését, Zalaszentgróton felépítettünk egy feldolgozóüzemet, ahol száz asszony dolgozott.
Tisztított, fagyasztott csigahúst és méret szerint szétválogatott, megtisztított csigaházat szállítottunk a franciáknak. Év végén pedig megkaptam a részesedésemet, ami lényegesen több volt, mint egy ügyvezetői fizetés.
– Miért hagytad abba?
– Mert örökké úton voltam. Meg sajnáltam a síró csigákat.
– Sírnak a csigák?
– Bizony. A feldolgozás úgy kezdődik, hogy a szerencsétlen állatokat besózzák, amitől visszahúzódnak a házukba, és valami rettenetes hangot adnak ott kínjukban. Nem bírtam tovább, eladtam a részemet a franciáknak, kiszálltam, és nyitottam egy magán plasztikai sebészeti rendelőt
Harmadik élet: plasztikai sebészeti rendelő
– Ez volt az az időszak, amikor a plasztikai sebészek mosókonyhákból átalakított rendelőkben kezdtek szépészeti műtéteket végezni. Én meg, másodikként az országban, kialakítottam egy európai színvonalú rendelőt.
Megszereztem az engedélyeket, az asszisztenciát, és felvettem az orvosokat. Zsírleszívást, mellnagyobbítást, impotenciarendelést, visszérsebészetet működtettünk. Én magam voltam a két lábon járó bizonyíték, élő reklám.
Csak annyit kell mondanom a bizonytalankodó hölgyvendégeknek, asszonyom, nézze rneg, negyvenhárom évesen így is ki lehet nézni.
– És megmutattad saját magad?
– Meg bizony. Jól ment az üzlet, de egymás után nyíltak a hasonló klinikák. Megint ott tartottam, ahol korábban, ezt nem szabad tovább csinálni. Váltani kellett.
Negyedik élet: Ami el tud romlani, az el is romlik
– No és akkor új ötletem támadt. Rájöttem, hogy az olyan elfoglalt üzletasszonyoknak, mint amilyen én vagyok, szinte naponta meg kell küzdeniük olyan gondokkal, mint egy csöpögő csap szerelése, a leszakadt karnis helyretétele, vagy egy lemerült akkumulátor feltöltése.
Megszerveztem egy szolgáltatást, amely az ilyen és ehhez hasonló gondokat vállalta át. A megbízó telefonált, és mi mentünk. Vigyáztunk a gyerekre, sétáltattuk a kutyát, nyírtuk a füvet, vittük szerelőhöz az autót, bevásároltunk, vasaltunk, házhoz küldtünk fodrászt, kozmetikust, szakácsot. És ment a dolog. Egy darabig. Aztán a férjem nagyon megbetegedett.
Ötödik élet: a böjt
– Kiköltöztünk Visegrádra, és én semmi mással nem foglalkoztam, csak vele. Meg akartam gyógyítani. Megtanultam a reformkonyha szerinti főzést, a reikit, az aromaterápiát. Két év halasztást sikerült számára kicsikarnom. Amikor meghalt, naponta húsz altatóval sem tudtam aludni.
Egy év múlva bekerültem a pszichiátriára. Egyetlen éjszakát töltöttem ott. Ez elég volt. Tudtam, ha élni akarok, egyedül kell kimásznom a gödörből. Elmentem egy léböjtkúrára. És ott rádöbbentem, hogy a böjt csodákra képes. Különösen akkor, ha jól csinálják.
Egy hét alatt leszoktam az altatóról, kimásztam a gyógyszerfüggőségből. A tisztítóböjt után úgy döntöttem, ezentúl léböjtkúrák szervezésének szentelem az életem. Kijártam Ausztriába. Végigpróbáltam többféle kúrát. Megtanultam, hogyan kell jól csinálni.
Két év alatt kiderült, hogy óriási igény van erre. Eladtam a pesti házamat, és belefogtam egy építkezésbe. Már a telek megszerzése is iszonyú nehéz volt, mivel 16 tulajdonostól kellett megvenni. Akkora hitelt vettem föl, hogy egy évig állandó rákfóbiám volt.
Attól féltem, hogy megbetegszem, és ezt az óriási terhet a lányomnak kell majd a vállára vennie. De ma már egy évre előre szinte minden helyem foglalt. A vendégeim kilencven százaléka minden évben visszajön.
– Elégedettnek látlak.
– Az is vagyok. Fontosnak érzem, hogy segíthetek a vendégeimnek egészségesen gondolkodni, étkezni, élni.
Plusz egy élet: a magánélet
– Azért közben volt magánéleted is.
– Persze. A második férjemről már beszéltem. Az első férjem orvos volt, híres belgyógyász, fantasztikus diagnoszta, igazi orvos. Sajnos már nem él. A betegei imádták. Soha egy fillér borravalót sem fogadott el. Minden idejét a kórházban töltötte.
Én pedig fiatal voltam, szerettem volna jól élni, utazni, szép ruhákban járni. Őt az ilyesmi nem érdekelte. Elváltunk. A lányomat anyukám segítségével, egyedül neveltem fel. Sokat dolgoztam, sikeres voltam, de kevés időm maradt a gyerekre.
Ezt ő máig nem bocsátotta meg nekem. És én ezt máig rettenetesen sajnálom. Szilvi szintén sikeres üzletasszony lett. Egy böjtös életmódházat vezet. A gyerekei, az én unokáim pedig már mindketten egyetemisták.
Még nincs hozzászólás