Aki az erdőt, a kutyát és a szarvasgombászást szereti
Farkas Szilvia nemcsak sikeres, de a maga nemében egyedülálló módszert dolgozott ki, mellyel a gasztronómiában értékes szarvasgomba-keresésre oktat kutyákat és azok gazdáit.
Kevesen tudják, de Magyarországon sok helyen és viszonylag sok szarvasgomba terem, ám minőségük eltérő. Az igazán jó minőségű szarvasgomba csak kis mennyiségben érhető el, és megtalálásához erre kiképzett kutyára és kutyavezetőre van szükség.
Lehet, hogy sokakat meglepő, de napjainkban sokan választják hobbinak a kutyás szarvasgomba-keresést, és akik így döntenek, előbb vagy utóbb Szilviához kerülnek.
Szilvia kisgyermekkorától vonzódott az állatokhoz, a természethez.
– Az a fajta voltam, aki mindig hazavitt valamilyen állatot, nekem mindegy volt, hogy macska, kutya, sün vagy valamilyen madár. Persze a szüleim nem engedték, és kutyám sem lehetett sokáig, bármennyire is szerettem volna, míg egyszer csak megtört a jég.
Az első kutyámnál semmit sem tudtam a kutyatartásról, gyerekként azt gondoltam, elég, ha az ember szereti az állatot. Aztán persze folyamatosan tanultam, és felnőttként már mindig volt kutyám, de ez is egy élethosszig tartó tanulási folyamat – mesélte.
Miután Szilvia mindig is vágyott az igazán bensőséges kutya-gazda kapcsolatra, ezért a retriverképzési módszer elsajátítása mellett döntött, ami jó alap lett, de mégsem az volt, amit elképzelt.
– Volt egy ideám arról, hogy én hogyan, miként szeretnék a kutyáimmal kommunikálni. Amikor megtaláltam magamnak a kutyás szarvasgomba-keresést, egyből beleszerettem. Az ember járja az erdőt a kutyájával, a kutyáival, önmagában is nagy élmény.
Ehhez pedig hozzáadódik a gomba keresése, a kutyán látható sikerélmény, és amikor megtalálja a gombát. Ez egy igazi csapatmunka, nem szabad versenynek tekinteni, mert elvész a szellemisége – avat be Szilvia, aki minden őt felkereső leendő követőjének elmondja, hogy egy módszert ad át, amely sok mindenben eltér a hagyományos kiképzési metódusoktól.
– Nálam minden a kutya és a gazdája kapcsolatára épül. Nagyon sokakat láttam, akik sikeresen elvégeztek különféle szarvasgomba-kereső kutyás tanfolyamokat, ám terepen, az erdőben sikertelenek voltak az állataikkal.
Én a sok tanult módszerből a saját tapasztalataimmal együtt megalkottam a saját módszeremet, és úgy gondoltam, ezzel másoknak is segíthetek. Minden kutya és minden gazda egy külön egyéniség, ezért is részesül minden jelentkező egyéni tréningben.
Nálam kikötés, hogy egyszerre csak egy gazda és egy kutya vehet részt a módszer átadásában, mert csak így lehet eredményes. Nyilván nem mondok újat azzal, hogy egy kutya és gazdája között különleges kapcsolat jön létre, én ezt igyekszem mélyíteni, fejleszteni.
Tapasztalatom szerint, akik hozzám jártak, azoknak a szarvasgombász kutyának a keresés nem feladat lesz, hanem életforma, ami örömöt, elégedettséget ad, és ez természetesen a gazdájára is hatással van, hiszen ők szimbiózisban élnek.
Talán emiatt keresnek fel engem, mert ezt az érzést, élményt szeretnék megélni kutyások, kutyatartók – tudtam meg Szilviától. Arról is mesélt a kutyakiképző, hogy elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy a módszerét elsajátítóknak megtanítsa a természet, az erdő tiszteletét és az ott betartandó szabályokat.
– Az erdő nem az embereké, és ezt sajnos sokan elfelejtik, és ebből számos probléma adódhat. A kutyások többsége elfelejti, hogy a kutyája eredetileg egy ragadozó vadállat, és hiába lett háziasítva, egy természeti környezetben az ösztöneit fogja használni, hacsak nincs megfelelő vezető mellette.
Én nem is engedek az erdő közelébe olyan kutyást, akinél ez felmerülhetne, akinek nincs megfelelő módon nevelve az ebe. Elengedhetetlen a szabályok betartása, ehhez pedig a már említett természet iránti tiszteletre, alázatra van szükség, akinél ez hiányzik, sosem lesz igazi szarvasgombász.
Még nincs hozzászólás